Túl az ingerküszöbön

S ahogy Parti Nagy Lajos a magyar irodalomban, úgy Pálfi György is új fejezetet kezdett a magyar filmművészetben. Megkockáztatom: eredetiségével még az egyetemesben is. Bizonyára ezt díjazta a szemle nemzetközi zsűrije, amikor a fődíj odaítélésében mellette döntöttek. Az indoklás szerint Pálfi filmje „innovatív és elgondolkoztató, sikeresen mutatja be világunkról alkotott fiatalos és fantáziagazdag látomását, melyet kreatívan és nagy szakértelemmel kivitelez”. Más kérdés, milyen visszhangra talál majd a film a nézők körében. Hogy a világ legrangosabb fesztiváljain gyorsan megtalálja lelkes híveit, ahhoz kétség nem férhet. Hieronymus Boschnak vagy Otto Dixnek ugyanúgy megvan a helye a világ képzőművészetében, mint Caravaggiónak vagy Leonardo da Vincinek. Szabad a pálya, lehet választani. ĺzlésében megbízható, s hozzám közel álló, ugyancsak a kulturális életben tevékenykedő kolléganőm figyelmeztetett is időben: „Készülj fel, mert vagy kirohansz a moziból, vagy ha végig bírod nézni, utána fogsz sugárban hányni!” Hittem neki. Felkészültem. Kihagytam az ebédet.

Három részből áll a film. (A forgatókönyv Parti Nagy Lajos két novellája, a Faragott kutya lába és a Hullámzó Balaton alapján, illetve egy direkt a filmhez, az íróval közösen megalkotott történet alapján született.) Hogy ki mit lát benne, s hol talál közös nevezőre, „magánügy”. Egy biztos: ingerküszöbünket alaposan próbára teszi. Pálfi nem magyarázza bizonyítványát. Szerinte a Taxidermia az identitást keresi. Egy világlátás, egy szemlélet őszinte megnyilvánulása.

Első filmje, a végig egyetlen szó nélkül pergő, képeiben azonban egy egész falu életét, belső viszonyrendszerét elmesélő Hukkle ehhez képest szívet melengető történet. A Taxidermia ugyanis a gyomorszájunkat célozza meg. Ütős képi poénjain azonban csak azok fognak jól szórakozni, a taccsot csak azok ússzák meg, akik nem veszik halálosan komolyan, amit látnak. Vagyis ha elzárják a torokcsapot, és a térdüket csapdosva nevetnek. Már ha képesek erre. Én csak az első részen szórakoztam ilyen önfeledten. A szexuális nyomorban szenvedő nagypapa történetén, aki egyfolytában a férfiasságával van elfoglalva. Tisztiszolgaként nyűglődik egy Isten háta mögötti tanyán, ahol egy jól megtermett, vérmes asszonyság és annak két, vágyakat korbácsoló lánya közelében katonai mundér alatt szorongatja vesszejét. A ruhátlanul fürdőző két fruska látványa ugyanúgy izgatja, mint terebélyes anyjuknak (Molnár Piroska káprázatos alakítása!) kihívó nőiessége. Szapora „kézimunkázásait” már a baromfiudvar kakasa is megelégeli, és egy váratlan pillanatban jó nagyot csíp a honvédtiszt fáskamrából kandikáló makkjába. Másnap azonban már a húsos teknőn végzi „áldásos munkáját”, „hazafiúi kötelességét” az erőtől duzzadó fiatal katona. A feldarabolt disznón „hullámzó” asszonyság meg is fogan a fagyos éjszakában: nemsokára fiúgyermeket szül, disznófarkú csecsemőt. A következő rész már az ő története. Az apa meséje, aki szocialista zabálóversenyeken, sportevészeti olimpiákon indul. Az ő életét a sikervágy motiválja. Tömi is magát rendesen. Négy évig volt szekcióelső az édesiparban. Mártott ostyában verhetetlen. Most már óriásira püffedt zabagép, s amilyen ügyesen lapátolja magába a moslékszerű kaját, ugyanolyan gyorsasággal ki is löki magából. Úgy ömlik belőle, mintha pumpa lenne a gyomrába szerelve. A harmadik rész a fiú története, aki preparátor. Most éppen egy abortált állatembrión dolgozik. Aztán egy nap kitalálja, hogy önmagát preparálja, és annak rendje-módja szerint „belenyúl” a saját testébe. Nem részletezem. Volna mit. A romlandó hús konzerválásának rögeszméjétől bekattant vézna mester páratlan szakértelemmel teszi a dolgát.

Hogy mi a közös nevező a három történetben? Először is a bőr. A katona hátrahúzott előbőre, a pattanásig feszült bőr és a cserzett bőr. Autoerotika, a test határtalan túlfeszítése, öntartósítás. Látványban: döbbenetes, durva, több mint bizarr. Szakmailag: tökéletes képi és technikai megvalósítás. (Operatőr: Pohárnok Gergely, látvány: Asztalos Adrien, Szőlőssi Géza, Patkós Júlia, Haide Hildegard, Pohárnok Iván. Zseniális csapat!) De van egy másik, sőt harmadik közös nevezője is a három történetnek: a vágy és az önzés. A testi vágy, a győzelmi vágy és a konzerválási vágy, s ami ugyancsak összekötő szál az egymásba folyatott fejezetekben: mindhárom történet hőse csak önmagával foglalkozik. Nagyapa is, apa is, fia is perverz bajnokok. Tabudöntögetéshez semmi köze nincs a filmnek. Pálfi György állítása szerint a Taxidermia egy képzeletbeli kelet-európai család története, amelyet a testek és a testnedvek tartanak össze. A világháborús tiszti szolga az ondóját, a nagyevő fiú a nyálát, a preparátor a vérét adja hozzá. Hogy melyik a legsúlyosabb rész, azt ki-ki döntse el maga. Nekem a harmadik, amelyben múzeumi tárggyá válik az ember.

Perverz film, mondják sokan. Csak amennyire perverz a művészet, érvel a másik tábor. Bevallom: én rosszullét nélkül megúsztam. Nagy úr a kíváncsiság. Mindent legyőz. Még az erős viszolygást is. De ha szabad, én maradok a Hukklénmál. Az az én filmem. A Taxidermiát meghagyom másoknak. Azzal együtt, hogy elismerem: önálló művészi világával páratlan alkotás.

Pálfinak mindenesetre szerencséje volt, hogy a szemle öttagú zsűrijében három külföldi ült. A díjesőt ők indították el. Folyt.köv. Majd a nagyvilágban.

Lehet csodálkozni...