Tizenhárom függő között ő az egyik

Tizenhárom függő között egy majdnem tizennyolc éves lány, Borbáth Berta. Multi addikt. Sokféle drogot használ. Mélyponton az élete. Hogy jutott ide? Meg tud-e vajon kapaszkodni? Képes lesz-e kimászni a gödörből?

Szélsőséges karakterek találkozóhelye a csoport. Függőknek szervezett önsegítő foglalkozás, amelyen különböző jellemek kerülnek egymás mellé, ebből eredően pedig bármi megeshet. Borbáth Bertát az SZFE negyedéves hallgatója, a komáromi Selye János Gimnáziumban érettségizett Gál Réka alakítja.

„Több vizsgaelőadásunk közül kettőt osztályvezető tanáraink egyike, ifj. Vidnyánszky Attila rendezett. Molnár Ferenc Lilioma az egyik, Büchner Leonce és Lénája a másik. Előbbiben Marika vagyok, utóbbiban pedig mi, lányok Léna szerepében váltjuk egymást a darab során. Ezt a két előadást játsszuk a Vígszínház Házi Színpadán, mégpedig az esti előadások utáni idősávban, általában tízes kezdéssel azoknak a szakmabelieknek, akiket Attila és a másik osztályvezető tanárunk, Hegedűs D. Géza hív meg. Ilyen alkalom volt, hogy Bodó Viktor is eljött megnézni az egyik előadásunkat, utána nem sokkal kaptam tőle ezt a felkérést.”

Rendkívüli előadás A csoport. Rendező és dramaturg közreműködésével a szereplők alakították ki a színpadi karakterüket.

„Mindenki választhatott egy személyt a maga függőségével. Viktor felvázolta, hogy ez miről is szól, hogyan kell elképzelni. Addiktológusok és felépülő függők jöttek előadásokat tartani. Az első olvasópróbán kaptunk egy karaktertáblázatot, azt kellett kitöltenünk. Megnevezni a figurát, kitalálni, ki milyen függő, hogy néz ki, milyen az egészségi állapota, hogyan öltözködik, mikor sírt legutóbb, mi volt a mélypontja, milyen szituációt talál viccesnek, és így tovább. Teljes egészében nekünk kellett felépíteni a karaktert. Meg kellett jelölnünk azt is, hány éves a figura, hová valósi, mivel foglalkoznak a szülei. Amikor mindezzel elkészültünk, Bodó Viktorral és Bíró Bence dramaturg-gal volt egy egyéni megbeszélésünk, amelyen mindent megvitattunk. Kiderült, mi hiteles és mi nem abból, amit elképzeltünk, és csak utána mentünk fel a színpadra.”

Alkohol, nikotin, kábítószer, szerencse- és videójáték, pornó, vásárlás, munka- és kleptománia, bulimia, anorexia, szex – a sok függőség közül Gál Réka a heroint választotta. Bertája erős droghasználó.

„Mindenképpen a tőlem legtávolabbi dolgot akartam választani, azt, ami egyáltalán nem függ össze velem. A kábítószert találtam igazán érdekes színészi feladatnak. Nyilván dönthettem volna más, személyes függőség mellett is. Szeretem a szép ruhákat, imádok vásárolni, ez is egyfajta függőség. Két évig szenvedtem a bulimiától, étkezési zavaraim voltak. Ez is kézenfekvő választás lett volna. De azt éreztem, valami mással akarok megismerkedni, máshová akartam feltenni a lécet. Sokkal magasabbra. Színészileg nagyon hálás kábítószeres lányt játszani, de pokolian nehéz hitelesen ábrázolni. Én életemben nem próbáltam még ki semmiféle drogot. Tizenöt éves korom óta azonban van bennem egy nagy érdeklődés, kíváncsiság minden olyan dolog iránt, ami elrettent, amin szörnyülködni lehet. Több témába vágó dokumentum- és fikciós filmet néztem meg a próbafolyamat alatt. Olvastam is sokat a különböző függőségben szenvedőkről, hogy ez pontosan mit is takar, mit produkál. Utánanéztem sok mindennek, hogy felkészülten nyúlhassak a szerephez.”

Nemcsak fizikailag, pszichésen is megterhelő egy ilyen feladat a színész számára. Egészen más „felvenni” a szerepet, de semmivel sem könnyebb kilépni belőle.

„Kijönni talán nehezebb belőle. Azokban az emberekben, a felépülő függőkben, akik előadásokat tartottak nekünk, olyan mély fájdalom és keserűség van, hogy felkavaró volt hallgatni a történeteiket. Elmondták, mit éltek meg kiskorukban, milyen lelki terheket cipelnek, miért menekültek a droghoz, hogyan sodródtak a szakadék szélére. Nagyon bele tudtam élni magam a helyzetükbe. Egy részem bele is hal az előadásba. Borzasztó nehéz volt már egy próba után is visszazökkenni a saját életembe. Az egyetemen, ha vége a próbának, már ott sem vagyok, futok haza. Most meg az volt, hogy másfél óráig ott álltam a többiekkel a színház előtt. Hallgattunk, vagy beszélgettünk. Van rajtunk egy megfelelési kényszer is, hogy az érintettek közül sokan látják az előadást, és ők vajon mit szólnak majd hozzá. Hitelesek vagyunk a szemükben? Hiszen ők benne voltak, életútjuk elborzasztó részét látják általunk. Hogy reagálnak minderre? Nem szeretnénk, ha azt mondanák, hogy ez azért nem így van!”

Berta a túladagolásig jut el az előadásban. Tragédiába torkollik az élete.

„Előbb rehabilitációs intézetben ápolják a súlyos eseteket, utána önsegítő csoportok állnak mellettük a további felépülésben. Egy ilyen csoportban én is voltam. Látni akartam, mi zajlik ott. De Viktortól és Bencétől is sok segítséget kaptam a figura megformálásához. Viktor mint rendező meghatározó ember lett számomra. Ahogy ő emberileg és szakmailag végigvitte ezt az egészet, ahogy dolgozott velünk…! Olyan biztonságban voltam mellette, hogy egyetlen pillanatig sem éreztem magam elveszettnek a színpadon. Jókedvvel, egészséggel hoztuk létre az előadást. Nem volt idegeskedés, senki nem sürgetett, csupán a megfelelési vágy hajtott, ami beindította az agyamat. Ez a legjobb, ami történhet egy alkotói folyamatban. Viktornak remek a humora, viccelődni lehet vele, tanácsot kérni tőle. Nekem nagyon emlékezetes marad ez a próbaidőszak.”

Tartalmas volt a nyara Gál Rékának. Salamon András Random című új filmjében is hálás szerep jutott neki. Egy tizenhat éves lányt játszik, aki titkolt terhességén egyedül próbál túllenni. S mivel szeptembertől már a Vígszínházban lesz gyakorlaton, ott kezdett el most próbálni a Krum című kortárs izraeli darabban.

Szépen indul a pályája Budapesten.