Újrafelfedezett irodalmi értékek

Serfőző Simon, a Felsőmagyarország Kiadó igazgatója, Kiss Gy. Csaba és Käfer István irodalomtörténészekSomogyi Tibor felvétele Napjainkban nem lehet okuk panaszra azoknak, akik még nem szoktak le az olvasásról. A különböző kiadók kínálata túlzás nélkül téma- és műfajgazdagnak nevezhető. Ennek ellenére – talán kicsit meglepően is hangzik – nem kevés azoknak a műveknek a száma a magyar irodalomban, illetve a Kárpát-medencei népeknek az irodalmában, amelyek (újra)felfedezésre és -kiadásra várnak. Ezt támasztották alá Serfőző Simonnak, a Felsőmagyarország Kiadó igazgatójának a bemutatón elhangzott szavai is. Elsősorban olyan könyvek megjelentetésére vállalkoznak, amelyek valamiképpen kötődnek Miskolchoz, a megyéhez, de még inkább a régióhoz. Nem véletlen a kiadó megnevezése sem: a valamikor szervesen összetartozó tájegységet, régiót szeretnék vele visszahozni a köztudatba, feleleveníteni és eljuttatni a mai olvasókhoz a múlt mindazon közös értékeit, amelyek ezen a tájon a ruszinok, szlovákok, ukránok, lengyelek és magyarok együttélésse során, e népek kultúrájának kölcsönhatása révén keletkeztek. Emellett az egyetemes magyar irodalom közvetítése is a kiadó célkitűzései közé tartozik, főként olyan szépirodalmi művek, tanulmányok, eszszék kiadása, amelyeket – Serfőző Simon szavai szerint – az olvasóközönség befogad, magáénak érez, amelyek hatni tudnak az olvasóra. Eddig megjelent könyveik közül a kiadó igazgatója kiemelte a képversek történetét feldolgozó kétkötetes kiadványukat, valamint a Tokaj a világirodalomban című könyvet, amelyben a Tokajra való hivatkozásokat gyűjtötték össze a világirodalomból.

Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész, történész a Felsőmagyarország Kiadó 1998-ban indított két sorozatáról szólt: „A Felsőmagyarországi Minerva a reformkor kassai folyóiratára utal, ebben a sorozatban elsősorban honismereti munkákat, naplókat, emlékiratokat, dokumentumirodalmat szeretnénk közölni, kapcsolódva a tájhoz.” A Felföldi Kincsestár e történelmi tájnak a magyar és nem magyar klasszikusait adja közre.

Az esten bemutatott Hármas halom megett című, Szlovák Rákóczi-tükör alcímű kötet is a sorozatok egyikében, a Felsőmagyarországi Minervában jelent meg Käfer István összeállításában és tanulmányával. Käfer István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara Szlavisztika és Közép-Európa Intézetének vezetője hosszú évtizedek óta foglalkozik a magyar– szlovák interetnikus összefüggésekkel. Elárulta, hogy a könyv témáját, a szlovák kultúra Rákóczi-kultuszát még szlovák szakos egyetemi hallgatóként kapta professzorától. „Ebben a régióban, amelyet Közép- vagy Keletközép-Európának mondanak, az együttlétet csak akkor mi, magyarok igazán előmozdítani, ha segítünk néptársainknak önmaguk felismerésében. Ez a kötet is kicsit annak a bemutatása, hogyan látják a szlovákok magukat” – közölte Käfer István.

Hasonlóan egyedülálló kezdeményezésnek nevezhető a Lilium Aurum Kiadó Lant és kard című, Pénzes István által szerkesztett verses magyar történelmi sorozata, amely azt követi nyomon, hogyan tükröződnek szépirodalmunkban, elsősorban költészetünkben történelmünk egyes korszakai. Pénzes István szerkesztésében. A sorozat harmadik kötetét, amely a tatárdúlástól Mátyás király haláláig tartó időszakot tárgyalja Kovács László történész ismertette. A sorozat vitathatatlan pozitívumai mellett rámutatott arra, hogy a kötetben helyet kapott szerzők művei közül nem mindegyik üti meg a kellő színvonalat, s egyes események vagy akár történelmi személyek a valós súlyuknál nagyobb hangsúlyt kapnak. Pénzes István válaszában felhívta a figyelmet arra, hogy a kötet öszszeállításakor elsősorban magának a történelmi eseménynek a „dokumentálása” vezérelte. Mint elmondta, az eddig megjelent három kötet nyolcvanöt szerző több mint háromszáz művéből állt öszsze, és már maga az a tény is rendkívül örvendetes, hogy ilyen nagyszámú alkotó tartotta érdemesnek a magyar múlt egy-egy fejezetét, epizódját megörökíteni.