Versenyeken is megmutatja tudását

Persze az autizmusnak is vannak különböző fokozatai, mondja. Van, akiről Esőember címmel Oscar-díjas film készült. Ő rendmániás. A precizitás híve. Ez utóbbi már a gyerekkori rajzaiban is megmutatkozott. Szülei ezért is íratták be a Kassai Gépipari Szakközépiskolába. Ott kedvére rajzolhatott. Például csapágyakat, generátorokat. A rendet is kiskora óta szereti maga körül. Szépen, kifinomult érzékkel rak össze mindent a szekrényeiben. Nem derékszögben, csak szépen, hangsúlyozza.

„A rendnél már csak a biztonságot igénylem jobban. Utálom, ha a konyhában megérzek egy morzsát a talpam alatt. Ez is egy formája az autizmusnak. Naponta porszívózok, a úszópadlót hetente többször felmosom. Látnom kell, hogy minden ragyog körülöttem. S mivel szeretek itthon lenni, egyáltalán nem zavart a bezártság. Pedig sejtettem, hogy jó ideig ez lesz. Hogy nem mehetek sehova. Április közepén felhívtak a prágai Nemzeti Színházból, ahol vendégként játszom, hogy ha júniusban visszaáll a rend, számolhatnak-e velem. Határon innen nehéz eldönteni, mondtam. Prágából villamossal könnyebb bejutni a színházba, mint vonattal Pozsonyból. De aztán mindenki rájött, hogy az évadnak vége, semmi újat nem hozhat már. A GUnaGU Színházban lesz két előadásom a nyáron, és a Duna ligeti oldalán, egy hajón.”

Ez utóbbi három brit szerző, James Saunders, Alan Ayckbourn és David Capton egy-egy történetét kínálja a közönségnek 3x2 címmel. Jelenetek egy házasságból – három pár életének három különböző szakaszából.

„Az első pár nászúton van, a második a negyvenesek teadélutánján, a harmadik egy idősebb házaspár a padon. Mind a három történetet ugyanazzal a partnernővel játszom, természetesen mindig más külsővel. A gyors váltás mindkettőnk számára izgalmassá teszi az előadást, hiszen csak egymásban tudunk megkapaszkodni. Furcsa mód nekem nem az idős férfiembert a legnehezebb megformálnom, hanem a legfiatalabbat, mivel negyvennyolc vagyok. Ha kevesebbnek látszom, az azért van, mert keveset ittam. Nekem nem okoz gondot lemondani az alkoholról. Egy üveg bor, amelyet ajándékba kaptam, sokáig felbontatlan nálam. Borvidékről származom, de én tényleg csak kivételes alkalmakkor iszom.”

Kiskövesden, ahol felnőtt, nekik is volt szőlőjük. 

„Zemplén és Tokaj határán a termelők közül sokan szeretnének inkább ez utóbbi vidékhez tartozni, de nagy bánatukra nincs kijelölve a két földrajzi egység közti határvonal. Hogy pontosan meddig húzódik Zemplén, és hol kezdődik Tokaj. Egyébként rengeteg elfoglaltságot jelent a szőlő. Nagy odaadást. Kapálni, kacsozni nem szerettem. Atyaúristen! Az borzasztó munka volt. A szüretet igen. Azt vártam. Az esemény volt. Kivonult az egész falu a domboldalra. A nyolcvanas években, amikor még részese voltam az otthoni világnak, egész jó áron vásárolták fel a szőlőt a borászatok. És maguknak is hordóztak az emberek. Ma már a legtöbben csak éppen annyit termelnek arrafelé, hogy legyen egy kis boruk. Vagy annyit sem. Inkább megveszik a boltban, mert úgy olcsóbb.”

A hosszú hetekig tartó bezártságot könnyen viselte. Ez a helyzet nem hozott semmi változást az életébe. Csak az zavarta, hogy egy ideig nem járhatott biliárdozni. Megszokta ugyanis, hogy szabad estéin vagy előadás után kikapcsolódásképp biliárdozni ment valamelyik barátjával. Ez az esti program azonban jó ideig kimaradt az életéből.

„Egyszobás lakásom van, oda sajnos nem fér be a biliárdasztal. Ha beférne, már vettem volna. Pályám elején, amikor a Radosnai Naiv Színházban játszottam, egy színészkollégám szerettette meg velem ezt a játékot. Országjáró turnéink során volt, hogy három-négy napra is elutaztunk. Az előadás helyszínén, amíg a műszak a színpadot építette be, a többiek pedig elmentek kései ebédre, René Štúr kollégámmal mindig megtaláltuk azt a helyet, ahol biliárdozhattunk. Akkor kezdett érdekelni ez a dolog. Nagyon megfogott a játék, és azóta szinte a szenvedélyemmé vált. Versenyekre is járok. Az elmúlt hónapokban egy raktárhelyiségben játszottam rendszeresen egy barátommal, s mivel az asztal két végén, egymástól távol álltunk, egyáltalán nem tartottam attól, hogy a vírus miatt esetleg bajba sodorjuk egymást.”

Színházi bemutatója legutóbb a Pozsonyi Városi Színházban volt, ahol George Tabori Mein Kampf című darabjában láthatta a közönség. A Nyári Shakespeare-játékokra A vihart próbálták volna, de mivel a rendezvény elmarad, az előadás terve is meghiúsult. Augusztus végén viszont már Prágában, a Nemzetiben áll színpadra, ahol a Cseh Televízió megörökíti a Karel Jaromír Erben balladái alapján készült Virágcsokrot, amelyet tavaly február óta nagy sikerrel játszik a társulat. Szeptemberben pedig az Árnyékország című cseh film bemutatója várja. Rendezője, Bohdan Sláma Jan Hřebejk és Petr Zelenka mellett nemzedéke harmadik királya. Friss alkotása 1936 és 1952 között, a nácizmus és a kommunizmus éveiben játszódik egy dél-csehországi faluban, ahol 1945 májusában a „tisztogatás” idején 14 embert végeztek ki.

„Egy zsidó családba nősült, megrögzött kommunista vagyok a filmben, akit koncentrációs táborba hurcolnak, de hogy az ottléte idején mi történt a feleségével és az apósával, azt csak azután tudja meg, amikor kiszabadult, és visszatér a falujába. Igaz történet alapján íródott a forgatókönyv, dokumentumjellegére utal, hogy fekete-fehér a film. Felbujtók és kollaboránsok között zajlanak a történések, egy család széthullását és egy mindenáron élni akaró ember döbbenetes útját láthatják majd a nézők. Bohdan Sláma a cseh rendezők középnemzedékének egyik kimagasló egyénisége. Nem ez az első közös munkánk, de Az ördög tudja, miért című mesefilmben még partnerek voltunk. Én játszottam Lucifert, ő pedig a négy ördög közül a legügyetlenebbet. Most az ő színésze lehettem, és azt kell, hogy mondjam, nagyon érzékeny rendező. Nagyon értékelte, hogy a legapróbb részletekre is odafigyeltem, ha már egyszer autista vagyok. Végig bízott bennem. Olyan momentumokat is belevihettem a játékba, amiket előre nem próbáltuk le. Felszabadító érzés ilyen rendezővel dolgozni.”

Utazni, egyedül, nem szeret Kassai Csongor. Sheffieldbe, az idei snooker-világbajnokságra, a biliárdjátékosok híres mérkőzésére azonban még egy szál magában is elrepült volna, de a járvány miatt áprilisban nem hagyhatta el az országot. Majd jövőre, mondja reménykedve, ha szabaddá tudja tenni magát három-négy napra. Mert úgy érzi, ott a helye. Egy ilyen világraszóló sportrendezvény nem maradhat ki az életéből.

A szerző a Vasárnap munkatársa