Vizsgálódó magatartással

Dunaszerdahely. 1920. március 12-én, negyven nappal Szinyei Merse Pál halála után neves festők, grafikusok, szobrászok, művészettörténészek és műgyűjtők megszervezték a Szinyei Merse Pál Társaságot a magyar képzőművészeti kultúra ápolásának és felvirágoztatásának a céljából. A társaság a múlt század legjelentősebb művészeti egyesületének egyike volt mindaddig, amíg a szocialista rendszer el nem lehetetlenítette tevékenységét olyannyira, hogy vagyonát és támogató körét elvesztve, 1951-ben megszűnt. Aztán az 1989-es változások után annak az igénye is felmerült, hogy – miként a társaság katalógusának előszavában olvasható – a művészeti élet organikus folytatásának helyreállítása érdekében a társaságot újraélesszék. Az újjáalakuló társaság első közgyűlését 1992. március 12-én tartották a budapesti Képzőművészeti Főiskola dísztermében. Az alapítólevélben megfogalmazták, hogy „az újjáalakuló Társaság, a régi örökébe lépve azzal a szándékkal jött létre, hogy támogassa a jelenkor alkotóinak munkáját, érvényesülését, továbbá ápolja Szinyei Merse Pál emlékét.” Ugyancsak az alapítólevélből derül ki, hogy „a Társaság programjának legfőbb szempontja a minőség, a stílusirányzatoktól független értékrend kialakítása, támogatása mindazon műveknek, melyek egy közösen megélt nemzeti és európai kulturális élményt közvetítenek számunkra”.

A Társaság tagjainak jelenleg a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában látható kiállítása. Nemcsak azért örülhetünk e ténynek, mert valóban minőséggel, sokat mutató és sokat láttató anyaggal telt meg a galéria, hanem azért is fontos ez a kiállítás, mert annak idején, a Kortárs Magyar Galéria megalakulásakor a Társaság tagjai közül nagyon sokan ajándékoztak egy-egy alkotást az intézmény gyűjteményébe. És azért is fontos, mert – ahogy a kiállítást megnyitó beszédében Szepes Hédi művészettörténész elmondta a Társaság tagjaival kapcsolatban, „ők nem a kívülállók fölényes, cinikus pozíciójából szemlélődnek. Igaz, a rálátás, a bölcselkedő humor is ott van látómezejükben, ám a türelmes, vizsgálódó, alázatos magatartás a legfőbb erényük.” A kiállítók – ismét csak Szepes Hédi szavai szerint – független művészeti, alkotói elveket valló, különböző stíluseszményeket követő művészek. Ezért értékelheti a művészettörténész a hangnemében és eszköztárában egyaránt igen változatos kiállított anyagot úgy, hogy „a tradíció és a modernség, a hagyomány és a korszerűség együttes megjelenése a kiállításon látható kompozíciók legfontosabb sajátja.”

A Szinyei Merse Pál Társaság kiállítása mellett, amely a Kortárs Magyar Galéria nagytermében kapott helyet, a kisteremben – a hagyományoknak megfelelően – egy kamaratárlat is látható, amelyet a nagy kiállítás kurátora, Szepes Hédi válogatott és állított össze a galéria gyűjteményéből. Az intézmény immár azt a gyakorlatot követi, hogy a kisteremben minden egyes fő kiállítás mellé installál egy kamara-kiállítást is a gyűjteményes anyagból. Ezt a kisebb kollekciót mindig az a kurátor állítja öszsze, aki a fő tárlatot. Ily módon kompenzálni lehet, hogy a galériának egyelőre nincs állandó gyűjteményes kiállítása, ezzel az eljárással viszont a gyűjteménye mégis állandóan szem előtt van, ráadásul ilyenformán egy-egy mű – mindig más és más műtárgykörnyezetbe állítva – többféle konfrontálásra ad lehetőséget.