Teljes Floyd, kerek Cream, hiányos Illés

Megtörtént hát, amiben talán senki sem hitt igazán: több mint húsz évvel a végleges szétválás után újra színpadra állt a legendás Pink Floyd négy tagja, hogy a Live8 koncert szervezőinek felkérésére újra eljátsszon néhány felejthetetlen dalt. Nem kis szenzáció bizony, hogy a jó ügy érdekében félretették a régi sérelmeket, és együtt igyekeztek segíteni az afrikai szegényeken. A közönség tombolt, a régi nóták jól szóltak, Roger Waters is becsülettel ráncigálta a húrokat, bár a hangja egy kicsit erőtlenebbül szólt, mint azt a pár évvel ezelőtti In The Flesh-turnéján hallhattuk. A magyar műsorvezetők rögtön túlzóan optimista kijelentésekre ragadtatták magukat, miszerint, lám, a nagypapák megint jó pajtások, mosolyognak egymásra a színpadon, most akár világkörüli turnéra is indulhatnának így együtt, mi több: egy közös új albumot is megjelentethetnének. A valóságban a négy nagypapa fáradtnak látszott ahhoz, hogy most hirtelen ott folytassák a közös komponálást, ahol huszonöt éve abbahagyták. Persze, semmi sem kizárt. És tényleg, miért is vesztek össze egyáltalán?

Roger Watersben állítólag először 1984-ben, az első szólóalbumának készítése közben merült fel, hogy a Pink Floyd tagjai nélkül is meg tudja valósítani elképzeléseit. Megalakította a Bleeding Heart Band nevű együttest, amelyben teljhatalmat élvezett, s az első turné alatt végleg eldöntötte, hogy a Floydra már nincs szüksége, és az időközben háromtagúvá zsugorodott csapatot (Richard Wright billentyűs már hamarabb kilépett) egyhangúlag feloszlatta. Amikor a tudomására jutott, hogy a gitáros és a dobos továbbvinné a zenekart, elkeseredett küzdelmet kezdett az egykori társak ellen. A dolog a bíróságon végződött, és 1987-ben megszületett a döntés: a Pink Floyd együttes neve és a kiadási jogok a Gilmour–Mason duóra szálltak, míg A Fal előadásának joga Watersé lett.

Waters aztán így nyilatkozott világkörüli turnéja után: „Cincinnattit jól az emlékezetembe véstem, mert ott láttam meg, hányadán állnak a dolgok. Új műsoromat egy tízezer férőhelyes csarnokban 1800 ember előtt adtam elő, míg a Pink Floyd előttem három nappal egy 90 000 férőhelyes futballstadiont töltött meg.” Roger a sérelmet később sem felejtette el: „A Floyd már nem igazi zenekar – mondta –, olyanok, mint a WHO Pete Townshend nélkül. Ez egy üzleti vállalkozás, semmi köze sincs a zenéhez.” 1990. július 27-én aztán alkalma nyílt a visszavágásra, amikor Berlinben hatalmas apparátussal, neves zenészekkel előadta a The Wall produkciót.

A zenei csatornákon továbbhajókázva látom, hogy nagy összeállásokból amúgy sincs hiány, hiszen például közel négy évtizeddel a búcsúkoncert után egy négy állomásosra tervezett koncertsorozat erejéig újra egymásra találtak a Cream együttes tagjai is. Öt év után először újra színpadra állt a Backstreet Boys, a Never Gone című új albumukat Kölnben mutatták be először. Csupán emlékeztetőül: a BSB karrierje 1995-ben indult, az együttes 1996 és 2000 között négy lemezt jelentetett meg, amelyekből 73 millió példány kelt el világszerte. Az Illés zenekar 40 éves jubileumi koncertjét viszont egy tragikus esemény, Pásztory Zoltán hirtelen halála tette kétségessé, ám a legendás dobos tanítványával, Szörényi Örssel kiegészülve megtartják a zenekar utolsó koncertjét augusztus 9-én, a Sziget „nulladik” napján. Már a boltokban van az Amikor én még kissrác voltam című album, amely nem más, mint a Szigeten gyakran fellépő zenekarok főhajtása az Illés előtt. Megtalálható rajta a Kispál és a Borz, a Balaton, a Quimby, az Amorf Ördögök, a Pannonia ASO, a Besh o droM, a HS7, a Zagar, a Ladánybene, a Sziámi, az Etnofon Zenei Társulás és Palya Bea valamint a The Puzzle és a Barbaro együttes egy-egy Illés-feldolgozása.