The Black Eyed Peas: Elephunk

Rájöttem, hogy a szenvedélyes, energikus hip-hop-ot az amerikaiak valamiért nem értékelik. A kiemelkedő produkciók jóval sikeresebbek Európában, mint a zenei stílus őshazájában. Már a The Fugees is a kilencvenes évek közepén az öreg kontinensen adta el a legtöbb hanghordozót, később a trió szólópályafutásba kezdett énekesnőjének, Lauryn Hillnek legnagyobb sikerei szintén Európára korlátozódtak, most pedig a The Black Eyed Peas sikertörténete ad tanúbizonyságot az állításomról. A kvartett Elephunk című albuma Amerikában egyelőre nem érte el a platinalemez státust, magyarán még nem adtak el belőle egymillió darabot, miközben nálunk már hónapok óta az egyik legkelendőbb hanghordozó, a Universal Music legjobban fogyó lemeze.

A világsikert meghozó Elephunk a The Black Eyed Peas harmadik albuma, és a tagok bevallása szerint ez volt a legnehezebb „szülésük”. 2001-ben láttak neki a munkának, három különböző stúdióban próbálták elkészíteni a tökéletes albumot. Végül sikerült! Az alkotói válságból az új tag, Fergie segítette ki őket, helyes lépés volt a szerződtetése. Eredetileg csak egyetlen dal erejéig kérték fel a közreműködésre, de annyira elégedettek voltak a közös munkával, és olyan inspiráló volt számukra a lány hangja, hogy állandó taggá vált. A The Black Eyed Peas különlegessége abban rejlik, hogy egyesítette a keményvonalas hip-hop és breakzene elemeit a rádióbarát dallamokkal. És ez nem jöhetett volna létre az énekesnő szerződtetése nélkül.

Az alapító tagok, will.i.am és apl.de.ap a gimnáziumban barátkoztak össze 1989-ben, ezután megalapították a Tribal Nation nevű breakcsapatot. Később a táncnál is jobban érdekelte őket a hip-hop, és létrehozták az Atban Klann elnevezésű formációt. Első lemezszerződésüket az Eazy-E vezette Ruthless kiadónál kapták meg 1992-ben. Az elkészült lemez azonban nem illett bele a keményebb hip-hop-ot játszó bandák által meghatározott irányvonalba, így nem jelenhetett meg. 1995-ben Eazy-E életét vesztette, ezért a kapcsolat is megszűnt a kiadóval. Ezután csatlakozott a bandához a szintén breaktáncos múlttal rendelkező Taboo, és megszületett a The Black Eyed Peas. A formáció már az induláskor a szociálisan érzékeny, de a gengszterséget elvető, tanító célzatú hip-hop egyik nagy reménységének számított Amerika nyugati partján. A rappelő és breaktáncoló fiúk nagy népszerűségre tettek szert a Los Angeles-i klubokban, és felfigyelt rájuk az Interscope lemezkiadó. Debütáló lemezük, az 1998-as Behind The Front jó kritikákat kapott, de szélesebb körben nem vált ismertté. Második albumukat 2000-ben adták ki Bridging The Gap címmel. A produkciót a szakma nagy lelkesedéssel fogadta, ám az átütő siker ezúttal is elmaradt. A lemez egyik húzódala, a Macy Gray közreműködésével készült Request Line megmutatta a követendő utat: a trió felvett negyedik tagnak egy énekesnőt. A lemezen Fergie gondoskodik a slágeres refrénekről, az alapokat pedig a lemezcímhez méltóan a hip-hop zenei megmentőjével, a funkkal oltották be. Az első sláger, a Where Is The Love refrénjét Justin Timberlake énekli. A dal nagy szociális érzékenységről tesz tanúbizonyságot, és a tömegpusztító fegyverek használata ellen is szól, a zenekar mégsem az amerikai elnök munkáját kritizálja benne, egyszerűen csak a békét hirdeti. A szöveg valóban félreérthető, ezért a megjelenéskor egyáltalán nem volt biztos, hogy sláger lesz belőle. A tagok is tartottak attól, hogy dalukat a média, s vele együtt a nagyérdemű is félreérti, és azoknak a sztároknak a sorsára jutnak, akiket a Bush ellenes megnyilvánulásuk óta bojkottál az amerikai közönség és újságíró szakma. De szerencsére nem így történt! A Where Is The Love a tavalyi év legnagyobb európai slágere lett, az angol kislemezlistát hat héten keresztül vezette. Azóta már egy újabb felvétel, a Shut Up is megjárta a slágerlistákat, most pedig a Hey Mama szerepel az összesítéseken, amely a Jennifer Aniston és Ben Stiller főszereplésével játszott Along Came Polly című film betétdala is egyben.

Az új felállású The Black Eyed Peas elfoglalta a The Fugees régóta üres helyét. Jogosan! Ha van valaki, akit az említett három dal még nem győzött volna meg erről, az mindenképpen hallgasson bele a lemezbe. És nem lesz kétsége afelől, hogy az Elephunk az elmúlt hónapok legjobb hip-hop lemeze. Csak azt nem értem, hogy az amerikaiak ezt miért nem tudatosítják, miért nem büszkélkednek úton-útfélen a The Black Eyed Peas-szel? Mert a csapat nemzeti kincs. Amerika legújabb zenei kincse. Puha József