Kultúra
Giuseppe Arcimboldo: Tavasz (1563)  

Tárca a Szalonban

ÚJ SZÓ ONLINE

2018. március 11. 19:09

Szécsi Noémi: Levelek a kertből. Március

Kedves Húgom!

A tavaszi kerti munkákról kérdezel, pedig én még a teraszra is a nénéd bundás mamuszában meg a frottír fürdőköpenyemben járok ki cigizni, hogy oda ne fagyjak a járólaphoz, ez neked kikelet? Úgy kell már keresni a kamrapolcon a savanyított dinnyét, az utolsó körtekompótot bontom, kajszibaracklekvárból sincs már több mint öt üveg, legfeljebb ebből sejtem csak a tavasz közeledtét, mert amúgy még múlt héten is a havat lapátoltam – s hogy finoman szóljak, tele a zacskóm a csapadék különféle halmazállapotú formáival, az ilyen hőmérsékletingás a magamfajta szívós falusi marhát is megviseli.

Mint írod, az Oscar-díj-átadást már csilipalánta-pikírozás közben nézted. Ez a legtöbb, amit egy ilyen kemény tél végén tehettél, külön gratulálok, hogy a szárrothadás egyelőre elkerülte kis növénykéidet. Kérdésedre válaszolva: mifelénk a kinti levegő még nem kedvez a szexuális ragadozóknak, de hasonló felháborodás bennem is ébredt, mint amit a te szavaidból is kiolvasok. Az ilyen gátlástalan állatok nem respektálják a másikat, lopva közlekednek, letarolnak mindent, az általuk okozott kár felmérhetetlen! Felnőtt férfi létemre könny szökött a szemembe, mikor arra jöttem ki valamelyik februári reggel, hogy a hó alól is kitúrták a drága pénzért vett holland tulipánhagymát. 

A vaddisznókra gondolok. Túlszaporodtak, és nincs igazán természetes ellenségük – a kelet-európai országok lakosságával szöges ellentétben –, miközben a savanyúságos Marika az őstermelői piacról is arról vetít, hogy ha levágott emberhajjal szórom körbe a portát, a jószág undorodva sarkon fordul. Én a szívébe lőnék az ilyen dögnek, és még csak nem is szégyellném magam, akárcsak egy Trump-szavazó texasi fegyvertartó. Apropó, seggfejek, azt kérded, kire szándékozom szavazni, a válaszom pedig az, hogy ennél fontosabb, hogy időben elvégezd a tavaszi metszéseket. A jövőben az bízik, drága húgom, aki gyümölcsfát nevel, mert az összes többi ember felelőtlen kalandor. Csak mi hiszünk abban igazán, hogy négy év múlva is itt leszünk, mire a piroshúsú Baya Marisa, amit itt pátyolgatok már két éve, legalább egy kurva almát ideterem, úgy, hogy az őz se rágta le a rügyét, el se fagyott, és a seregély se kóstolt bele.  

Amit a feministákról írsz, nem kommentálom, majd húsvétkor a kocsonya felett megbeszéljük. Ha meg nem ittam, hogy közben észre sem vettem, van nagyanyád tavaly főzetett szilvapálinkájából, és akkor beszélgethetünk a jó erkölcsről is, józanon nem tudom rávenni magam. Annyit előrebocsátok, hogy ezen a kertkapun nem jössz be, ha másoknak magyarázod bő nyállal, hogyan kell élni. Az éppen akkora ostobaság volna részedről, mint a medvehagymamag nagy tételben való megrendelése volt. Mégis, mit képzeltél, hogy olykor-olykor a kötődbe nyúlva széles mozdulatokkal a termékeny kora tavaszi anyaföldre hinted, egyből összefüggő zöld szőnyeget képez és májusban mehet a májkrémes kenyérre? Ráadásul meggondolatlan vásárlásod miatt engem vádolsz, mert évről évre csak ígérgettem a dugványozható sarjakat. Légy őszinte: te sem néztél felénk. Most ott vagy, ahol érdemelted: egy hosszú és bizonytalan kimenetelű folyamat kezdetén. De két-három év múlva szép termésnek örvendhetsz, feltéve, ha az ősszel elvetett mag kicsírázik a következő tavaszon, ám ha megszereti a helyét – nyirkos, árnyas hely legyen –, ki sem fogod tudni irtani.

Hallom is a hangod: bár már ott tartanánk! Ismerlek, türelmetlen vagy, Isten se állhat elébed, ha te vetni akarsz. Széttárom a karom, és azt mondom, szórd akkor el egy ládába a petrezselymet. Ha annyira akarod, hát legyen: kezdj el szabadföldbe veteményezni! Hétvégén – de ígérd meg, gondosan előkészíted a földet – ültethetsz hónapos retket (én a Szentesi óriás vajretek mellett kardoskodom, hibridekkel is felveszi a versenyt), sárgarépát vagy esetleg pasztinákot is, az igénytelen. De térdre esve könyörgök, várj még legalább egy hetet a zöldborsóval – amelyből korai szürethez a Rajnai törpét jó szívvel ajánlhatom –, mert a talaj még hideg, mint a NER-lovagok szíve. Vagy a bérgyilkosoké.

Ölel szerető nagybátyád, 

Lajos
 

Önnek ajánljuk