Vetített végrendelet

Velence. Pier Paolo Pasolini utolsó filmjéből készült összeállítással visszatér a Velencei Filmfesztiválra Sergio Bertoluccinak köszönhetően.

A Saló avagy Szodoma 120 napja, amely csak 1975 novembere, Pasolini halála után jelent meg a mozikban, De Sade márki perverzióit ülteti át a Mussolini-féle „Salói Szociális Köztársaságba”. Végletes film, szinte elviselhetetlen erőszakkal, kegyetlenséggel, az emberi értékek semmibe vételével. Az emberileg, eszmeileg meghasonlott író-filmrendező egyfajta végrendeletének tekintette – írta Corriere della Sera című olasz napilap.

A film, mint Pasolini minden alkotása, botrányt keltett és a cenzúra alaposan megnyirbálta. Giuseppe Bertolucci az eredetiből kivágott részekből és abból a 9 ezer fotóból állította össze 50 perces filmjét, amelyet Deborah Beer készített. A fotókat Gideon Bachman, Beer társa őrizte, aki maga is készített interjút Pasolinival. Ez az interjú is része Bertolucci filmjének. A két legérdekesebb, annak idején kihagyott jelenet közül az egyik azt mutatja be, hogy a kínzók hogyan válogatják ki egy lövészárokból fiatal áldozataikat. A másikban, amely eredetileg a film befejező része lett volna, az egész stáb – Pasolinit is beleértve – táncol előbb lassú, majd gyorsabb rockzenére.

Érdekes a film keletkezésének története is. Erről Pasolini beszél a fentebb említett interjúban. Az ötlet az impresszárióé volt, aki a Dekameron után egy új írót keresett erotikus forgatókönyvhöz. Először Pupi Avatit kérte fel, majd Sergio Cittit, Franco Cittinek, Pasolini egyik kedvenc színészének író-rendező bátyját. Ők ketten végül is csak bedolgoztak Pasolini forgatókönyvébe. Pasolini azért fogadta el a felkérést, mert megragadta a gondolat, hogy a Salói Köztársaság fasisztáinak tobzódását a jelen metaforájává változtathatja. Amikor Bachman az interjúban megkérdezte tőle, hogy szerinte a fiatalok hogyan fogadják a filmjét, így válaszolt: „Egyáltalán nem fogják szeretni. Egészen más dolgok vannak a fejükben.”

Azokban az években több olyan film is készült, amely a fasizmust és a nemi perverziókat közös nevezőre hozta. Már idesorolható Luchino Visconti 1968-as Elátkozottak című filmje, majd 1976-ban elkészült a milánói neonácikról szóló San Babila egy napja. Ugyanebben az évben forgatta Bernardo Bertolucci, Sergio bátyja, a Huszadik századot, hasonló megközelítéssel.

Sergio Bertolucci filmjét szeptember 8-án mutatják be a fesztiválon.