Izsó Zita harmadik verseskönyvében folytatja és kiteljesíti azt a poétikát, amelyet a Tengerlakó (2011) és a Színről színre (2014) is működtetett. Az egyéni és kollektív traumák színrevitele, a fizikai és érzelmi kiszolgáltatottság elbeszélhetősége, az alárendeltnek való hangadás (illetve az alárendelt helyzetének rögzítése) a gyűjtemény központi témája.
A szövegek a 20–21. század társadalmi és generációs kérdéseire reflektálnak, gyakran egy-egy központi motívum (helyszín, esemény, tárgy, természeti jelenség) köré építve a jelentést. A háború élménye – a menekülés, az otthon elvesztése, az utazás, a helykeresés mint egzisztenciális állapot – például Izsó költészetében a szír város, Aleppó ostromát tematikusan is felidézve; elsősorban a gyermek és a nő nézőpontjából, helyzetén keresztül válik láthatóvá. A traumatikus egyéni tapasztalat (a veszteség, a halál, az erőszak élménye) azonban a tárgyi és a természeti környezet révén jelenik meg: a személyiségben bekövetkező törést, változást, és az identitás magjának megőrzésére irányuló törekvést az objektív világhoz való viszony, az abban felfedezett szimbolika, sőt a ráruházott transzcendencia teszi érzékelhetővé. A trauma tapasztalata sokszor egyes szám első személyű elbeszélő révén, a traumatizált személy fragmentált, elhallgatásokkal tűzdelt monológjában történik, máshol azonban a történéseket a megfigyelő szemszögéből látjuk, a vers így az elsődleges törés mellett a szemtanú másodlagos traumaélményét is vázolja. Mindkét retorikai alaphelyzet nyilvánvalóvá teszi, hogy Izsó Zita költészetének egyik erőssége a jelenetezés képessége: a versbeli szituációk nemcsak az egymásba fűződő metaforaláncok érzékisége miatt plasztikusak, hanem a szerző dramaturgiai eljárásainak szerencsés megválasztása okán is.
A kötet emellett rendkívül érett, kidolgozott líranyelvet alkalmaz, letisztult és kiegyensúlyozott kompozíciókat működtet, ahol mind a kimondásnak, mind pedig az elhallgatásnak súlya és jelentősége van.
Értékelés: 9/10 (Izsó Zita: Éjszakai földet érés. Scolar, Budapest, 2018, 90 oldal)
Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a „kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az ujszo.com naprakész működtetéséhez.
Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.
Támogatom
Legfrissebb cikkek
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.