Varga Zsuzsa: Szívadóvevő

Magyarországon önállósodni, szólópályára lépni nagy kockázattal jár. Főleg, ha egy sikeres együttest hagy maga mögött az ember. Varga Zsuzsa mégis gyorsan döntött, amikor belátta, hogy további karrierje a Venusban bizonyos megalkuvásokkal járna. Egyszerűen elvesztette az összhangot az egykori zenésztársaival, nem tudtak egyességre jutni, ezért inkább búcsút intettek egymásnak. Harag nélkül.

Az természetes volt számára, hogy barátokkal, hozzá közel álló emberekkel szeretne dolgozni a jövőben is, akik jól ismerik, inspirálják, kihozzák belőle a maximumot. ĺgy esett a választás az Anima Sound System tagjaira, Prieger Zsoltra és Németh Gergőre, akiknek Dubity Fanatikz nevű projektjében korábban vokálozott. Én akkor lélegeztem fel, amikor Zsuzsa bejelentette, hogy velük készíti a lemezét. Mert tudjuk a múltból, a legtehetségesebbek is elvesznek, ha nem találnak megfelelő munkatársakra, szerzőkre. És a külföldön is elismert zenészek neve garancia volt a minőségre.

A Szívadóvevő rendkívül eklektikus, igazi kísérletező korong. Amikor az album nyitányaként megszólal Zsuzsa eltorzított robothangja, majd beindul a dubos basszustéma, már egyértelmű, hogy nem egy Venus-utánérzéssel van dolgunk. A lemezen a zenei részt az Anima alkotó magja szállította és gondozta, de a dalok felébe a szövegeket jegyző énekesnő is beleadta az ötleteit. Érezhetően arra törekedtek, hogy Zsuzsa összes arcát megismertessék a nagyérdeművel, és a lemezen valóban minden stílust kipróbálhatott, amit csak akart. Angolul és spanyolul is énekel, gyakran négy vagy öt szólamban.

A kötelező Anima-minőség garantált, még ha kissé könnyedebb is a gitárpopos, szolidan elektro-kalandos megszólalás. A szerzemények nagy része alapvetően gitározós, fülbemászó dalocska, újraértelmezve, felturbózva vagy éppen elálmosítva. A változatosabb dalpark jól áll Zsuzsának, szövegei elfogadhatók, az MC-betétek (Phreek) megállnak a modoros túlkapás határán, és még a vegyes nyelvűség is szimpatikus volna, azonban szerintem a kelleténél több az angol nyelvű dal, összesen hat hallható a korongon. Nem biztos, hogy ez kell a magyar közönségnek… Merész húzás volt a Rock The Casbah című The Clash-dal átdolgozása, de ez is jól sikerült, akárcsak a megkapó trombitaszólóval ékesített spanyol nyelvű Cuando Encontramos, még annak ellenére is, hogy engem a szappanoperák főcímzenéjére emlékeztet.

A korong külön pozitívuma, hogy az alkotógárdának a bravúros és gyakran rendhagyó technikai megoldások mellett sikerült emészthető albumot összeraknia. Nem túlzás, nemzetközi szintű poplemez született az együttműködésből. A kérdés az, hogy az emberek mennyire nyitottak Zsuzsa zenei kísérleteire. Erre majd néhány hónap múlva tudjuk megadni a végső választ. Az azonban sok mindent elárul, hogy az énekesnőt szinte az összes nyári fesztiválra meghívták.

A Rázd még és a címadó, Szívadóvevő után a harmadik kislemezdal a cédét indító Adhatom című felvétel, amely a Gálvölgyi János és Stohl András főszereplésével játszott Rap, Revü, Rómeó végén is hallható. Egy rövidke szerep erejéig Zsuzsa is feltűnik a filmben. (péjé, est)