Tíz tételben a magyar lakodalom

Az együttes magas színvonalú előadói képességéről és szinte profi szintű táncolási tökélyről adott tanúbizonyságotNagy András felvétele „A Szőttes Kamara Néptáncegyüttes megalakulása óta azon fáradozik, hogy felkutassa, megőrizze, színpadra állítsa, és eljuttassa a széles közönséghez a magyarság hagyományos folklórját.”

Az eddigi bemutatók, műsorok is ezt szolgálták, és ezt szolgálja a jelenlegi is. Téglát, téglára rakva építkezett az együttes, hogy eljuthasson arra a magasságra, amelyet a most bemutatott Jöjjenek a lagziba című műsoruk jelenít meg. Ebben a műsorban érzékelhető az a hazai, magyarországi és nemzetközi szakmai értékelés-elismerés, amely a Goríziai (Olaszország) Nemzetközi Folklórfesztiválon (1986) aranylappal hangsúlyozott Kiváló Népművészeti Együttes díj, a Martin György néptáncegyüttesi minősítési versenyen elnyert Örökös Kiváló Népművészeti Együttes díj (2003), valamint a Szlovák Köztársaság Ezüst Plakettje díj (2002) által jutott kifejezésre.

Igen, az együttes a mostani műsorával az eddigi elismerések magas szintjét prezentálta és bizonyította, hogy:

1. Kiváló a műsor témaválasztása. A világ, Európa és országunk lázas globalizálódásának mámoros hangulata korában a legmélyebb emberi-egyéni érzéshez témaként hozzányúlni, és azt értékének megfelelően színpadra állítva intő, figyelmeztető tanúként megszólaltatni – igazi küldetéstudatra vall.

2. Kiváló a műsor szerkezeti felépítése, valamint kiváló az egyes koreográfiák, zenekari kompozíciók előadása, megszólaltatása. Szinte úgy tűnik, hogy mi nézők is ott vagyunk a lagziban, és ki-ki korának meg temperamentumának megfelelően éli azt át. Az együttes magas színvonalú előadói képességéről és szinte profi szintű táncolási tökélyről adott tanúbizonyságot.

A műsor alaptémája, a lagzi – az emberi sors legmeghatározóbb fordulója – magába sűríti a nép hagyományos kultúrájának legértékesebb, legemberibb (sorolhatnám sokáig a legeket) és végezetül a leglátványosabb megjelenési formáit. A legmélyebb drámától, a szülői házból való kiszakadás megéneklésétől a legpompásabb megjelenésen, a menyasszony ékszerszerű felragyogtatásán keresztül, elénk tárja a mindent legyőző életörömöt.

A műsor tíz tételbe sűrítve ábrázolja a magyar lakodalom látványos eseményeit. A szerkesztők-rendezők bátran éltek a jelzések adta lehetőségek alkalmazásával is, és így sikerült úgy megjeleníteniük a jeles, hagyományokban és eseménysorban nagyon gazdag egyéni, családi és faluközösségi életpillanatot, hogy megszabadulhattak az esemény folyamatosságát megtörő, megszakító, lassító lakodalmi jelenetek műsorba építésétől. ĺgy válhatott pergővé, sodróan magával ragadóvá az előadás. Egy szünet beiktatásával is az maradt volna, hely van rá, akár az 5. és 6. tétel között is el tudnám képzelni.

Igen nagy erővel bír a bevezetőben és az egyes jelenetek között elmondott felvezető, hangulatismertető, múltat megjelenítő narrátorszöveg. Tartalma mellett, külön kiemelést érdemel a mesélő személye, a tökéletesre sikeredett hangmegválasztás. Ez utánozhatatlanul egyedi érték. Ahogyan egyedien sajátos jellemzője a Szőttesnek a táncosok – különösen a nők – kiváló, hangzásban tiszta, kiejtésben tájmegszólaltatóan érthető éneklése. Más jellegű előadásoknál is, de itt is különleges funkcióval bíró jelentősége volt az éneklésnek, mert eseménymegjelenítő, és eseménysort tovább vivő feladattal bírt; például a leánykarikázó – búcsúzás a leánypajtásoktól –, a menyasszony-búcsúztató – kilépés az anyai, a szülői házból – , a kontyolás – búcsúzás a leányságtól –, az új élet kezdése jelenteknél.

A színjátékszerű hagyományos népszokásoknál a tánc csak egy a megjelenítés-nyelvezet közül. ĺgy van ez a lakodalmi szokások esetében is, és így volt/van ez a Jöjjenek a lagziba című Nagy Myrtil–Konkoly László alkotókettős megálmodta műsorban is. Pedig az együttesnek kiemelten magas színvonalon táncoló tánckara és szólistái vannak. Nagyon dicséretre méltó, hogy az alkotók ezt „csak” tudomásul vették, építettek rá, de nem emelték a többi megjelenítési nyelvezet fölé. ĺgy sikerülhetett az egész műsorban is és annak egyes jeleneteiben is, pl.: Most vagyunk víg indulóban..., A menyaszszony két orcája, Induljon a víg dus..., Megdöglött a lagzi... egységes, minden részében egyenértékű képet, hangulatot, eseményt tolmácsolniuk. Pedig a mozaikképekből összeállított műsoroknál ezt megvalósítani nem is olyan könnyű. Ez – meglátásom szerint – itt az alkotóknak, az előbb elmondottak és a színpadra alkotott mű egységes megfogalmazása eredményeképpen, sikerült. Az általuk elképzelt gondolat megfogalmazását tartatták be a vendégkoreográfusokkal is, a zeneszerzőkkel is és az előadókkal: táncosokkal, zenészekkel, szövegmondókkal, énekesekkel és kosztüm-ruhatervezőkkel is.

A műsor tánc-, zene-, viselet-alapanyagát a Közép- és Nyugat-Felvidék magyar tájegységei adták. A jelleget meghatározó hangulatban erősen dominált a Zoboralja, a műsort indító két, a Most vagyunk víg indulóban... és az Édesanyám rám virradt már az a nap... jelenetekkel, de megfelelő megjelenési lehetőséget nyertek a Csallóköz – Kedves egészségükre kívánom... és Reszeld cigány a fádot... –, a Mátyusföld – Menyasszonyunkat kiadni szíveskedjenek... –, az Ipoly mente – az Asszony két orcája..., és a Jaj, pártám... –, valamint a szomszédos Rábaköz, Rimóc és Kartal tájegységek táncai is. Ennyi tájegység táncait nyelvezetében tisztán megszólaltatni az az együttes magas művészi színvonalát jellemzi. Nekik sikerült. Igaz, ahogyan előbb már említettük, de hangsúlyozását itt is szükségesnek tartjuk, ők ebben az évben elnyerték a Martin György néptáncegyüttesi minősítési versenyen, Magyarországon, az Örökös Kiváló Népművészeti Együttes díjat, amely Kárpát-medence legrangosabb magyar néptáncegyüttesi díja. Ez pedig kötelez. Műsorukkal méltóan adóztak a díjnak is, meg a díj névadója szellemének is. A Szőttes kedvelt együttese volt Martin Györgynek, Európa legkiválóbb néptánckutató tudósának.

Együtteseink műsorszerkesztésében, a műsor színpadra állításában már meghonosodott vendégegyüttesek beállítása, beépítése is. E műsorában a Szőttes is élt ezzel a lehetőséggel, és a Zoboraljához kötődés hangsúlyozására beépítette a műsorába az alsóbodoki fúvószenekart. A zenekar a színvonalas muzsikálásával megfelelt az elvárásnak, és műsorjelleget meghatározó ereje volt. Gondolom, ha nem is minden fellépésükre, de a jelentősebbekre, például egy falunaphoz, egy népművészeti ünnepélyhez, egy budapesti Hagyományok Háza-beli stb. fellépésre magukkal viszik a zenekart is, meg a többi kisegítő zenészt-énekest is – az ilyen rendezvényeken ezzel, más együttesek meg egyáltalán a szakma részére példát statuálhatnak.

Nagy értéket jelentenek Lakatos Róbertnek a koreográfiákhoz készített zenéi, és a kiemelkedően szépen, magával ragadóan hangzott Reszelt cigány a fádot... című zenekari kompozíciója. Az elismerés hangulatának a megszerzéséhez nagyban hozzájárultak az előadó zenészek is. Az átélés, a hangulatkiegészítő improvizálás esetükben is olyan erővel volt jelen, mint a táncosok előadásában. Ők együtt, alkotók és előadók, tehát az egész együttes közösen alkottak, teremtettek meg egy nagyon sokáig tartó művészi élményt.

„A Szőtes Kamara Néptáncegyüttes megalakulása óta fáradozik, hogy felkutassa, megőrizze, színpadra állítsa és eljuttassa a széles közönséghez a magyarság hagyományos folklórját” – ezzel, a Jöjjenek a lagziba című műsorukkal hitvallásukat igen magas művészi színvonalon, hűen reprezentálják.