Üde színfolt az Utazók

Akik űrlényekkel harcoló, űrháborús vad akciók láncolatára számítanak, csalódni fognak: az Utazók vezérmotívuma a szerelem.

Az Avalon nevű űrhajó a csodálatos jövőbe szállítja utasait. Ám mivel az út a hipermodern gigantikus űrjárgánnyal százhúsz évig tart, az új otthonra vágyó utazókat hibernálják: a fedélzeten elhelyezett speciális ágyakban alusszák álmukat, biztonságosan. A programba azonban hiba csúszik: kilencven évvel a megérkezés előtt, vagyis túl korán kiolvaszt egy hibernációs ágyat. A váratlan helyzetet pedig valakinek valahogy meg kellene oldania. „Az Utazók olyan hősökről szóló történet, akiknek extrém helyzetekben hirtelen kell nagy horderejű döntéseket hozniuk. Mindig is érdekelt, hogyan reagálnak emberek ilyen szituációkban” – nyilatkozta Morten Tyldum norvég rendező, akinek előző munkáját, az Alan Turing matematikus életét feldolgozó Kódjátszma című drámát 2015-ben a legjobb film Oscar-díjára jelölték. Az Utazókon is látszik, hogy direktora Oscar-kvalitású tehetség. Eredeti meglátásokban bővelkedő, szórakoztató, izgalmas, misztikus, humoros, pazar látványba öltöztetett filmet alkotott.

Nincsenek benne űrlények, nincsen űrháború. A filmnek mindössze három és fél szereplője van. A felébresztett három „űralvó” folyamatosan kerül be a cselekménybe. Jó ideig csak egyetlen férfi, Jim Preston (Chris Pratt) van jelen a vásznon, majd egy android, a bárpincér Arthur (Michael Sheen) társul hozzá (ő a fél szereplő: derékig fémváza, deréktól felfelé emberi alakja van). Aztán egy nővel, Aurorával (Jennifer Lawrence) egészül ki a társaság, majd rövid időre feltűnik a személyzet egyik, a programért felelős tagja, Gus Mancuso (Laurence Fishburne). Ez a három és fél utas-színész olyan feszültséget teremt, olyan izgalmas játékot produkál, és Arthur találó figurájának köszönhetően olyan humort visz a filmbe, hogy a néző csak ámul, mire képes az erős színészi jelenlét – Jennifer Lawrence hidegrázósan jó drámai vészhelyzetekben.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"261992","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

A hatáshoz sokat hozzátesz a mindenütt jelen lévő digitális technika (élen hibernációs ágy), továbbá a hajó futurisztikus formája, belső tere és berendezése, nem utolsósorban pedig a különleges helyzetek, amelyek az űrsiklón belül (bombasztikus látvány a medence vize a súlytalanság állapotában) és kívül (a pompázatos űrséták során) kialakíthatók. Jó a dramaturgia: fokozatosan nő a feszültség, folyamatosan erősödnek a vészhelyzetek egészen a kiélezett csúcsig, így a végén az akcióéhesek is jóllakhatnak – sajnos itt az ember, gép és űr erőviszonyai a hiteltelenséget súrolják. Ezzel együtt üde színfolt az Utazók az űr-sci-fik tengerében.