Vitaminták, gyógymérgek, szívfacsarók

Nézem a dobozt. 1000 mg C-vitamin. Ez van ráírva. A többit megkérdeztem az orvosomtól és a látszerészemtől, de csak lebigygyesztették az ajkukat. Lehet, hogy nekik is az MMM, azaz a Mi? Mennyi? Miért? pár héttel ezelőtti adása jutott az eszükbe, amely a vitaminokról és a táplálék-kiegészítőkről szólt. Mottónak Mark Twain ismert és szellemes mondását választották: „Jobb, ha óvatos vagy az orvosi témájú könyvek olvasásával: belehalhatsz egy sajtóhibába.” Mi, figyelmes és fegyelmezett tévénézők megtudhattuk, hogy a Geo című osztrák tudományos folyóirat szerint egyetlen cigaretta elszívása 30 000 mikrogrammnyi sejteket építő C-vitamint semmisít meg, a partnerrel való 20 perces intenzív veszekedés pedig ennek a tízszeresét. (Ön dönt: szívik vagy veszek’!) Persze C-vitamin utánpótlásra mindenkinek szüksége van, antinikotinistának és magányos remetének egyaránt. De melyiket válasszuk: a szivárvány összes színében pompázó, hivalkodó csomagolásba bújtatott drágát vagy a kicsit, a szürkét és kevésbé elegánsat? Mint kiderült, gyakorlatilag mindegy: kinek-kinek a pénztárcája mondja ki a végső összeget. Ám ha alaposan megvizsgáljuk a termékfeliratokat, általában kiderül, hogy az olcsóbb termékekben kevesebb a hatóanyag.

A bevezető kérdéssel, miszerint vannak-e kockázatok egy gyógytea esetében, gondosan elő lettünk pácolva a valódi sokkhatáshoz. Mert ugyan ki kételkedne benne, hogy ami gyógyít, az nem mérgez? Az MMM tesztje lerántotta a leplet teahiedelmeink köztéri szobrairól! A bioboltban vásárolt nyolcféle gyógytea közül a gyógynövénykutató intézetben csak három ment át a vizsgán, a többi öttel viszont komoly gondok akadtak. Kettőnek a szavatossága már a csomagolás pillanatában lejárt, a többi háromban súlyos szennyeződéseket találtak, amelyek között még mérgező, illetve rákkeltő növénymagvak is békésen elszenderegtek. Tanulságok és minden egyebek levonásától most itt talán eltekinthetünk.

Nézem a dobozt. Éppen dömpingel a shopping, néhány percre lehorgonyzom egy gyümölcsléfacsaró szívcsavaró látványánál, amiről éppen tizedszer mondják el ugyanazt, majd gondosan átszerkesztett mondatokkal gyorsan még húszszor. Ha még néhányszor meg kell hallgatnom, már biztos leszek benne, hogy csalás és szemfényvesztés az egész. Pedig a vitamin – meg-, rá- és átfázás idején csak ez az egy gondolat bánt engemet – eredetileg mégiscsak a növényekben lakik, nem a késleltetett ki-, be- és felszívódású kapszulákban! És most itt ez a csodálatos, élvezetes lévezetésű hét nyelven beszélő konyhacentrifuga, a levek királya, amelyet a sok jóérzésű ember kezéből csak nagy nehezen tudnánk kicsavarni. Hacsak nem akad olyan távoli ismerőse, mint nekem, aki már kipróbálta a kizárólag a gumikötélmentes bandzsi-dzsampinghoz hasonlítható képernyőshoppingot. Az illető hölgy sokáig kék szájszéllel járta a világot. Összeszedtem minden bátorságomat, és rákérdeztem betegségére. Á, semmi, mondja, csak az ajakpirosító mellékhatása, amit akkor kaptam, amikor a tv-shopból megrendeltem egy felfújhatós, hátgerinckímélő pamutmatracot, amihez három darab nyolc sebességfokozatos kézipumpát is ígértek ajándékba. Erre elküldtek egy családi lombfűrész-készletet, hozzá bonuszként pedig öt darab, kétméteres evezőlapátot. Visszaküldtem, elnézést kértek, s postáztak egy elektromos baromfistuccoló gépet, ajándék kottatartóval és két piros szívecskés esernyőtokkal. Reklamáltam, mire azt írták, elnézést, és küldtek egy műanyag téliszalámi-tartót bonusz mandzsettagombokkal és extra adag távol-keleti cipőkrémmel.

Még folytatta volna szegény pára, de én gyorsan más orsóra tereltem a beszélgetés fonalát. Azóta pedig még egy háztartási boltba sem merek belépni, hátha ami annak látszik, az nem is az.