Tíz év, száz szerelmi történet

Nyáry Krisztián maga sem gondolta, hogy ekkora és ilyen tartós sikere lesz műfajteremtő írásainak.

A sorozat második kötete után nem is tervezett újabb könyvet e témában, és most is azt mondja: nem áll szándékában folytatni a sorozatot. Bestsellerek sora, írók naplói és levelezései bizonyítják, hogy az ilyen jellegű ismeretterjesztő és egyben szórakoztató irodalomra komoly igényt tart az olvasóközönség.
 
Mi ennek az oka? A puszta kíváncsiságunk? Hogy mindent tudni szeretnénk azokról, akiknek a műveit ismerjük és szeretjük?

Kevés vagy középiskolai szintű az információnk ezekről az írókról. Keressük az embert a művek mögött. Az Így szerettek ők első és második részének már javított kiadása is van, hiszen a bennük szereplő szerzőkről időközben bővültek az ismereteink. Megjelent például Gyarmati Fanni naplója vagy Szabó Magda levelezése, amelyekre legalább említés szinten reflektálni kellett. És akkor jött az ötlet, hogy miért ne születhetne újabb rész? Így most százra nőtt a történetek száma. Tíz év, száz történet. Szép, kerek szám.
 
Nívósan, ízlésesen, de mondhatom azt is, elegánsan betekintést enged a kiválasztottak szerelmi életébe.

Az iskolában tanult írói, költői életrajzok kicsit egy kaptafára készülnek. Pontosan részletezik például azt, hogy az illető hol járt iskolába, de a tekintetben, hogy milyen volt a szerelmi élete, elég szemérmesen szól a tananyag. Miközben egy ember életéhez legalább annyira hozzátartozik a magánélete, a párválasztása, hogy kivel élt együtt vagy kivel nem, mint az, hogy hol tanult. Ráadásul azt a korosztályt, amelyik ezeket az életrajzokat tanulja, tehát a középiskolásokat ez jobban is érdekli. Bekukkanthatnak egy másik ember életébe, és már nemcsak a könyvtárszobájában, hanem a nappalijában is láthatják. Az életrajzot, hogy mit keresett Ady Párizsban, nekem nem kell elmesélnem, az ott van a tankönyvekben. Aki érettségizett magyarból, az tudja, hogy ott járt. Én azt teszem hozzá, hogyan élt ott Lédával.
 
Ignácz Rózsára, a Torockói gyász szerzőjére, aki színésznő is volt, nem csak író és műfordító, miképpen esett a választása?

Amikor egy ilyen könyvet összeállítok, arra törekszem, hogy döntően olyan írók szerepeljenek benne, akik ismertek a nagyközönség előtt. De fontosnak tartom, hogy legyenek mellettük olyanok is, akik ma már kevésbé ismertek, sőt lassan feledésbe merülnek, én viszont szeretném felhívni rájuk a figyelmet. Ignácz Rózsa egészen kiváló, erdélyi származású író, aki 1909 és 1979 között élt, és történelmi regényei mellett színdarabokat is írt. A maga idejében nagyon népszerű volt. Fia, Makkai Ádám kétszeres Kossuth-díjas költő. Férje, Makkai János újságíró és szélsőjobboldali politikus volt, az egyik zsidótörvény előterjesztője. Ignácz Rózsa pedig baloldali, liberális érzelmű írónő, aki részben emiatt el is vált a férjétől, de baráti viszonyban maradtak. Ő volt az esküvői tanúja, amikor Makkai János másodszor is megházasodott. Mivel 1943-ban szakított a szélsőjobboldaliságával, és Magyarország kiugrását készítette elő, ennek kapcsán a Gestapo letartóztatta, így az esküvőjére a Gestapo börtönében került sor.
 
Ha Petőfi Sándor, akkor Szendrey Júlia. Mednyánszky Bertáról csak annyit tudunk, hogy a költő a Szerelem gyöngyei című kötetében fejezte ki mindazt, amit iránta érzett. Mitől érdekes ez a kapcsolat?

A Petőfi-kutatók és a szakirodalom számon tartja őt. Petőfi neki köszönhette a népszerűségét, hiszen a Szerelem gyöngyei című kötet hozta meg számára az ismertséget. Petőfi mindig fölfele udvarolt. Olyan nőket próbált meghódítani, akiket egyébként meg sem szólíthatott volna, ha csak a származását nézzük. Mednyánszky Berta egy nagy nemesi család leszármazottja volt. Édesapja a Grassalkovich-uradalom jószágigazgatójaként dolgozott Gödöllőn. A család egészen az Árpád-házig tudta visszavezetni nemességét. Petőfi pedig, a mészáros fia, megpróbált udvarolni Mednyánszky Bertának, házasságról azonban szó sem lehetett köztük. Mednyánszky János, az apa nem sokkal azután, hogy Petőfi megkérte a lánya kezét, kiadta a költő útját. Azért is érdekes ez a párkapcsolat, mert Berta később büszkén emlegette, hogy egyszer ő volt Petőfi menyasszonya. Aránylag hosszú életet élt. Hetvennyolc évesen halt meg Pozsonyban, özvegy menye és unokái körében.
 
Ismerhette Szendrey Júliát?

Elméletileg igen, de valószínűleg nem. Annyiban érdekes a két lány hasonlósága és különbözősége, hogy mindketten művelt, sokat olvasott lányok voltak, és mindkettőjüknek nagyon imponált, hogy ez a fiatal, egyre ismertebb költő udvarol nekik. Mednyánszky Berta után egy-másfél évvel Szendrey Júlia, akinek az apja a Károlyi grófok intézője volt, már a még népszerűbb Petőfivel találkozott. S mivel ez a romantikus lány izgalmas, titokzatos szerelemként élte meg ezt a kapcsolatot, apai áldás nélkül is képes volt hozzámenni az ifjú költőhöz. Petőfi egy év alatt lett irodalmi szupersztár. Nincs még egy ilyen ember a magyar irodalomban, aki ilyen rövid idő alatt lett ennyire ismert. Művészi ázsiójával el tudta fedni azt a társadalmi különbséget, ami közte és a felesége között tátongott.
 
Ugye, nem túlzok, ha azt mondom: szerelemre szakosodott író lett?

Azok, akik csupán egy-két életmű kutatói, nyilván sokkal többet tudnak az általuk kiválasztott író szerelmi életéről is. Én gyakran az általuk összegyűjtött tények alapján dolgozom. Nem feltétlenül engem dicsér a kutatás eredménye. Példát is mondok. A harmadik könyvben van egy történet Kosztolányi Dezsőről és Keresztes Erzsébetről, aki az író fiának a dadája volt, és ott élt a családdal. Ő lett Édes Anna modellje, akit furcsa, de mindenképpen szerelemnek nevezhető érzelem kötött Kosztolányihoz, lényegében az író haláláig. Ezt bravúros nyomozómunkával három-négy évvel ezelőtt Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész fejtette meg. A felfedezés dicsősége tehát egyértelműen az övé, én csak elmesélem egy szélesebb közönségnek a történetet.
 
Molnár Ferenc és Bartha Vanda szerelme, tudom, régóta foglalkoztatta. Mit talált felettébb izgalmasnak benne?

Ez a kapcsolat azóta érdekelt, amióta ismerem Molnár Ferenc életét. Útitárs a száműzetésben címmel ír is erről egy regényt. Az író talán egyik legfurcsább műve ez, nagyon más, mint az összes többi Molnár-mű. Akkor született, amikor Bartha Vanda meghalt. Bizonyos értelemben a halála miatti lelkifurdalásban fogant. Sok mindent megtudunk belőle kettőjük kapcsolatáról, de beszélhetünk szerelmi háromszögről is, hiszen Molnár nem vált el a feleségétől, Darvas Lilitől, a csodálatos színésznőtől. Mindketten New Yorkban éltek, csak éppen nem együtt. Darvas Lili a Central Park egyik oldalán, Molnár Ferenc pedig a szemközti Plaza Hotel hetedik emeletén. Ugyanott, néhány emelet különbséggel, egy másik apartmanban lakott Bartha Vanda, a titkárnője, menedzsere, szerkesztője, ápolónője – és utolsó szerelme. Gyakran együtt töltötték a napokat. Darvas Lili természetesen tisztában volt a kapcsolatukkal, és ennek ellenére vagy éppen ezért a barátságába fogadta Bartha Vandát. Együtt jártak ebédelni, a két nő közös programokat szervezett. Darvas Lili mindkettőjüket túlélte, és Bartha Vanda mellé temettette Molnár Ferencet.
 
Galgóczi Erzsébet és Gobbi Hilda kapcsolatáról is rendkívül nyíltan, ugyanakkor érzékenyen ír. Az ő szerelmük viszonylag jól dokumentált, tehát könnyen rekonstruálható.

Sok szempontból érdekes ez a kapcsolat. Abban az időben, amikor Galgóczi rádöbbent saját érzelmeire, másságára, az nemcsak a kor közerkölcsét sértette, hanem még büntették is. Az ő életében ez egyébként is hatalmas trauma volt. Főleg fiatal lányként. Ő ezt sorscsapásként élte meg, próbált is tenni ellene, a korabeli orvostársadalom is mindenféle hormonkezelést javasolt neki. Szerencsére nem volt része benne. Attól félt, hogy ha él vele, elveszíti az íráskészségét. Többször megpróbált öngyilkos lenni. Ellentétben Gobbi Hildával, akit ez egyáltalán nem zavart, és fiatalkora óta mindig voltak nők az életében. De mivel mindketten a korabeli kulturális és politikai elithez tartoztak, Galgóczi négy évig volt országgyűlési képviselő, Gobbi pedig szinte intézmény volt, nekik ezt tolerálták. Mindketten nagyobb szabadságfokon élhettek, mint egy egyszerű közember.
 
Írói bioritmusát mi befolyásolja a leginkább?

A könyvtárak nyitva tartása. Minden évben addig kutatok, nyomozok, jegyzetelek, amíg nyári szünetre be nem zárnak. Utána már csak az a dolgom, hogy mint a szobrász, lefaragjam a kőtömbről a felesleget.

A szerző a Vasárnap munkatársa