Tóth Gabi: Fekete virág

Bizonyára sokan kétkedve fogadják a kijelentésemet. Igen, megkockáztatom, Gabi albumát már-már „carameles magaslatokba” kell emelni. Az viszont egyértelmű, sokkal jobb munkát tett le az asztalra, mint a verseny első szériáját megnyert nővére. Igaz, őt nem volt nehéz felülmúlni – Vera dalaival alapjában véve két gond van, de azok alaposan megpecsételik: erősen érezhető rajtuk Cserháti Zsuzsa hatása, és kivételes énekhangja nem igazán köszön vissza róluk. Remélhetőleg a Pély Barna segédletével készülő, március elejére ígért második korongja jobb lesz. A hugica – vele ellentétben – egy erőlködésektől mentes, laza pop-rock lemezzel rukkolt elő, újabb tanúbizonyságot téve arról, hogy valóban két istenadta tehetség van a Tóth családban. Ráadásul két különböző tehetség. Míg Vera a popban és a popból induló stílusokban érvényesül igazán, Gabi ízig-vérig rocker, és látszik, hogy ez nála nem szerep, hanem szívből jön.

A fiatalabbik Tóth lány a nyilatkozataiból ítélve sokat fejlődött az elmúlt hónapokban. Végre megérett a sztárszerepre, a versenyből megismert szeleburdi tini már a múlté. Volt egy-két szavazatelriasztó megnyilvánulása – amikor nem neki állt a zászló, és a zsűritől másodszor kapott esélyt, megmentve őt a kieséstől, a felesleges kirohanásával az én ellenszenvemet is kiváltotta. Azt mondta, ő szálka az emberek szemében, csalódott bennük, mert azt szeretnék, ha végre kiesne és eltűnne. Ez ugyan megbocsátható egy tizenhét éves lánytól, de a jövőre nézve nem volt szerencsés, hiszen lehetséges kenyéradói hozzáértését kérdőjelezte meg. Valószínűleg azóta rájött, bármilyen tehetséges is, a végső szót a közönség mondja ki. Mert a siker kizárólag közönségfüggő.

Már többször írtam a Megasztár és hasonló tehetségkutatók negatívumáról. Nem tetszik, ahogy a szakmabeliek alakítgatják a fiatalokat, házhoz viszik nekik a kész dalokat, mert végeredményként az esetek többségében tökéletes lemezzel rendelkező, eredetiség és egyéniség nélküli műsztárt kapunk. Most azonban kénytelen vagyok ellentmondani saját magamnak, úgy látszik, a kivétel tényleg erősíti a szabályt. Caramel albuma azért hiteles, mert szegről-végről szerzői lemez, a zene és a szöveg mellett a hangszerelés is nagyrészt az ő érdeme. Gabi albuma pedig azért hiteles, mert a sok közreműködőnek sikerült úgy kitalálnia a stílusát, hogy közben az egyénisége nem szenvedett csorbát – ez ritkaságszámba megy. Összhangba hozták a stílusát az eladhatósággal, és a rockot a popzenével. Jól tette, hogy megérzései helyett szakemberekre bízta magát. A verseny végeztével arról beszélt, hogy albumán majd jó rockosra veszi a figurát. Lebeszélték róla. Biztos jól előadta volna a kemény rockdalokat is. De kinek? Magyarországon nem rockorientált a piac, a jelentősebb példányszámot elérő rocklemezeket is a lírai dalok adják el. Arról nem is beszélve, hogy a magyar közönség még mindig férfiakkal azonosítja a keményebb stílusokat, így Gabi nem tudna talpon maradni rockladyként. Helyette született egy egészségesen változatos lemez, amelyen gitáralapú, könnyed, mégis lendületes rockdalok és lassúbb melódiákra épülő felvételek váltják egymást. A tizenegy szerzemény közül négy úgynevezett Publishing-dal, a zenéjét nemzetközi szerzők jegyzik. Felkerült rá a Thriller című Michael Jackson-sláger átdolgozása is, amellyel Gabi bejutott a Megasztár döntőjébe. A stáb vegyes. Talán elég, ha megemlítek három különböző helyről érkezett szerzőt, három Atillát: Barbarót, Fehért és Vallát. A zenei producernek, Szabó Zének köszönhetően a szerzők által hozott dalokból egységesen erős anyag állt össze.

Az album közvetlenül karácsony előtt került a boltokba, és a dömpingben elveszett. Szerencsére később, az ünnepek után felkerült az eladási listára. Továbbra is az alsó mezőnyben található, kis léptekkel halad előre, egyelőre csak a közönség szűk rétege fedezte fel. Azért jön lassan a siker, mert a rockosabb felvételek egyikét, a címadót másolták ki maxira, ehhez készült videoklip. Ez kockázatos lépés volt, meglepő, hogy a kereskedelmi rádiók műsorukra tűzték. A korong feljebb lenne, ha mondjuk a Titkos ajtó című szívmelengető balladát adták volna ki róla, amelyet Gabi kedvesével, Palcsó Tamással énekel. Ez bizonyára nem is fog megjelenni, mivel Tamás egy másik kiadónál van, a rádiók a napokban kezdték el játszani első dalát. Mint ahogy nem jelent meg Verának Mujahid Zoltánnal előadott duettje sem, pedig hozott volna újabb több száz eladott hanghordozót.

Gabi tehát nehéz utat választott, de nem a zsákutcát. Hogy az út valójában hová vezet – ezt most még képtelenség megválaszolni. Az a fő, hogy elindult rajta, rövidesen talán nagyobb sebességre is kapcsolhat. Lemezéből kiindulva szinte biztosra vehető, a jövőben kapunk tőle újabb meglepetéseket. Reméljük, idővel a közönség szélesebb rétegét is maga mellé állítja.