Újév-kezdő gondolatok

Odakint hamar sötét volt, de bent javában zajlott az esti élet. A szomszédokkal, a rokonokkal is többször találkoztunk, gyakrabban összejöttünk. Emlékszem a téli tollfosztásokra, sokszor 10-12 asszony is volt nálunk. Én természetesen ameddig el nem álmosodtam, hallgattam őket, mert ugye mindenről volt szó, még olyan dolgokról is, melyek nem éppen gyerekfülnek valók. Máig emlékszem rá, hogy egyik tollfosztás alkalmával a nagy játék mackómat is beültettem a fosztók közé. Az egyik igazán vicces szomszéd öregasszony (Katyi néni, régen a temetőben pihen, de még ennyi év elmúltával is szívesen gondolok rá) vette a lapot, és csodálkozást imitálva kérdezte: „Ki ez az illető?”

A tél hagyományosan és természetszerűleg a visszahúzódás, a befelé fordulás, a magunkra koncentrálás, a felkészülés időszaka volt. Manapság kicsit felborult ez a ritmus, hiszen a komfortosabb fűtés, a természet valódi ritmusát felrúgó gyors munkatempó mellett szinte már észre sem veszszük, hogy éppen milyen évszakban ülünk az íróasztal vagy a munkapad mellett.

A nappalok hosszának csökkenésével a borús időszakok növekedésével sokak hangulata is romlik. Vannak kifejezetten „világosságfüggő” emberek, akik már jóformán novembertől depressziósak. Talán nem is feltétlenül depresszió ez, inkább csak a hangulatunk nyomottabb, nem vagyunk felhőtlenül vidámak. Manapság a téli napirendünk nem sokban különbözik a nyáritól, csak a hangulat, az a fránya hangulat nem akar nyári lenni! Hát igen, ma már nincs idő tollfosztásra, kukoricamorzsolásra, vetőmag-válogatásra sem. A villany szinte már nappali világosságot áraszt, mégsem javítja úgy a hangulatunkat, mint az éltető napfény.

Sok minden hiányzik az életünkből, a kemence, a cserépkályha, valamint az esti beszélgetés, az egymásra való odafigyelés. Eluralta estéinket a televízió, az internet, a mobiltelefon. Este is a kifelé fordulást, a sötétben is a távolba nézést erőltetjük.

A hóesés, a hideg idő küszöbén talán jó lenne kicsit elgondolkodni, kicsit kikapcsolni a külvilágot. Egy könyvre, érzésre vagy tapasztalatra figyelni, arról beszélgetni szeretteivel bárki képes. Jó célokat kitűzni a következő évre vagy évszakra. Keresni a vidámságot, humorérzékünket fejleszteni. Nem hagyni, hogy estéinket is elvegye a külvilág, a technika, a munka. Mi nem alszunk ugyan téli álmot, mint a medve, de szervezetünket mégis érinti az éves ritmus, és igényeljük a téli visszavonulást, a külső-belső koncentrálás arányainak bensőnkre irányítását. Ha ez hiányzik, nem csoda, hogy kedvetlenek vagyunk. Nem feltétlenül anyagi dolgok kellenek téli jókedvünkhöz. Mert vannak, akik űznének drága sportokat, mint például a síelés, csak éppen nem engedhetik meg maguknak, helyette azonban hógolyózhatunk, sétálhatunk, gyönyörködhetünk a téli nap lenyugvó fényében, s megtalálhatjuk lelkünk harmóniáját, a belső kiegyensúlyozottságot pénz nélkül is, télen is.

A gazdagság szimbólumai

Ilyenkor év elején hajlamosak vagyunk arra, hogy elgondolkozzunk komolyabb dolgokról, életről, halálról, szegénységről, gazdagságról, boldogságról stb.

Nézzük meg kissé közelebbről, a gazdagság szimbólumait. A társadalmakban minden egyes csoportnak megvan a státusa, gazdagsága vagy szegénysége. Mindenki tartozik valahová, a hovatartozását igyekszik jelképekkel is kifejezésre juttatni. Indonéziában, Lombok szigetén pompázatos trónra ültetik az ifjú párt, ahol mozdulatlanul kell ülniük, és még véletlenül sem árulhatják el érzelmeiket, hogy milyen boldogok. A menyasszony és vőlegény szülei, rokonai egymással szemben telepszenek le a földre tett színes szőnyegeken. Ajándékokkal licitálnak a menyasszonyra, s amikor értékük eléri a menyasszony árát, vasláncra fűzött vaslapocskákat csörgetnek, aztán átadják ajándékaikat a lány szüleinek.

Bali szigetén a temetést igen vidám parádé kíséri. Ha valaki meghal (hacsak nem tehetős ember), sosem temetik el rögtön, mert az túlságosan is sokba kerülne, hanem az elhunyt rokona házának küszöbe alá teszik, ahol a homokos földben mumifikálódik. Amikor pedig több holttest összegyűlik, akkor teszik őket feldíszített koporsókba, és aranyozott tükrökkel teleaggatott tornyokba.

A taoista mitológia szerint az égben található egy „pénzügyminisztérium” a gazdagság hivatala, amelynek hivatalnokai a gazdagság istenei. A népi motívumokon egyszerre ábrázolják őket: Az egyiket hadvezéri viseletben felül, a másikat magas rangú hivatalnokként alul. A gazdagság tisztelete minden korban megtalálható volt. A kereskedők védisteneknek tekintették a gazdagság isteneit, akiknek aztán templomokat emeltek. A szertartásokon a különféle képeken pénzt, jade és arany ékszereket, korallágakat és gyöngyöket ábrázoltak. Fanyomatokon a gazdagság istene mellett személyekhez gyakran rajzoltak varangyot, amelynek a szájából pénz ömlik, vagy tűz helyett pénzt okádó sárkányt, vagy pénzből kirakott sárkányt és kincset hordó lovat. Sokszor elég volt egy sen írásjeggyel ellátott vörös selyemdarabot kiakasztani a megfelelő helyre, mert az is a gazdagság istenét jelképezte.

A kínai szerencsepénzek hozzák a gazdagságot és a sikert. Ezzel a rézszínű, kerek pénzzel, melynek négyzet alakú lyuk van a közepén, egykor valóban fizettek. A négyzet az érme közepén a Föld energiáit, míg a köralak a csi égi energiáit jelképezi. Ez a két különleges forma a két elemet kombinálja, amely az égi és a földi energiák erőteljes egyesülését szimbolizálja.

Ez a kombináció hat a gazdagságra és a sikerre. Aki gazdag és sikeres akar lenni, hitték, az tegyen három darab kínai pénzérmét piros zsinórral összekötve a táskájába, pénztárcájába, vagy pedig a bejárati ajtó lábtörlője alá. De lehet egy egész nép gazdagságának is a szimbóluma, mint pl. a laosziak nemzeti ereklyéje a 83 cm magas Arany Buddha, azaz a Pra Bang, amelyben a régi hagyomány szerint egy buddhista öt csontocskája rejtőzik, ami békét, gazdagságot, boldogságot biztosít a népnek.

A gazdagság, a luxus megjelenik az iparművészetben is. Festményeken a kör vagy gömb alakú tárgy a termékenység és a gazdagság jelképe, mint pl. az alma, a dió, az aszalt szilva, a hagyma. A XVII. századi flamand csendéletre gyakran rákerült a kenyér, a bor és szőlő mint Krisztus szimbólumai, valamint a citrom, mely a gazdagság és a luxus jelképe volt.

A barokk stílusú műemlékekben is a gazdagság motívuma, a túldíszítettség, a pompa, valamint a mozgalmasság, a cikornyás ábrázolás, mely az erőt, a hatalom és gazdagság fitogtatását jelenti. A feng shui is jól ismeri a gazdagság területeit, amely a bejárattól eső távolabbi sarok. Ha pedig itt rendetlenség van, akkor az éltető energia eltéved, életenergiát veszítünk, és anyagi veszteségek fognak érni bennünket.

A szilveszter hagyományaiból sem maradhatnak ki a gazdagságot jelképező babonák. Ilyenkor szerencsepénzt, halpikkelyt tesznek tárcájukba az emberek, vagy lencsefőzeléket esznek, hogy az új esztendő igazi gazdagságot hozzon.

Sokan a fekete macskát vélik igencsak baljós előjelnek, de ha valaki a szőrszálai között talál egy fehéret és kitépi, akkor meg gazdagság, a szerelemben pedig nagy szerencse vár rá.

Azt ugyan ki gondolná, hogy a Bengáli öbölben található Andaman-szigetek asszonyai a hátukon halmozzák fel a zsírt, s az igazán nagy hátsó fertály a gazdagságot szimbolizálja.

Az indiánoknál az eke jelképezi a gazdagságot. Egynapi ekehasználati jogért négynapi munkával kell fizetni.

A méz is a jólét és a gazdagság jelképe volt. Az Ószövetség is megemlíti a méheket, és a tejjel-mézzel folyó Kánaánt. A fáraók sírkamráiban szintén találtak megszáradt mézet – egyes nézetek szerint ez is bőséget jelöl.