Tarolnak az összeválogatott lányok

A lányok elmondhatják magukról azt, hogy bár zenéjük meglehetősen populáris és széles körben népszerű, mégis élvezhetik a hasonló jellegű csapatokkal szemben általában elutasító rocksajtó támogatását is.

A Girls Aloud egy tévéműsor, az ITV-n futó Popstars: The Rivals eredményeként alakult meg 2002 novemberében. Nadine Coyle, Cheryl Tweedy, Sarah Harding, Nicola Roberts és Kimberley Walsh nem ismerték egymást, mielőtt több ezer másik lánnyal együtt jelentkeztek a műsorba. Egy hónappal a verseny után már vezették is a brit slágerlistát a Sound Of The Underground című kislemezükkel. A műsor egyébként velük párhuzamosan egy fiúcsapatot is létrehozott, ám a One True Voice nevű együttes pillanatok alatt eltűnt a süllyesztőben. A lányok viszont egy újabb sikeres kislemez után (No Good Advice) a következő évben felvették első albumukat, és további slágerekkel folytatták diadalmenetüket. A Xenomania nevű kollektíva kimondottan erős, ötletesen hangszerelt popdalokat írt számukra, amivel a lánygruppok szokásos közönségén túl a műfaj felé kevésbé nyitott kritikusokat is megnyerték. A 2004 decemberében megjelent második album (What Will The Neighbours Say?) aztán a számos sláger (I’ll Stand By You, Love Machine, Wake Me Up) mellett teret adott a lányok dalszerzői tehetségének is (mindegyikük írt egy-egy számot), és ezzel végleg a Sugababes legnagyobb riválisaivá váltak. Tavaly nyáron egy újabb TOP 10-es slágerrel jelentkeztek (Long Hot Summer), és decemberben kijött a Xenomania boszorkánykonyhájában készült harmadik lemezük. A Chemistry még inkább bebizonyította, hogy a Girls Aloud sokkal több annál, mint amit az ember egy tévéműsorban összeszedett lánycsapattól reálisan elvárhatna. A titok nyitja a Xenomaniát vezető Brian Higgins szerint az, hogy mindig bevonják a dalszerzésbe az előadókat is. Az album többségében rendkívül dinamikus, táncolható felvételekből áll, s ezeket csak két ballada egészíti ki, amelyek alapján újfent megállapítható, hogy a Girls Aloud erősségei nem a lassú számok. Ezzel szemben a többi dalra nem lehet panasz: változatosan hangszerelt, modern hangzású és fülbemászó felvételek szinte mind, amelyekben a leginkább hangsúlyos elektro-pop elemek mellett a legkülönfélébb stíluselemek is felbukkannak, a lányok pedig hol kórust alkotnak, hol rappelnek, de főként énekelnek. A Chemistry ugyan a Girls Aloud eddigi legalacsonyabb listahelyezését produkálta hazájában (a tizenegyedik helyen nyitott), ám ez csak a rossz időzítésnek köszönhető, hiszen az év nagy részében ennyi eladott példánnyal vezetni is lehetett volna a brit lemezlistát. Azért szégyenkezni így sem kell, már több mint 300 ezer példány kelt el eddig az albumból. (origo, p)