Tézis – antitézis – szintézis – protézis

A test felügyeletének igyekezete jól megfigyelhető a testépítők vagy az anorexiások esetében. További protézisek beültetésével, ahogy azt a kibernetika bölcsőjénél elképzelték, a test kiterjesztését érhetjük el. Nem nehéz ma kiborggá válni: a szervezetünk immunrendszerét átprogramozó védőoltás, egy beültetett pacemaker vagy egy kontaktlencse könnyen önszabályozó szervezetté alakít át. Attól függően, hogy valaki a technofil–technofób tengelyen hol helyezkedik el, eltérő válaszokat adhat a kiborgizálódó jövőt illetően.

Kaleidoszkóp

A Douglas Adams-i utakon járó (a szerző Galaxis-trilógiája ötrészesre sikeredett) H. Nagy Péter a Kaleidoszkóp Könyvek sorozatban a saját Kaleidoszkóp-trilógiája ötödik könyvét jelentette meg Protézisek címmel. A protézisek tanulmányozásánál az illeszkedésre, illetve a megváltozott egész funkciójára, működésére irányul a figyelem. A kötet tartalomjegyzékét fellapozva kiderül, hogy a sorozatban eleddig megjelent négy könyvhöz kínál kiegészítést a szerző; ezzel felfüggesztődik az egyes fejezetek lineáris olvasásának igénye és felerősödik a kaleidoszkóp-jelleg. Első ránézésre az az érzésünk támadhat, hogy a szövegközöttiség kontextusában is megragadható lenne a viszonyulás, ehelyett azonban érdemesebb a címből kiindulni. A protézisek logikája, ahogy a szupplementaritásé is, megmutatja, hogy nincs teljesen zárt struktúra. A legbeszédesebb talán az, hogy a szerző nem a humán tudományok területéről származó kifejezést választ könyvcímnek, hanem a természettudományokéról (ez a gyakorlat az előző köteteknél is jól látható). Az erre a mozzanatra történő fókuszálás már közelebb visz H. Nagy gondolkodásmódjához.

A tudás mintázatai

A humán és természettudományi érdekeltségű kérdések egymás mellé helyezése a kötet több írásának visszatérő eleme. Ehhez persze olyan széles körű és alapos tájékozottság szükséges, amely szinte egyedülálló módon kerül az olvasó elé. Az említett tudományterületek párbeszéde nem az egyik oldal igazságának kisajátításában érdekelt, nem a „jobban” tudás szándékával lép föl, hanem a jól bejáratott, éppen ezért gyakran reflexből működésbe lépő gondolkodásmódok revízióját teszi lehetővé. Nézzünk néhány kiragadott példát. A kötet nyitó szövegében a genetikai alapú megközelítést, a molekuláris antropológiát ajánlja nyelvészkollégái figyelmébe, olyan diszciplínaként, amely a nyelvtörténet, a nyelv eredetének kutatásában nyújthat segítséget. A Gyűrűk Urában szereplő enteket (fáknak látszó lények, melyekbe szellemek költöztek) a Steve Jones evolúcióbiológus könyvéből megismert ormistoni lépkedő tiszafákkal állítja párhuzamba. A természethez fordulás másik példája: maradva Tolkien mitológiájánál, a hobbitok (kis növésű nép) apró termetét a Flores szigeteken megfigyelt jelenséggel hozza összefüggésbe. A Jáva szigetétől kb. 300 mérföldre található szigeten került felszínre egy egyméteres „emberi” csontváz. Az izolált körülmények között kisméretűvé fejlődhetett a Homo erectus leszármazottja – és talán nem meglepő, hogy a „hobbit” nevet kapta.

Az irodalmár, aki…

Melegen ajánlom a kötetet azért is, mert H. Nagy Péter korai írásaira jellemző szakmai narrációjától távolodni látszik. Ez persze nem jár együtt az összetett kérdések mellőzésével és nem jelenti a fogas kérdések megkerülését sem. Ebben a folyamatban talán szerepet játszik a szélesebb olvasói közönség megcélzása és nem zárható ki a sokat hivatkozott, tudománynépszerűsítő szerzők élvezetes stílusának hatása. Külön az olvasók figyelmébe ajánlom tehát, amit H. Nagy más helyütt, egy fiatalabb kollégáját méltatva, „nyelvi eleganciaként” emelt ki. A kötet szerzője – a multidiszciplináris megközelítés folyományaként – olyan gazdag és szerteágazó tudás- és ismeretanyagot hoz játékba, mely lenyűgözheti, de nem nyomasztja az olvasót; ugyanakkor úgy vonja be őt a játékba, invitálja együttgondolkodásra, hogy érkezzen az bármely tudományterületről, saját pozíciójának újraartikulálására készteti. Ha visszatekintünk (ez a visszatekintés, talán nem is kellene külön hangsúlyozni, figyelmes olvasást jelent) az elmúlt évtizedre, megállapíthatjuk, hogy H. Nagy Péter nagy energiát mozgósító, inspiráló tevékenysége révén időközben úgy vált a szlovákiai magyar diszkurzív tér és intézményrendszer meghatározó alak(ító)jává, hogy ez ma már nekünk természetes.

(H. Nagy Péter: Protézisek. Dunaszerdahely, NAP Kiadó, 2010, 278 old)

Sánta Szilárd