Visszapillantás a Berlinaléra

Németországban maradt a legjobb férfi szereplőnek járó Ezüst Medve. Az Elemi részecskék című filmben nyújtott alakításáért ugyanis Moritz Bleibtreu német színész vehette át a szobrocskát.ČTK/AP-felvételA Berlinale egyfajta hidat jelentett nyugat és kelet között. Versenyprogramjában mindhárom szemle kb. húsz premierfilmet kínál. Berlinben az idén tizenkilenc mozgókép szerepelt a versenyben. Ebből négy német produkció volt, kettő-kettő Nagy-Britanniából, az Egyesült Államokból és Iránból érkezett a német fővárosba, továbbá egy-egy produkcióval ott volt a sorban Dánia, Ausztria, Bosznia-Hercegovina, Argentína, Thaiföld, Olaszország, Ausztrália, Hongkong és Franciaország. Koprodukciós partnerként képviselve volt további hét ország: Kanada, Svédország, Horvátország, Hollandia, Korea és Kína. Azon a tényen, hogy a volt keleti blokk országaiból csupán egyetlen film – a boszniai rendezőnő alkotása – kapott lehetőséget a versengésre, mindenképpen elgondolkozhatna a fesztivál válogatóbizottsága, s megfontolhatná, hogy talán szigorúbban kellene válogatni a nyugati termésből. Az érthető, hogy szlovák film nem volt versenyben, ám az már elgondolkoztató, hogy azok az országok, ahol évente húsz film is napvilágot lát, Csehország, Magyarország, Lengyelország, nem beszélve Oroszországról, ahol hetven mozgókép is készül évente, miért hiányoznak a Berlinale versenyprogramjából.

1951 óta 66 Arany Medvét osztottak ki. A hatvanhetediket idén Jasmila Zbanic bosznia-hercegovinai rendezőnőnek ítélték oda Grbavica című alkotásáért. Grbavica Szarajevó elővárosa. Zbanic a boszniai polgárháborúban megerőszakolt asszonyok témáját dolgozza fel. A film elnyerte a Békefilm-díjat, valamint a ökumenikus zsűri díját is. Ez a berlini fődíjas mozgókép mindössze a nyolcadik egész estés boszniai mozifilm, amely 1945 után készült.

Az idei Berlinale filmjeit 23 zsűri értékelte, és összesen ötvenhat díjat ítélt oda. A hivatalos szakmai zsűri első alkalommal adta ki a legjobb első játékfilmet jutalmazó díjat, mellyel 25 ezer euró jár, amit a következő film megvalósítására kell hasznosítani. E díjat Pernille Fischer Christensen dán rendezőnő vehette át En Soap című alkotásáért. A dán opus a zsűri nagydíját, az Ezüst Medvét is megszerezte.

A Berlinalén csupán a kiválasztott újságírók vehetnek részt a megnyitó- és záróünnepségen. Ezért üdvözölni kell, hogy idén első alkalommal közvetítették egyenes adásban a gálát a Berlinale Palast moziból a Cinemaxx multiplex egyik vetítőtermében. A vetítőtermek bejáratánál ellenőrizték a táskákat, különösen arra ügyeltek, hogy kézikamerát ne csempészszünk a terembe. Aki nem volt akkreditálva, az a sajtóértekezleteken történteket a mozi előtt nagyképernyőn egyenes adásban követhette nyomon. Hatalmas teret biztosítottak a Berlinalénak a német napilapok is; hosszú oldalakon át foglalkoztak a szemle eseményeivel.

De nézzünk néhány filmet, amelyeket eddigi beszámolónkban még nem érintettünk. Az Offside című iráni mozgókép, melynek rendezője Jafar Panahi, annak a napnak a történetét meséli el, amelyen az Irán-Bahrain labdarúgó selejtező zajlott, és amelyet 1 : 0 arányban Irán nyert meg. Hamarosan a hazai mozik is bemutatják az amerikai mozi nagy öregje, Sidney Lumet új munkáját, melynek címe Find Me Guilty, s amely Amerika leghoszszabb, huszonegy hónapig elhúzódott bírósági perét dolgozza fel. A főszerepet az akciófilmekből ismert Vin Diesel alakítja. Nagy volt az érdeklődés Bennett Miller első filmje, a Capote iránt, amely a híres amerikai író, Truman Capote életébe ad bepillantást, mégpedig abba az időszakban, amikor Hidegvérrel című, megrázó művét írta. Börtönöket látogat meg, halálraítéltekkel beszélget, részt vesz ítélet-végrehajtásokon is. Az írót életre keltő Philip Seymour Hoffman alakításáért megkapta a legjobb színésznek járó Golden Globe-díjat a drámai kategóriában, valamint a BAFTA-díjat, vagyis az Angol Filmakadémia díját, továbbá Oscarra is jelölve van. A Capote a legjobb meleg és leszbikus filmnek járó Teddy-díjért is versengett a Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon.

A 2006-os Berlinalét sikeres évfolyamnak minősíthetjük. Hazai film ugyan nem szerepelt a szemle versenyében és programján, ugyanakkor örvendetes, hogy Szlovákia – három koprodukciós filmmel – első alkalommal vett részt Berlinben az európai filmpiacon.