Zenés párkapcsolati gyorstalpaló

Ráadásul ez egy színháztörténeti pillanat, jegyezte meg viccesen Forgács Miklós, a kassai Thália Színház dramaturgja a tegnapi sajtótájékoztatón, Czajlik József ugyanis életében először rendezett musicalt. (Azt már én teszem hozzá, hogy nyilván felbukkan néhány, a rendezőre jellemző nem mindennapi, meglepő, szokatlan megoldás.)

„Megszoktam a fajsúlyosabb, sokkal összetettebb problémákkal dolgozó darabokat. Attól féltem, hogy egyfajta üresség lesz bennem, hogy nem fog feltölteni ez a munka. Ez az én fejemben volt. Érdekes, hogy hamar elillant. Ahogy a színészi munka mélyült, a zenei világ éledt, ahogy kezdtek összekapcsolódni az egyes elemek, akkor egy nagyon erős és feltöltő próbafolyamat rajzolódott ki. Egyik oldalról beigazolódott a félelmem, de másrészt szertefoszlott. Nőni kezdett az anyag, máshogy kezdett érdekes, izgalmas lenni minden helyzet, kezdett kiteljesedni minden felvetés. Nagyon más műfaj, mint bármi, amit eddig csináltam, nem is vállalkoznék egy nagyszabású musical megrendezésére, legalábbis eddig ezt gondoltam. Most, hogy a finisben vagyunk, ez a félelmem is elmúlik” – mondta Czajlik József színiigazgató/rendező.

Nem egy ismeretlen darabról van szó, I Love You, You're Perfect, Now Change címmel mutatták be New Yorkban 1995-ben, és hatalmasat robbant – a következő évben már a második leghosszabb ideje futó off-Broadway musical címét is magáénak tudhatta.

A jelenetek patchworkszerűen, amolyan helyzetgyakorlatokként illeszkednek egymáshoz, majdnem végig független történetekként, bemutatva életünk és párkapcsolataink meghatározó pillanatait. Négy színész több mint ötven különböző szerepet alakít, három-öt perces jelenetekben, húsz élethelyzetben veszekednek, szeretnek, ismerkednek, házasodnak és szakítanak. Különböző korú karaktereket jelenítenek meg, az első randevús tiniktől a hetvenes, nyolcvanas temetésekre járó öregekig, és a gyors átöltözések miatt a színfalak mögötti történések legalább annyira izgalmasak, mint az, amit a közönség lát, hiszen negyven ruha „szerepel” a színpadon. A produkció élő zenés, de csak két hangszeres: Horňák Marek zongorán, Fazekas Bence hegedűn működik közre. Ilyen kis térben ez is nagyot tud szólni, állítja a rendező, hozzátéve, hogy mivel nem „klasszikus” musicalről van szó, a koreográfiák sem klasszikusak.

Mindezt igényes dalok fűszerezik (szám szerint 23, ami egészen elképesztő mennyiség) változatos stílusokban, a countrytól a blueson át az olasz vígopera-paródiáig. Dégner Lilla színésznő, aki vendégszerepelt a kassai Állami Színházban (ami most már Nemzeti Színház) bemutatott Figaro házasságában, azt mondja, azóta sem kapott olyan vastag kottát, mint most, pedig abban az előadásban tizenöten szerepeltek, ebben pedig csak négyen. „Mindannyian nagyon hálásak vagyunk Marík Erzsébet korrepetítornak, az előadás zenei vezetőjének, aki az egri Gárdonyi Géza Színház munkatársa. Rengeteg tanáccsal látott el minket a hangképzéssel kapcsolatban, amelyeket a továbbiakban is fel tudunk használni. Nehéz volt a próbafolyamat, de örülök, hogy benne lehetek ebben az előadásban. Őry Katalin díszlet- és jelmeztervezőnek is köszönettel tartozunk, mert az ő érdeme a színes látványvilág, amely a néző számára még könnyedebb, szóraktatóbb élménnyé teszi az előadást”.

Rubóczki Márkó ezekkel a szavakkal foglalta össze tapasztalatait: „Nagyon jól van megírva a darab, ziccer helyzeteket kínál, keményen mutat tükröt a társadalomnak. Kihívás volt újra fölkutatni magamban azokat a személyiségjegyeket, melyek megtalálhatóak voltak bennem, életem különböző fázisaiban, hiszen én is megtalálható vagyok a darabban, és ezeket most elő kellett hoznom, le kellett értük ásnom.”

„Újdonság volt a többszólamúság. Az, hogy rengeteg egymástól független jelenetben számtalan kisebb-nagyobb szerepet játszunk, annyira már nem lepett meg, hiszen a Rükverc is ilyen volt, akkor is figurából figurába ugrottunk. Az viszont új volt nekem a zenés műfajon belül is, hogy jeleneten belül is létezik dal, vagy a dalon belül van a jelenet, vagy maga a dal a jelenet. Jó az alaphelyzet, vicces-poénos minden jelenet, már most tudom élvezni” – mondta Madarász Máté, a másik férfi szereplő.

Varga Lívia így vélekedik: „Már énekeltem úgy, hogy majdnem elsírtam magam, mert bennem is megtörtént a terápia. Felszabadító ez a munka. Jól vagyunk vezetve, de kapunk szabadságot is. Élvezem, hogy a férfi-nő témát megmutathatom, élhetem a színpadon. Minden egyes jelenetben van valami, amihez közöm van.”

A szituációk kimenetele egyáltalán nem tragikus – a szerzők finom humorral lendítik át szereplőiket a való életben kissé nehezebben kezelhető helyzeteken. A darabot a kassai Thália Színház Fábri Péter fordításában mutatja be csütörtökön, május 25-én, a premiert hat repríz követi az idei szezonban. A koreográfusa Kántor Kata, a rendezőasszisztens Richtárcsik Mihály, a fényeket ismét az újvidéki Majoros Róbert álmodta meg.