Újabb irodalmi szerelmeskönyv

LAKATOS KRISZTINA

Nyáry Krisztián „volt irodalomtörténész”, ma kommunikációs szakember. A kiadvány szempontjából mindkettőnek jelentősége van. Az irodalmár tudja, hol érdemes kutakodnia, mit kell keresnie. A kommunikációs szakember pedig azzal van tisztában, hogy a siker megismétléséhez kell valami nagy durranás. A most megjelent kötetben kétségkívül a Kölcsey-sztori szól a legnagyobbat.

Nyáry nem talált eddig rejtegetett, titkos dokumentumokat, a hozzáférhető írásokból, levelekből valószínűsít egy történetet, amellyel garantáltan nem találkoztunk az irodalomtankönyvekben. Nem kevesebbet állít, mint hogy a Himnusz szerzője ifjúkorában a szentimentális férfibarátságon túlmutató érzelmekkel közeledett Szemere Pálhoz, a pesti irodalmi triász fő szervezőjéhez.

Ma is botrányosnak ható történetekben egyébként sincs hiány Nyáry könyvében. Bekerült például a második válogatásba Móricz Zsigmond és Litkei Erzsébet viszonya. Az író és későbbi fogadott lánya, Csibe a kapcsolat kanonizált változata szerint 1936. szeptember 26-án hajnalban találkozott a Ferenc József hídon. Az öngyilkosságot fontolgató kis árva lányt Móricz felkarolta, meghallgatta történeteit, miáltal egy teljesen új nyelvi univerzum nyílt meg előtte. Ebből a tapasztalatból születtek a Csibe-novellák és az Árvácska című kisregény. Ezzel szemben a valóság, amire nem utolsósorban az elmúlt években megjelent Móricz-naplóknak köszönhetően derült fény: az író valószínűleg 1934-től, dr. Kovács álnéven garniszállókban találkozgatott az alkalmi prostitúcióból élő lánnyal, 1935-ben fiuk született. Később Móricz sajátos módon legalizálta a helyzetet: hivatalosan örökbe fogadta Litkei Erzsébetet és Litkei Imikét is.

Nyáry javára legyen írva: nem kizárólag a skandalum ragadja meg a figyelmét. Többször hangsúlyozta azt is: nem kezd olyan sztoriba, amely élő személyek érzéseit sérthetné. Ennek megfelelően az időben hozzánk legközelebbi történet Mészöly Miklósé és Polcz Alaine-é; a megfogalmazáson némiképpen érződik is az óvatos tisztelet. (Összehasonlításképpen: Dér Asia és Gerőcs Péter Privát Mészöly című dokumentumfilmjében a pályatársak, barátok jóval nyíltabban mesélnek az idősebb korában is legendásan szép férfinak számított Mészöly kalandjairól. Többek között Nádas Péter beszéli el, mennyire kínosan érintette, hogy „atyamestere” rá hárította a szakítások után megtört női szívek istápolását.) Az időben legtávolabbi történetek (Csokonay, Kazinczy) a felvilágosodás korába nyúlnak vissza.

A szerző szerint nagyjából itt húzódik az a határ, amikor mai fogalmaink alapján még képesek vagyunk reális képet alkotni a társadalmi közegről, az érintettek döntéseinek mozgatórugóiról, képesek vagyunk felfogni, miként élték meg érzéseiket; ami ezen túl van, csak találgatás, ráfogás lehetne.

Újabb irodalmi szerelmeskönyv a kötet alcíme, de nem csak a szerelemről szól: a két sorsot a szerelem helyett hosszú évtizedekre összekötő szeretet, tisztelet, elkötelezettség, kötelességtudat (vagy éppen a keserűség, a bűntudat, a birtoklásvágy, az önsorsrontás) sokféle arcával találkozhatunk. A nagyobbrészt férfi szerzők profilja mellett pedig nem egy esetben nagyon is karakteres női arcélek villannak fel. A maga visszafogottságában is súlyos dráma Babits Mihály és Tanner Ilona (alias Török Sophie) házassága. Az asszony költőnő, és nem költőné szeretett volna lenni, mégis egész életét alárendelte a férje életművének, tudatosan „dokumentálta” Babitsot, az utókornak dolgozott, miközben folyamatosan lázadt a sorsa ellen. A mai napig megrázó, mély erkölcsi drámaként hat a József Attila – Kozmutza Flóra – Illyés Gyula háromszög. Illyés sokéves boldog házasság után is kénytelen volt leszögezni: „Az egyetlen nő, akinek keresztnevét nem írhatom versbe. Korosztályom legnevesebb költője tette rá a kezét.”

A képekkel gazdagon illusztrált, irodalmi szemelvényekkel, forrásdokumentumokkal tarkított, tetszetős kivitelezésű album jellegzetesen ajándékkönyv, és mint ilyen, elődjéhez hasonlóan sikerre ítéltetett. Élvezettel lapozgathatja bárki, aki egy picit is érdeklődik a szépirodalom iránt. Egyetlen apró megjegyzés kívánkozik ide – leginkább azért, mert az Így szerettek ők 2 büszkén hivatkozik az első kötetet ért elismerésekre: a Magyar Könyvtárosok Egyesületének a legértékesebb, legszebb könyvért odaítélt díjára, vagy a magyartanárok díjára, mellyel az oktatást legjobban segítő munkaként jutalmazták a kiadványt.

Nyílt titok, mivé vált (leginkább termeléssé) az utóbbi években a kiadói munka. Egy biztos anyagi sikert ígérő könyvnél azonban meg lehetne tisztelni az olvasót azzal, hogy nem spórolják ki a költségvetésből a korrektor szerény honoráriumát. Akkor valóban csak a szaftosabb részleteknél kapnánk fel a fejünket – így viszont meg-megrezdülünk a suta, bántó helyesírási hibákat látva is.

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2 – Újabb irodalmi szerelmeskönyv. Corvina, 2013.