Távoli és mégis közeli rokonaink

Udmurt vigalomItt, a nyugat-szibériai Hanti-Manszijszkban, az osztjákok és vogulok fővárosában került megrendezésre a közelmúltban a VIII. Finnugor ĺrók Konferenciája. Szlovákiát egyedüli meghívottként Mázsár László képviselte.

Mi a története annak, hogy meghívást kaptál erre a kongresszusra?

Nyelvrokonaink élete, kultúrája, története, jelene és múltja már évtizedek óta mélyen és komolyan foglalkoztat, nagyon jól ismerem és figyelemmel követem irodalmukat. Több költőjükkel, írójukkal már jó ideje kapcsolatban vagyok. Szlovákiai, sőt erdélyi magyar lapokban, magyarországi folyóiratokban is jelentek meg Jovan Sesztalovtól, Andrej Tarhanovtól versfordításaim. ĺgy ért engem is az a megtiszteltetés, hogy életemben először ellátogathattam a hantik és manysik földjére, ahol találkozhattam azokkal az emberekkel, írókkal, költőkkel, akikkel korábban kapcsolatban álltam. Minden finnugor ország képviseltette magát ezen a kongresszuson, a legnépesebb küldöttség – tizenkét fő – Magyarországról érkezett Domonkos Péter professzor vezetésével. Nem csoda, hiszen a legnagyobb finnugor nyelvű országról van szó.

Az első ilyen kongresszust egyébként 1989-ben tartották Joska-Rolában. A célja az volt, hogy a nemzetközi közvélemény figyelmét ráirányítsa a finnugor irodalom egyes jelenségeire, illetve a finnugor népek jelenére, sőt lehetséges jövőképére is. Abból a szempontból is óriási volt a jelentősége ennek a kongresszusnak, hogy a rendkívül kis létszámú obi-ugorok földjén került megrendezésre, így hát a finnugor irodalom általánosabb jelenségein kívül a figyelem középpontjába kerültek az osztjákok és a vogulok is. A vogulok mindössze hatezren vannak, a hantik huszonhárom ezren. A náluk megtartott kongresszus nagy nemzetközi támogatásnak számított.

Mi a helyzet most ezekkel a népekkel? Továbbra is csökken a lélekszámuk?

A legkevesebben a hantik és a manysik vannak, ám érdekes módon az utóbbi három-négy évben emelkedett náluk a születések száma. Persze ez nem jelenti azt, hogy a fennmaradásuk ne lenne veszélyben. Az irodalmuk azonban mindenképpen megtartó erőnek számít. Rendkívül gazdag a népköltészetük, amely egyrészt az irodalmukban nyert kifejezést, másrészt az olyan írók, költők műveiben, mint Jovan Sesztalov, Andrej Tarhanov vagy a fiatal hanti nemzedéket képviselő Jeremi Ajpin, akinek egyik művét az Orosz ĺrószövetség Nobel-díjra is felterjeszti. Ez is bizonyitéka annak, hogy ezek a népek olyan nyelvi-irodalmi értékeket képviselnek, amelyek esetleges eltűnése az egész emberi civilizációt szegényebbé tenné.

Mikorra tehető ezen népek írásbeliségének kialakulása?

Csak a 20. század harmincas éveiben alkották meg az írásbeliségüket. Ez először egy latin betűkkel írott nyelvtanon alapult, ám később – mivelhogy a széles környezetükben élő nem orosz népek is kizárólag azt használták – kénytelenek voltak átállni az „azbukára”. Irodalmuk tehát mintegy hetvenéves múltra tekinthet vissza, korábban a törvényeiktől kezdve a gyermeknevelésig mindent a csodálatosan gazdag és kifejező népköltészetük tartalmazott.

Mi volt a fő célja ennek a mostani kongresszusnak?

A finnugor irodalom egy-egy új jelenségének az irodalomtörténet és -tudomány szempontjából történő vizsgálása, és egyáltalán, a szak- és közvélemény figyelmének a felkeltése ezen jelenségek iránt. A kongresszus résztvevői három szekcióban külön-külön foglalkoztak a finnugor prózával, lírával és a népköltészettel. Ezenkívül persze komoly figyelmet szentelt a kongresszus a hantik és a manysik jelenének, azoknak a törvényeknek, amelyek kifejezetten őket érintik, és amelyek bizonyos értelemben védik őket, olyan feltételeket teremtenek, amelyek talán biztosítják a jövőjüket.

Esett-e szó a kongresszuson azokról a nézetekről, amelyek kétségbe vonják a finn-ugor összetartozást?

Nem. A valódi tudósok körében nem kétséges, hogy a magyarok a hantikkal és a manysikkal együtt alkotják a finnugor népek ugor ágát. Napvilágot láthatnak olyan állítások, amelyek szerint nekünk más, rangosabb rokonaink, gyökereink lennének, de ezek nem tudják megingatni a tudományosan és egyértelműen megalapozott nézeteket arról, hogy nyelvünknek a finnugor nyelvekkel közös az eredete.

Szibériai rokonaink írói közül kit tartasz meghatározó személyiségnek?

A legmegrázóbb személyiség, akivel közelebbről is megismerkedtem, Jeremi Ajpin, a hantik költője, írója. Ő közéleti tisztségeket is vállal, rádöbbent arra, hogy minden eszközzel meg kell tenni a maximumot azért, hogy a hantik és manysik az óriási lendületű kőolajkitermelés feltételei között ne veszítsék el életterüket, ősi földjeiket, ahol a hagyományos életmódjuk szerint tudnak élni. Némi előnyt jelent, hogy óriási területről van szó, hiszen a hanti-manysi autonóm terület majdnem akkora, mint Franciaország. A manysi irodalom legnagyobb személyisége viszont – s neki tulajdonítják a manysi irodalom létrehozását – Jovan Sesztalov. Magyarországon is gyakran megfordul, nagyon jó színészi, szinte sámáni tehetséggel rendelkezik. Az ő nevéhez fűződik az úgynevezett „kozmikus gondolat”, amelynek lényege, hogy ő Észak ismeretlenségében, kihasználatlanságában, Észak tisztaságában látja a jövőt, és hisz abban, hogy Északon egyesül majd valamikor Nyugat, Kelet és Dél.