Útban Európa felé

Megdöbbentő emberi sorsok tárulnak elénk, ha alaposan szétnézünk környezetünkben. Szűk közegben is látni sok-sok nyomorúságot, emberhez nem méltó körülményeket. De ki tehet ezekről a sanyarú körülményekről? Szerintem maga az ember! Mert ha két felnőtt családot alapít, természetes, hogy azért felelősséget vállal. De vajon lehet-e felelősségteljes embernek nevezni azt, aki a nincstelenségre és a nyomorra négy-öt gyermeket fogad? S ha már egy-egy év korkülönbséggel világra jönnek a csemeték, fel kell őket nevelni. Igen ám, de milyen körülmények között? Adva van egy kis viskó, mely megélt már szebb napokat is. Pénz hiányában a villany többnyire kikapcsolva, igaz, a szülők leleményességének köszönhetően gyakran varázsolnak lopott fényt a kis házikóba. A víz fogalom számukra, s ennek következtében iszonyú állapot uralkodik a higiénia terén. A csemeték piszoktól ragacsosak, éhesek, neveletlenek. Iskolába egyáltalán nem járnak, kéregetnek, pimaszkodnak. S azért, hogy ez a borzasztó, embertelean körülmény megszűnjön, a szülők nem sokat tesznek. Mondhatnám úgy is, hogy semmit. Ez szó szerint értendő, ugyanis nem sok kell ahhoz, hogy belefulladjanak a saját piszkukba. A ruha csak addig ruha, míg össze nem ragad a mocsoktól, utána a tűzifát pótolja. A mosás fogalma ismeretlen a számukra. Megtehetik, hiszen rengeteg használt ruhát kapnak azoktól, akik szánják a gyerkőcöket. De ez a forrás is apadni látszik, mert egy idő után rájönnek az emberek, hogy feneketlen lyuk ez, melyet lehetetlen betömni.

Egyre többet gondolkodom azon, vajon mi lesz az ilyen családokkal a jövő évi drasztikus áremelések után? Mi lesz a gyerekekkel? Mi lesz, ha fejükre dől a házikójuk? A házikójuk, mely nem is az övék, hanem a községé. Vajon mit vár a jövőtől az ilyen, s ehhez hasonló család? A jövőtől, amely minden család számára bizonytalan, még azok számára is, akik éjt nappallá téve dolgoznak a jobb körülmények elérése érdekében. A problémás családok gyermekei kerülnek a mostaninál is nyomorúságosabb helyzetbe, ha hatályba lép a családi pótlék és a szociális segély csökkentését előíró határozat. Éppen ezért lenne szükség arra, hogy az ilyen családok átértékeljék a gyermekáldással járó kötelességeket.

Szlovákia Közép-Európa olyan tartománya, amely nehezen tud a gödör aljáról felemelkedni úgy, hogy a lakosság optimistán nézzen a jövő elébe. A közelgő áremelkedések hallatán gyakran jut eszembe egy rég hallott mondat: „Minden drága, vissza Prága.” A jövő év nagy valószínűséggel a mosolyszünet éve lesz, s a gyógyításé, hiszen beteg az ország, nagyon beteg. Én viszont bízom benne, hogy nem gyógyíthatatlan.

A megszorító intézkedések súlya alatt meg-megrogyadozik majd lábunk, de hiszem, hogy maradandó károsodás nélkül haladunk majd Európa felé.