Véget ért egy fejezet

A SuperStar második szériájának indulásakor a Szlovák Televízió vezetősége fogadkozott, hogy a siker tartható, ám a hasonló nemzetközi műsorokból kiindulva nyilvánvaló volt, ez teljességgel lehetetlen. Azóta bebizonyosodott, Szlovákia sem kivétel, a verseny nézettsége visszaesett.

Pénteken Peter Cmorík sikerével ért véget a megmérettetés. A készítők már pihenhetnek, de a versenyzők korántsem. Számukra a neheze csak most jön, villámgyorsan hanghordozóval kell előállniuk, különben a feledés homályába vesznek. A műsor mögött álló Sony&BMG egy éve az első széria összes döntősének szerződést ajánlott, így Petra Humeňanská kivételével – aki nem élt a lehetőséggel – mindenki lemezes előadóvá vált. A kiadó ezúttal csak a három legtovább jutóval (Peter Cmorík, Mária Bundová, Ivan Štroffek) köt szerződést, legalábbis a többiekkel egyelőre nem tárgyal. A vezetőség a döntést azzal indokolta, hogy az egyre szűkülő cseh–szlovák popzenei piacon képtelenség sikerre vinni enynyi új előadót. Valóban hiú ábránd volt azt hinni az első széria kapcsán, hogy a verseny megnöveli a lemezvásárlási kedvet. A nézők többsége újszerű valóságshow-nak tartja a tehetségkutatókat, ők most sem térnek be a lemezboltba, és sajnos maguk a versenyzők is egy idő után a valóságshow-k szereplőinek szintjére degradálódnak. A Sony&BMG döntése ellenére nem kell attól tartani, hogy a fiatalok lemez nélkül maradnak, más kiadók megtalálják hozzájuk az utat. Nem a lemezkiadással, hanem az élvonalban maradással lesz a gond.

Leginkább kötelező udvariasságnak tekinthetők a zsűrielnök Laco Lučenič szavai: a mostani győztesnek azt kívánta, hogy nemzetközileg is ismertté váljon. Ez manapság kivitelezhetetlen, hiszen már a két zenei nagyhatalom, az USA és Nagy-Britannia versenyeinek győztesei sem tudnak kijutni az országhatáron túlra. A tehetségkutatók jelentősen átírták a zeneipart. Világsztárok manapság nem születnek. Az országok saját magukat látják el tehetségekkel. Cmorík még akkor sem tudna kilépni az országból, ha olyan albumot készítene, amelytől világszerte leesne a szakma álla. Csupán egy cél lebeghet előtte: a hazai piac meghódítása, ami ideig-óráig bizonyára sikerül neki, de a nemzetközi tapasztalat azt mutatja, hogy három-négy év múlva már csak édeskevesen fognak emlékezni rá. A tavalyi győztes Katka Koščová is halad a süllyesztő felé. A versenyzők többsége csak egy lemez erejéig adható el. Helyükre újak lépnek.

Szlovákiában is lezárult tehát a tehetségkutatók első fejezete. Gondolom, a Szlovák Televízió most azon töri a fejét, hogyan tovább. A válasz egyszerű, másik zenei műsort kell indítani – az alap nyilván marad, új elemek kellenek, és szükséges a címváltoztatás. Ha a közszolgálati tévé tökölődni fog, megelőzi valamelyik kereskedelmi adó. ĺgy biztosra vehető, hogy nem maradunk tehetségkutató nélkül. Az más dolog, hogy azok még annyira sem fognak a zeneipar keze alá dolgozni, mint a mostani két széria. Sőt, egyenesen rombolni fognak. Leginkább magukat a tehetségeket, akik a túlkínálatban, a túlpörgött zeneiparban még inkább képtelenek lesznek a bizonyításra. A megoldás látszólag kézenfekvő: a versenyzőknek kellene változtatniuk hozzáállásukon, nem szabadna ezt véresen komolyan venni. Csakhogy miután belekóstolnak a sikerbe, megszédülnek, és nem mennek vissza eredeti munkahelyükre. Azt hiszik, helyük van az élvonalban, de ez a kép sokszor csalóka. A közönség és a média sem változtatható meg. A jövőben is időnap előtt sztárokká emelik majd a fiatalokat, aztán hirtelen elfordulnak tőlük. Ez bizony ördögi kör. A tehetségkutatók ördögi köre.