Nyolcvanéves Turandot, a kínai hercegnő. Ki gondolná erről az örökifjú szépségről, aki ugyanolyan szeretetre vágyó és kegyetlen, mint 1926-ban, amikor először lépett közönség elé a milánói Scala színpadán. A gégerákban szenvedő Puccini már súlyos betegen komponálta ezt az operáját, amelyre – befejezetlensége ellenére – a szakértők úgy tekintenek, mint addigi műveinek koronájára. „Ebbe az operába beleadtam az egész lelkemet” – írta egyik levelében. Pedig iszonyatos fájdalmak között született, és Puccini tudta, hogy már nem fejezheti be. ĺgy írt erről barátjának, Riccardo Schnablnak: „Brüsszelbe küldenek! Súlyos! Elképzelheted, milyen lelkiállapotban vagyok. Micsoda nyomorúságos helyzet. Turandot? Ugyan! Elszomorít, hogy már nem tudom befejezni.” Liu, a szerelméért életét áldozó kis rabszolgalány halála volt az utolsó kottasor, amit még le tudott jegyezni. „Valahol a magasban egy piccolo fuvola elhaló hangja száll, mint egy kihunyó élet utolsó szikrája” – jellemezte a megindító hangsorokat William Ashbrook zenetörténész. A milánói ősbemutatón még nem a Franco Alfano által befejezett művet adták elő: Arturo Toscanini Liu halála után letette dirigensi pálcáját, és a beállt halálos csöndben ezekkel a szavakkal fordult a közönséghez: „Ennél a résznél halt meg a Mester.” Az opera több rétegű szimbolizmusa és az élet teljességét idéző sokszínűsége ragadta meg Jozef Bednárik rendezőt, aki – mint a keddi sajtótájékoztatón elmondta – egy évvel nyugdíjba vonulása előtt alázattal kíván tisztelegni Puccini nagysága előtt. Ezért lemondott a mű aktualizálásáról, és „Bednárik Turandotja helyett Puccini Turandotját” állítja színpadra. „Még soha nem térdeltem akkora alázattal egy mű előtt, mint most. Pedig hosszú évek óta dédelgetett álmom volt az opera cselekményét Manhattan egyik rideg felhőkarcolójába helyezni, ahol Turandot egy nagy cég kérlelhetetlen igazgatónője, Kalaf egy külföldi befektető, Timur egy hajléktalan, Liu pedig a felhőkarcoló földszinti gyorsbüféjében mosogat” – vallotta be.
Parádés szereposztásban, külföldi vendégművészek közreműködésével kerül színre a vérszomjas kínai hercegnő története. Turandotot Ľubica Rybárska, a cseh Eva Urbanová és a román Sorina Monteanu, Kalafot az olasz Mario Malagnino, a mexikói Ernesto Grisales és a japán Szatocsi Mizogucsi, Liut Andrea Danková, Iveta Matyášová és Iveta Jiříková előadásában láthatjuk, hallhatjuk. Többéves szünet után ismét Ondrej Lenárd áll a karmesteri pulpitushoz. Legutoljára 1965-ben játszották Pozsonyban a Turandotot, akkor a felejthetetlen brünni szoprán, Hana Svobodová énekelte a címszerepet, világszínvonalon. Reméljük, hogy a mai és holnapi premieren és persze a reprízeken is ilyen emlékezetes produkciókat láthatunk.
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.