Végső búcsút vettek Dobos Lászlótól

A hosszú betegség után, július 25-én, életének nyolcvannegyedik évében elhunyt írót több százan kísérték el utolsó útjára. A gyászoló tömeggel megtelt a pozsonypüspöki temető ravatalozója előtti tér, a gyászolók között a felvidéki magyar közösség politikai és civil érdekképviseleteinek vezetőit, számos neves magyar közéleti személyiséget, valamint Magyarország pozsonyi külképviseletének tagjait is látni lehetett.    A szertartás gyászistentisztelettel kezdődött, ezt Fazekas László, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspöke tartotta. Dobos László író, műkritikus és politikus is volt egyidejűleg, ugyanakkor olyan ember, aki az "ahogy lehet generáció" tagjaként élte életét a felvidéki magyar közösség részeként - fogalmazott a püspök.    Írótársa, barátja, Koncsol László Dobos László életének főbb pillanatait idézte fel. Hangsúlyozta: Dobos László egész "termő életét" a felvidéki magyar közösségnek áldozta, felvidéki és egyetemes magyar intézmények, politikai, társadalmi és szellemi műhelyek egész sorát irányította, többet közülük maga hozott létre. "Nagyon betegen, halványuló tudatával is csak a nemzetünk, kisebbségi magyar nemzetrészünk sorsa érdekelte" - emelte ki Koncsol László.    Dobos Lászlótól, akit az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekint, a szaktárca és a Magyar Művészeti Akadémia nevében Tőzsér Árpád Kossuth-díjas költő búcsúzott. Hangsúlyozta: Dobos László az egész magyarság emblematikus alakja volt, aki nemcsak folyton új terveket talált ki, de véghez is vitte azokat. Életműve megismételhetetlen és pótolhatatlan - szögezte le Tőzsér Árpád.    Dobos László 1930-ban Királyhelmecen  született, tanulmányait Sárospatakon, illetve a pozsonyi Pedagógiai Főiskola magyar-történelem-polgári nevelés szakán végezte. Jelentős közéleti munkásságának köszönhetően íróként, szerkesztőként, műkritikusként és politikusként is ismert volt. A Szlovákiai Írószövetség magyar részlegének titkáraként meghatározó szerepet vállalt az Irodalmi Szemle létrehozásában, több évig volt a felvidéki magyarság legnagyobb kulturális és közéleti szervezetének, a Csemadoknak az elnöke, egy időben a nemzetiségi ügyekért felelős tárca nélküli miniszter posztját is betöltötte. A rendszerváltoztatás után, négy évig az első szlovák parlament képviselője volt.    1989-ben a Magyarok Világszövetségének társelnökévé választották, majd 1994-ben több évtizedes, kiemelkedő közéleti és irodalmi munkásságáért Kossuth-díjjal tüntették ki. 2003-ban megkapta a Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést, 2007-ben pedig a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.