Több mint EUROPE!

Bár minden bizonnyal semmi összefüggés nincs a térség országainak uniós csatlakozása és a svéd Europe zenekar szlovákiai, csehországi és magyarországi koncertje között, de mégis jó leírni, hogy nem mi „mentünk” Európába ezeken a napokon, hanem Európa jött el hozzánk.

A Europe is az a banda, amelynek dalait ismeri a háziasszony és a hajógyári munkás is, csak éppen azt nem tudja, hogy ők játszszák. A nyolcvanas évek legelején alakult csapat agya Joey Tempest énekes-dalszerző és John Norum gitáros, akik ugyanabban az évtizedben a hardrock virágzásának nemcsak egyszerű szereplői, hanem európai megteremtői voltak. A zenekar az öreg kontinens válasza volt az amerikai Bon Jovi-ra, majd meghódította Ázsiát és az Egyesült Államokat is. A dallamos, amerikai ízű rockzene dicsőséges másfél évtizede után a Europe – sok kortársával együtt – a zenei süllyesztőbe került köszönhetően a Nirvana-féle grunge és a minden zeneiséget nélkülöző techno, house és még ki tudja milyen műfajok áldásos tevékenységének. Hogy mára egy formáció sincs szinte ezekből az akkor trónkövetelő műfajokból, az mindennél többet mond.

De lássuk, mit nyújtott a csapat 2004. július ötödikén Budapesten a Petőfi Csarnokban. Joey Tempest, az egykori tinisztár már igazodva a mai kor sallangmentességéhez, természetesen nem tupírozott-melírozott hajzuhataggal és sminkben, hanem egyszerű, mosolygós skandináv srác képében jelent meg előttünk. Mivel utoljára 1989-ben jártak Magyarországon, úgy gondolták, leporolják a régi dalokat is, és megcsillantanak valamit a védjeggyé vált The Final Countdown előtti, keményebb hangzású időkből. Sorjáztak a jobbnál jobb dalok, az ember egy időutazásban vett részt, felidézte emlékeit az általános iskolai rendezvények teadélutánjairól, ahol a Carrie dallamaira próbáltuk felkérni lassúzni az osztály szép, ha pedig „elfogytak”, kevésbé szép lányait. Igen, akkor 1986-ot írtunk… A mára erős harmincasok, esetleg családapák ugyanúgy ott nyomultak a bulin rövid hajjal, szemüvegben, ingben, mint az abból a korból „visszamaradt” hosszúhajú, rockpólós rajongók. A kép vegyes volt, és ez így volt jó. 2004-ben ugyanis már nem divatból megy el az ember Europe-ra, hanem őszinte kíváncsiságból és nosztalgiából. Volt itt dob- és gitárszóló, közönség-énekeltetés, pacsizás az első sorral. A srácok láthatóan nagyon jól érezték magukat, amit egy állítólagos visszafogottabb, két nappal azelőtti, unalmas cseh közönség rémképe is segített. Joey nem is rejtette véka alá ebbéli örömét: „Hungary, you are better than the Czech Republic!”, amit szabatosan így is fordíthatunk: „Magyarok, ti jobbak vagytok a cseheknél!”

A koncert végén természetesen jött az elmaradhatatlan The Final Countdown, és ezzel be is zárult az utóbbi évek egyik legjobban sikerült rockbulija Pesten. Megizzadt, de mosolygós arcok távoztak a koncertről, és mindenki azon gondolkodott, hogy a zenekar tagjai bizony velünk együtt öregedtek, de a lendületük és a zene szeretete még ma is elismerésre méltó. (Lentulai Krisztián)