VERSEK ÉS ARCOK: Közelebb kerülni egymáshoz

A királyhelmeci születésű Nagy Kornélia színésznő a Komáromi Jókai Színházban kezdte pályafutását 1996-ban, rögtön az érettségit követően. Kisebb-nagyobb szerepek sikeres megformálása után, 2000-ben kezdte tanulmányait a pozsonyi színművészeti főiskolán, egy szemesztert Budapesten végzett el. 2004-ben szerződött a kassai Tháliához, ahol énektudását, drámai tehetségét számos darabban kamatoztathatta. Máig tagja a társulatnak, amely jelenleg Pintér Béla Parasztoperájára készül, a próbafolyamat viszont jelenleg áll.
„Mivel szlovák alap- és középiskolába jártam, a magyar nyelvű versek kimaradtak az életemből, egészen harmadikos gimnazista koromig. Akkor viszont bekerültem a királyhelmeci KÁOSZ színjátszó csoportba, ahol egy verses összeállítást kezdtünk próbálni. Akkor és ott csodálkoztam rá először a magyar költészetre, tizenhat évesen, ami talán kései találkozásnak tűnik, de szerintem az ember abban az életkorban a legfogékonyabb” – véli Nagy Kornélia.

A költőkkel való intenzív ismerkedést egy szerelemnek köszönheti. Úgy alakult, hogy egy versrajongó fiúval találtak egymásra, aki szerelmes leveleiben hosszú költeményeket küldött neki Kosztolányitól, Adytól, József Attilától és másoktól.

„Versek tömkelegét kaptam Prágából, kétnaponta érkeztek a levelek, és mivel kellő komolysággal viszonozni akartam őket, muszáj volt beleásnom magam a gyűjteményes kötetekbe, hogy találjak az akkori érzéseimhez passzoló strófákat. Minden verskötetet átböngésztem, amit csak találtam édesanyám könyvtárában. Abban az időszakban talán több verset olvastam magyar nyelven, mint a magyar gimnáziumba járó kortársaim.”

A böngészést ugyan némiképp nehezítette, hogy Kornélia diszlexiás, azaz nehezebben olvas, mint az átlagemberek, de a szerelem, mint tudjuk, falakat rombol le és hegyeket mozgat meg. Máig hálás annak a teológushallgatónak azokért a levelekért, mert amikor tizennyolc évesen a komáromi színházba került, már eléggé „képben volt”.

Most két svéd gyerekverset választott, amelyekkel szintén Komáromban ismerkedett meg, kollégája, Benkő Géza révén. „Lelkesen mutatta és mondta nekem ezeket a különleges nézőpontból írt, az élet nagy igazságaira rávilágító szabadverseket. Azóta a legkülönbözőbb élethelyzetekben jut eszembe egyik-másik. Szerintem ezek nem is igazán gyerekeknek szólnak, hanem gyerekekről felnőtteknek. Remek útmutatókat lehet bennük találni arról, hogyan látják ők a világot. Amióta anya vagyok, másképp olvasom őket, hiszen a saját kislányom gondolatmeneteit is jobban megérthetem a segítségükkel. Sára most ötéves, ez pont az a kor, amikor olyan meglepőeket tudnak kérdezni és mondani, hogy az ember paff marad tőle.”

Kornélia, aki egy ideje már nem él együtt a férjével, gyermeke apjával, egy konkrét példát is megosztott velünk. Sára nemrég konstatálta, hogy csak akkor lehet új apukája, ha több szoba és több ágy lesz a lakásban, hiszen másképp nem férne el náluk még egy fő.
„Amikor beszélgetek valakivel a gyerek előtt valamiről, nem tudhatom, mi áll össze a kis fejében, hogyan gondolja tovább a hallottakat. Ezek a versek ezt a folyamatot is segítenek megérteni. A kicsik olyan nüanszokat vesznek észre, olyasmikre reagálnak, amik fölött a felnőtt figyelme elsiklik.”

Az ovisoknál ráadásul már bimbóznak az első szerelmek, amit szintén meg kell fogalmazniuk valahogyan magukban – fiúknak és lányoknak egyaránt, de persze más-más módon. A lányos nézőpont egyik szép példája az Amikor az usziból jövet című vers, amelyet Nagy Kornélia jobban szeret a sokkal ismertebb Szerelem című opusznál. (Sten-Malténak nagy, vörös és elálló füle van. Nekem tetszik a nagy, vörös és elálló fül).

„Egyszerűen azért, mert velem is megtörténtek ezek a dolgok. Nálunk az oviban is meghúzták a hajunkat a fiúk, rácsaptak a fenekünkre, megböktek, elgáncsoltak minket. Így mutatták ki a vonzalmukat irántunk. Akit békén hagytak, az nyilván nem érdekelte őket. Sárának majd el kell mindezt magyaráznom, és lehet, hogy ez a vers segíteni fog.”

A svéd gyerekversek egy másik fontos témája a családi viszonyok bemutatása a kicsik szemszögéből. Kornélia azért választotta a Sóderpartit, mert rendkívül fontosnak tartja a nagy esti beszélgetéseket, amikor a gyerektől nem csak azt kérdezik a szülők, hogy mi volt az oviban, iskolában, és nem csak kétszavas választ várnak.

„Hála istennek nálunk voltak ilyen sóderpartik gyerekkoromban. Nagyinál egy kicsit szigorúbb szabályok működtek, ő azt vallotta, hogy evés közben nem beszélünk, de ezek speciális helyzetek voltak, mondjuk, egy vasárnapi ebédnél. Egy sima vacsoránál azért mindenki szót kapott. És amikor kimentünk Királyhelmecen a szőlőhegyre és sütöttük a lacipecsenyét, remek alkalom kínálkozott a nagy beszélgetésekre. Számomra ez a vers mostanában nem is arról szól, hogy nem hallgatjuk meg a másikat, hanem hogy sok szülő egyáltalán nem kommunikál a gyerekével. Nem azért, mert nem akar, hanem mert egyszerűen olyan a világ, hogy mindenki rohan, és lassan ismeretlen fogalommá válik a közös családi vacsora.”

A kassai Thália Színház színésznője ezt saját magán is tapasztalja, mivel sokszor próbál esténként, vagy előadása van. Ilyenkor viszi magával a gyereket, mert egy színészfizetésből nem telik bébiszitterre, ahogy sok kollégájának sem. Szóval ritkán ülnek le este hatkor a vacsoraasztalhoz beszélgetni.

„Ez persze nemcsak a színészekre érvényes, hanem mindazokra a szülőkre, akik több műszakban dolgoznak. Számomra főleg azt üzeni ez a vers, hogy találjunk időt egymásra, próbáljunk egy picit lelassulni. A koronavírus-járvány miatt most lehetőségünk van erre, hiszen nem mehetünk sehová, nincs iskola és óvoda, és aki csak tud, otthonról dolgozik. Sajnos ez a helyzet rákényszerít minket egy másfajta működésre. De próbáljuk úgy felfogni mint lehetőséget arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, hogy nagyokat beszélgessünk a családi sóderpartikon. Sokan nem is tudnak mit kezdeni ezzel a szituációval, mert teljesen szokatlan számukra, hogy együtt vannak otthon a családjukkal, párjukkal. Szerintem a karantén után, úgy decembertől kezdve nagyon sok gyerek fog születni. De sok válás is lesz, mert az összezártság negatívan hathat azokra a párkapcsolatokra, amelyek nem elég erősek. Remélem, inkább az előbbi dominál majd, és sikerül okosan kihasználnunk ezt az időszakot. Például arra is, hogy kinyissunk egy-egy polcon porosodó verskötetet és elmerüljünk benne, vagy akár hangosan felolvassunk szeretteinknek. Mert azért valljuk be, a rohanó hétköznapokon kevesen teszik ezt.”