Új és régi a helyesírási szótárban

Ahogy arról rovatunkban már volt szó, a néhány évvel ezelőtt megjelent Magyar helyesírási szótár szókészlettani vonatkozásban is érdekes: képet kaphatunk belőle arról, hogy a rendszerváltás milyen változásokat idézett elő nyelvünk szókészletében. Ez alkalommal részint azt nézzük meg, milyen új technikai vívmányok neve került be a szótárba, részint pedig szemügyre vesszük azon szavak és kifejezések némelyikét, amelyek a változások következtében fölöslegessé váltak, s kimaradtak ebből az új műből, illetve azokat, amelyek benne maradtak ugyan, ám a megváltozott viszonyokra való tekintettel sajátos stílusminősítéssel, illetve megjegyzéssel lettek ellátva.

A politikai változásokkal közvetve függ össze az új technikai vívmányokra vonatkozó szókincs megjelenése, így például a fax szó, amely tekintélyes családra tett szert nyelvünkben: ezek közül a szótárba a faxkapcsolat, faxkészülék, faxpapír, faxszám, és persze a faxol került be. A fax sokunk számára anynyira mindennapivá vált, hogy a szót már nem is igen érezzük idegennek. Igaz, létezik magyar megfelelője is a távmásoló, amely szépen beilleszkedik nyelvünk szókincsébe: egyfelől a fénymásoló-val van szemléleti rokonságban, másfelől a távbeszélő-vel, meg egyáltalán a távközlés-sel. Mégsem valószínű, hogy a távmásoló valaha is kiszorítaná a fax-ot, elsősorban azért, mert hosszabb; vetélytársából, a fax-ból nemcsak hogy könynyebb összetett szavakat és származékokat létrehozni, hanem hangtani szempontból sem rí ki nyelvünk régi szavai közül: gondoljunk például a fax-hoz hasonló hangzású (te) fogsz vagy (te) laksz igealakokra!

Az utóbbi években a számítástechnika robbanásszerű fejlődésének vagyunk a tanúi. Nem csoda hát, hogy számos ide vágó szó került be a szótárba. Jó tudni, hogy ezek közül a ‘(számítógépes) állomány’ jelentésű fájl szót már magyarosan, a magyar kiejtésnek megfelelően kell írni. A szótár szerint az Internet mint intézmény nagy kezdőbetűvel írandó, mint távközlési rendszer azonban közszónak számít, s kis kezdőbetűvel írjuk. Ami engem illet, annak eldöntése, hogy mikor írjam az internet szót nagy, mikor kis kezdőbetűvel, egészen addig nagy gondot okozott, amíg Mártonfi Attila magyarországi nyelvész kollégámtól, aki épp egy új helyesírási kézikönyv szójegyzékén dolgozik, meg nem tudtam, hogy Internet nevű intézmény nem is létezik… Úgyhogy jó volna a Word szövegszerkesztőt is „leszoktatni” arról, hogy a kis kezdőbetűs internet-et nagy kezdőbetűsre javítsa.

Ha már az internetnél tartunk, megemlítjük, hogy az elektronikus posta közkeletű angol rövidítéseként használt e-mail, e-mailezés, e-mailezik még mindig angolosan írandó. Vannak ötletes magyar megnevezései is, pl. a villámposta, a drótposta vagy a tréfás szófacsarással keletkezett „népetimológiás” emil. (A drótposta láttán nem tudok elhallgatni egy megjegyzést: furcsa szerzet a purista: egy idegen szót, az e-mail-t két idegen szóval helyettesíti: a drót német, a posta latin eredetű szó nyelvünkben.)

A mobiltelefon összetett szónak minősül, két tagja egybeírandó. Mivel főnévről van szó, a mobiltelefon-előfizető alakulatban sem írhatjuk külön, hanem kötőjellel kell kapcsolni az előfizető utótaghoz.

Az új társadalmi-gazdasági viszonyokra nemcsak az jellemző, milyen szavak kerültek be az 1999-es kiadású Magyar helyesírási szótár-ba, hanem az is, hogy milyen elemek maradtak ki belőle az 1988-ban megjelent Helyesírási kéziszótár-hoz viszonyítva. Az új szótárban nem szerepel önálló címszóként például az agglegényadó és az Országos Tervhivatal, más címszavak bokrából pedig kimaradt többek között a házi agitáció, az agitációs-propaganda osztály, a munkásállam, munkás-paraszt állam, népi demokratikus állam és a tízes bankjegy. Bár statisztikát nem készítettünk, úgy tűnik, a szótárból való kihagyásnál gyakoribb megoldás a régi viszonyokra – pontosabban: a szocializmus időszakára – utaló szavak „történeti”-ként való jelölése. Ezt látjuk például az olyan, időközben megszűnt vagy megváltozott államalakulatok és intézmények esetében, mint egyfelől pl. a Csehszlovákia, Német Demokratikus Köztársaság, Szovjetunió, másfelől pl. a Hazafias Népfront, Komszomol. Sajátos, hogy míg a közelmúltban megszűnt vagy átalakult országok esetében mindig megtaláljuk a „történeti” minősítést, addig a Római Birodalom, a Nyugatrómai Császárság, sőt az Osztrák-Magyar Monarchia ilyen minősítés nélkül szerepel, s így mintegy azonos kategóriába kerül a közelmúltban alakult Szlovén Köztársaság-gal, Orosz Föderáció-val vagy éppen az EU-val.

www. gramma.sk