Vendég lett A Pál utcai fiúkban

Hűséges alkat. Nem szeretne csalódást okozni senkinek, aki bízik benne. Színházban, párkapcsolatban, baráti körben tartja magát az elveihez. Elvégre: a név kötelez. Emberből van.

Meglepett, hogy társulatot váltott, hiszen nem érezhette magát elhanyagolva a Szent István körúti társulatban, ugyanakkor tetszett, hogy tiszta lappal ment el.

Amikor bekerültem a Vígszínházba, azt hittem, ott fogok megöregedni. Úgy gondoltam magamra, hogy majd Hegedűs D. Géza leszek, aki ott tölti az egész életét. Aztán Isten vagy a sors ráébreszti az embert, nem biztos, hogy minden úgy lesz, ahogy ő azt eltervezte. Mindenért hálás vagyok a Vígszínháznak. Ott indult a pályám, a szakmai életem, ott láttak azok, akik által bekerültem különböző sorozatokba, filmekbe. Egy idő után viszont már éreztem, hogy gyengébb a láng. Vártam, hogy valamitől újra fellobbanjon, de nem történt meg. Kihunyt bennem az a nagy szerelem, ami az elején még megvolt. Öt éven keresztül minden porcikámat ennek rendeltem alá. Mindent odaadtam ennek az érzésnek, ezért nagyon hamar eljutottam oda, hogy már úgy jártam be a színházba, mint egy munkahelyre. Nem játszani mentem, hanem dolgozni. Huszonhét évesen ez már nem volt bizsergető érzés. Arra gondoltam, hogy fiatalon még megtehetem, hogy váltsak, most kell bevállalni az ismeretlent. Szerencsém volt. A döntésemmel egy időben szólalt meg a telefonom. Schell Judit, a Thália Színház művészeti vezetője hívott.

Eljutott hozzá a hír, hogy…

… rezeg a léc! Azt kérdezte, mi lenne, ha ott folytatnám. Egy párkapcsolatban is így van. Ha nem lép időben az ember, az is megcsúnyul, amit addig szépnek látott. Ezt el akartam kerülni. Nekem annyira sokat jelent a Vígszínház, hogy ahhoz nem társulhat rossz érzés. Akkor még nem is tudtuk, mi lesz az igazgatóválasztás eredménye, de hamar körvonalazódott, hogy nem tudom kivárni. Ezért még Eszenyi Enikő igazgatása alatt meghoztam a döntést. Elmondtam neki, hogy a következő évadot már máshol szeretném elkezdeni.

Hogyan reagált a bejelentésére?

Szép útravalót kaptam tőle. Azt mondta, érezte, hogy valami mocorog bennem, és hogy nagy színész lesz belőlem, lélekben semmiképpen ne szakadjak el a Vígszínháztól. Tavaly március 11-én volt az utolsó beszélgetésünk. A következő napon bezártak a színházak. Érdekes momentum volt.

Közben fél lábbal már máshol állt. Várták a Tháliában.

Amikor bekerültem a Csak színház és más semmi című sorozatba, Schell Judit karaktere akkor váltott a történetben. Elment filmezni. Tehát nem találkoztunk. Mire megérkeztem a társulatba, akkorra pedig Judit már külföldön volt, mert egy évre Spanyolországba költözött a gyermekeivel. A szemét viszont így is rajtam tartja. Az Illatszertárban is látott. Szép és értékes előadásnak tartja.

A vígszínházi előadásai közül melyiket sajnálja a leginkább?

Nem volt drasztikus az elválás. Enikő is felajánlotta, hogy tartsak meg minél több szerepemet, és az új igazgató, Rudolf Péter is arra biztatott, hogy amit szeretek, azt vigyem tovább a jövőben. A Pál utcai fiúkban, A diktátorban és A nagy Gatsbyben továbbra is láthat majd a közönség, de a könnyebb egyeztetés miatt mindhárom előadásban van már váltótársam.

A Pál utcai fiúk még ott laknak a szívében?

Az olyan szintű csoda, amilyenre a színész életében csak egyszer van példa, vagy egyszer sem. Egy lelkiismeretes színésznek azonban tükröt kell tartania maga elé, és tisztán kell látnia, hogy van-e még benne elég lendület ahhoz, hogy olyan fokon játsszon egy szerepet, ahogy annak idején elkezdte. Molnár Ferenc remekművéből három és fél év alatt játszottunk le közel háromszáz előadást. Az nagyon lélekromboló tud lenni, amikor egy hónapban tizenháromszor vagy tizenötször ugyanabban a szerepben lép színpadra az ember. Most, hogy kettőzve vagyok, megint azt az erőt és tüzet érzem magamban, mint az elején. Az eredeti szereposztásból egyébként többen vagyunk így ezzel. Néhányan már váltótárssal játszunk az előadásban, így más fiatal kollégák is részesei lehetnek a produkciónak. Itt volt az ideje a frissítésnek, hogy jöjjön egy új generáció, amely annyi energiát visz az előadásba, mint amennyit mi lőttünk bele.

Mindent precízen átgondolt. Semmit nem bízott a véletlenre.

Ahogy idősödöm, ez egyre inkább így van.

László Miklós romantikus vígjátékában, az Illatszertárban, amelyből 1998-ban Tom Hanks és Meg Ryan főszereplésével A szerelem hálójában címmel nagy sikerű amerikai film született, olyan jellemet formálhat meg, amilyenre eddig nem volt lehetősége. Még a „védjegyévé” vált frizuráját is megváltoztatta hozzá. Eltűnt a dús, erős, szerteágazó haja, amitől az arcéle is egészen új formát vett fel. Asztalos Imre, a történet főhőse levelezés útján ismerkedik meg egy kisasszonnyal, akiről nem tudja, hogy ugyanabban a boltban dolgozik, ahol ő.

Őszintén bevallom, ha rendező lennék, nem én jutnék elsőre az eszembe Asztalos úr szerepére. Ember Márknak az égvilágon semmi köze Asztalos Imréhez. Tűz és víz. Béres Attila, az előadás rendezője közölte is rögtön az elején, hogy a hajaddal kezdeni kell valamit, nem lehet olyan, amilyen. Én ezzel mélységesen egyetértettem. Kaptam egy remek színészi feladatot, egy számomra teljesen ismeretlen embert, akit hitelesen kellett megformálnom. Közben sem a fizikuma, sem a lelki tartománya nem egyezik az enyémmel. Azt mondják, egy szerep megformálását az alapoknál kell elkezdeni. Ki kell találni a figura járását, beszédét, létezési formáját… ennél a szerepnél most minden állomáson végig tudtam menni. Még utalás is van rá, hogy csámpás, görbe… mit tudom én! Mindezt meg kellett találni. Ennek az egyik lépcsőfoka volt, hogy milyen lesz a fejem. És örültem nagyon, hogy másvalaki köszönt vissza a tükörből. Tényleg nem voltam még ilyen! A félelem, hogy ez a fickó nem én vagyok, miért nekem kell játszanom, egyszer csak átcsapott egy erős kihívásba, hogy most lehet igazán megmutatni, mit tudok.

Sikerült. Az egész darabot a hátára tudta venni, és ragyogó alakítást nyújtott. A Dal 2020 című televíziós versenyben is kiválóan szerepelt. Énekesi tehetsége már rég szólóalbum után kiált.

Amíg lehet, szeretnék inkább színházzal foglalkozni. A lemez még várhat. Egyébként vannak már kész dalaim. Nekem a dalszerzés egyfajta terápia. Akkor jön elő, ha sok minden van bennem, amit máshogy nem tudok leadni. És ha nincs rajtam kényszer, hogy nekem ebből pénzt kell csinálnom, mert ez a megélhetésem. És most nincs. Akkor jön, amikor jönnie kell.

A Vígszínházban is több zenés darabban szerepelt. Passzolt is mind az egyéniségéhez.

Azért is szerettem ott lenni, mert sokféle műfajban megmutatkozhattam. A Thália is keresi az utat, hogy több irányba nyisson. Zsánereket váltogatni, sokfélét csinálni, ez a vágyam. Nem érezném jól magam egy olyan színházban, ahol minden egy kaptafára szabott.

Molnár Piroska születésnapjára Bereményi Gézával írtak dalt Óda Piroskához címmel.

Két hónapja voltam a Tháliában, amikor a felkérés jött. Hatalmas megtiszteltetés volt, örültem a bizalomnak, hogy a csapat elfogadott, és hitt benne, hogy erre alkalmas vagyok. Piroska nagyon meghatódott, amikor a Boeing, boeing szereplőgárdája előadásában végighallgatta a dalt. Egyébként az ő jelenléte is vonzóvá tette az átszerződésemet a Thália Színházba. Örültem, hogy majd vele játszhatok, és nézhetem, hogyan próbál. Egyik nap bejelentettem, hogy igen, megyek, másnap megjelent a hír, hogy Piroska nem vállal újabb szerepet. Na, mondtam, szép, ezért jöttem! De az Orient expresszt, amelybe beugrottam, megtartotta, és abban találkoztunk. Nagyon nagy élmény volt. Az Illatszertár bemutatója után pedig sms-ben gratulált. Jólestek a szavai.

A Puskás Ferencről készült musicalben Czibor Zoltán szerepét kapta. Az aranycsapat árulóját.

Gyerekkori élményem, hogy amikor szóba jött az összetartozás, elsőként az aranycsapat jelent meg előttünk. Példaértékű az út, amelyet megtettek. Czibor Zoltán gyors és kiszámíthatatlan csatár volt. Nem véletlenül hívták Rongylábúnak. De az aranycsapat történetében ő Geréb, az áruló. A csapat legjobbjáról, Puskásról jelentett. Zsarolással bírták rá az együttműködésre, hogy a családja fogja megbánni, ha nem vállalkozik a feladatra. Végül belement, de gyakorlatilag minden jelentése használhatatlan volt, miközben ő maga mélységesen szenvedett emiatt. A legizgalmasabb figurát bízták rám, s még egy csodálatos dalt is kaptam hozzá.

Most, hogy újra nyílnak a színházak, sínen érzi magát a Tháliában?

Libikóka a színészi lét. Mindig ott a veszélye annak, hogy egy rossz lépés után lesodródhatsz a pályáról. Minden egyes napért és minden egyes produkcióért meg kell küzdeni. Veszélyesnek tartanám elhinni, hogy a jó örökké tart. Ezen a pályán egyik napról a másikra minden elmúlhat. Ma még kíváncsiak rád, holnap már nem biztos. Lehet, hogy azért, mert hibáztál, de az is lehet, hogy nem követtél el semmi rosszat, csak egyszerűen elmúlt az érdeklődés irántad. Ez bármikor bekövetkezhet. Igyekszem reálisan kezelni a dolgokat, mert a mi hivatásunkban nem igazán lehet elhinni semmit.

A szerző a Vasárnap munkatársa