Viliam Klimáček nagy napja

Emil Horváth. Nem félünk a BeatlestőlFilip Vančo felvételeS akkor még nem szóltunk arról, hogy a két bemutatóval szinte egy időben jelent meg Klimáček új regénye, a generációs vallomásnak is felfogható Űrhajósok tere, amely tavaly a Regény 2006 nevű pályázaton első díjat nyert.

Két színdarab, két egymástól teljesen elütő műfaj. Az Új Színpadon megelevenedik egy legenda, akit Roger Krowiaknak hívnak, foglalkozása ügynök, és az elhíresült 007-es egyik rokona. 1992-ben indult hódító útjára a Kultúrny život című lapban képregényként, s több rendszeres szerzője is akadt, akik a maguk sajátos stílusában továbbírták a történetet. Martin Ciel, Igor Otčenáš, Vlado Balek, Dušan Taragel, Peter Uličný és Peter Pišťanek társaságában Klimáček is újra- és tovább bonyolította a történetet, Jožo Gertli alias Danglár pedig megrajzolta a hajmeresztő ötleteket. S így ment ez évekig; Krowiak összesen 124 hullát hagyott maga után Szlovákiában. Abban az országban, amelyet a szerzők elég szabadosan kezeltek. Ha már Shakespeare Csehországnak tengert ajándékozott a Téli regében, Krowiak hajóval érkezik a Ligetfalusi öbölbe, de van ennek az országnak nemcsak tengerpartja, hanem dzsungele, ópiumültetvénye és egy Sitno nevet viselő működő tűzhányója is. Abszurd őrület, amit csak őrült módszerekkel lehet színre vinni. S ezt az alkotók meg is teszik. Szabadjára engedik a fantáziájukat, s mind az előadás képi, és zenei világában, mind a színészi játékban elmennek a végletekig. A nyitó képben megérkezik Pozsonyba Krowiak ügynök (Marek Majeský), hogy egy tizenharmadik századi arab kéziratot megszerezzen, amely tartalmazza az időalagút titkát, amelynek a segítségével szabadon vándorolhatunk a történelmi korok között. De rövidesen kiderül, hogy a vak Minsky ügynök (Marián Greksa) és a szovjet KGB csinibabája, Viola da Gamba (Andrea Karnasová) is ugyanazt a feladatot kapta megbízóitól. S elindul a véres harc, amelybe a szlovák rendőrség két tagja, Huňadi őrmester (Karol Čálik), akinek már csak öt napja van a nyugdíjig és a szintén szépségkirálynői babérokra s egyúttal Krowiak ágyába pályázó Sandra Hronská (Gabika Škrobáková) is beavatkozik.

Hamarosan kiderül, hogy az áhított kincs a Hadžibej Tours vezetőjénél (Štefan Kožka) található, de hiányzik az a bizonyos utolsó oldal, amely nélkül nem indul be az alagút. A történet folytatását jó képregényhez illően nem árulhatjuk el, annyit viszont igen, hogy régen láthattunk ennyi agyament ötletet színpadon. A Peter Janků tervezte díszlet (amelynek egyik elemét alkotják a Danglár által megelevenített papírfalak) és a Simona Vachálková megálmodta extravagáns és nagyon pimasz jelmezek meghatározzák a játékot, amelynek fontos eleme lesz Milan Kereš attraktív koreográfiája is. Michal Kaščák zenéje pedig tökéletesen vissza tudja adni a darab őrültségét, így nem lepődünk meg, amikor a szlovák birkapásztor a Kde domov můj dallamára érkezik meg, de azon sem, hogy az egyik kulcsjelenetben, amikor a szitnói lovagok megjelennek, a Neoton Família Szandokán című slágere szólal meg – természetesen magyarul. De van itt minden. Wagner, hip-hop, népi melódiák, vasútállomási szignál és Winnetou. Teljes a káosz, s a léghajón (az előadás egyik legfrappánsabb díszleteleme) egymásnak adják a kilincset a különböző nemzetiségű ügynökök, hogy a hőn áhított kincset megszerezzék. Ha a 007-es ügynököt ma már paródiának érezzük (sokszor okkal), akkor a Roger Krowiak beavatkozik című előadás a paródia paródiája, ahol senkit sem lehet komolyan venni, a végén azért mégiscsak megnyugszunk a boldog végkifejlet láttán. Kevésbé volt lelkesítő, hogy az ötödik előadást alig fél ház látta.

Nemzedéki kérdéseket feszeget Klimáček másik darabja, a Nem félünk a Beatlestől, amit Peter Mikulík rendezett meg a Szlovák Nemzeti Színház új épületének stúdiószínpadán. A Szlovák Nemzeti Színház különös hangsúlyt fektet mostanában szlovák kortárs szerzők bemutatására (még ebben az évadban kerül színre Peter Pavlac és Táňa Kusá új darabja is), s nem véletlenül ezzel a darabbal nyitották meg az Új Dráma elnevezésű fesztivál harmadik évfolyamát is. A bemutatóra a színház a prospektus részeként kiadta a darab szövegét is, ami külön örvendetes tény. „Hogy mi is jellemző korunkra? Káosz, káosz, káosz és még egyszer káosz. Valamint a családok szétesése és az értelmiség fölöslegessé válása” – írja mintegy a darab utószavául Klimáček. A Nem félünk a Beatlestől (a cím nem véletlenül utal Edward Albee világhírű darabjára) egy értelmiségi család szétesésének a története, a családfő, Emil látomásos álmai segítségével. Alexandra Grusková hagyományos lakótelepi szobabelsőt tervezett, de a padlót teleszórta fareszelékkel, utalva az álomlétre. Emil katonai történész, felesége, Milka aneszteziológus. Régóta élnek együtt, de szinte tudomást sem vesznek egymásról. Lányuk évekkel ezelőtt eltűnt, állítólag Spanyolországba ment. Mivel nincs már közös témájuk, Milka albérlőt vesz fel, akinek aztán fokozatosan elmeséli a múlt szörnyű pillanatait. Emil egyetlen beszélgetőtársa egy Indiából hozott beó, amelyik nemcsak lelkesen bólogat Emil szavaira, hanem a lakás titkait is elsuttogja. Ha úgy adódik kedve, akkor Beatles-dalokat fütyül. A Beatles volt ugyanis a lány bálványa, őt hallgatta éjjel-nappal. Ebbe a miliőbe néha-néha bepottyan Emil új főnöknője, egy fiatal, harmincas éveiben járó szexbomba, akivel szemben Emilnek eleinte gátlásai vannak, a család régi barátja, a lét elviselhetetlen könnyűségében egyre lejjebb csúszó Chvila ortopéd szakorvos, valamint Diana, a sztárműsorvezető, aki miután meglátja a beót, felfedezi Emilt a show-világ számára. Új műsort is terveznek Mit ettek a régi korok nagyjai címmel, s hiába tiltakozik, Emilt rábeszélik arra, hogy ez az egyedüli módja annak, hogy a tudományt eladhassák a mai kor emberének. Főnöknője meg is ígéri, hogy a hirtelen jött népszerűségnek köszönhetően kiadják Emil évek óta fiókban porosodó tanulmányát az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregének társasági életéről.

Albee-i mélységek örkényi groteszkbe oltva, mert így talán elviselhetőbb. Egyéni mikrotragédiák jelennek meg Klimáček és a rendező Mikulík színpadán egészen kivételes színészi teljesítményekkel. Emil Horváth szánnivalóan társalog a Félix névre hallgató madarával, de ahogy az álomból, úgy az életből sincs menekülés. Egysíkúbbnak mutatja Milka figuráját Anna Javorková, de a megválaszolhatatlan egy-egy pillanatában mégis ott rejtezik a sok-sok elrontott kérdésre. Igazi miniatűr remeklés Chvila szinte már örkényi figurájában Dušan Jamrich, aki mindent nagyobbnak lát, mint az valójában. A mellékszereplők nem tudnak mélységet hozni a szerepükbe, viszont a sztereotípiák pontosak, így Gabriela Dzuríková is hozza a gagyi műsorokból ismert szexi műsorvezető sablonjait, Michaela Čobejová történészkisasszonya a feminista nő minden báját és ellenszenvét, Vladimír Kobielsky a ciprusi szerető gátlástalan szexéhségét. Ez utóbbiról tényleg elhiszszük, hogy a világot pusztán a férfiasságán át látja. Több lehetőséget is ki tudott volna használni az albérlő szerepében Zuzana Porubjaková, ha szerepe nem maradt volna félkész állapotban. ĺgy is sikerül megsejtetnie a lány tragédiáját.

Külön említést érdemel Peter Mankovecký intuitív zenéje, amely alkalmanként már szinte rátelepszik az előadásra és a lelkünkre. Az előadás végén felcsendül a Beatles zenéje. With a Little Help From My Friends. Mégsem félünk a Beatlestől?