Tánccal tartja formában magát

Az első hullám mindenkit váratlanul ért, mondja. Ő is megrökönyödve fogadta. Párjával együtt haza is költöztek Győrből. A második hullám bekövetkezése már nem lepte meg annyira. Amióta bezárta kapuit a színház, arra vár, legyünk túl a víruson, és térjen vissza az élet a régi kerékvágásba.

„Márciusban talán gyorsabban elfogadtam, beletörődtem, hogy minden leállt körülöttem. Ez a helyes döntés, fékezzék meg a járványt, vigyázzunk egymásra! Érezhető volt a társadalmi összefogás, mindenki egy picit jobban figyelt a másikra, előzékenyebbek lettünk, kevesebb volt az emberekben az indulat, a rohanás is alábbhagyott egy időre. A második hullám jobban frusztrál bennünket, hiszen már ismerjük a helyzet gazdasági következményeit. Mindenki végezni akarja a dolgát, és már nem is figyelünk egymásra olyan nagyon, mint előzőleg.”

Hargitai Iván rendezésében, a Lüszisztraté nyomán készült Szeretkezz, ne háborúzz! című szatirikus vígjátékban Kleon szerepét kapta Holocsy Krisztina partnereként. 

„Rendkívül izgalmas volt a próbafolyamatunk, nagy örömmel vettem részt benne, csak azt sajnálom, hogy a járvány miatt eddig csupán ötször játszhattuk el a darabot. Nagyon érdekes, sőt kényes témát boncolgat az előadás. A feminizmusról szól, de mélyen átgondolva, nagyon sok szempontot figyelembe véve. Hol igazat ad a nőknek, hol bírálja őket. Kleon magas rangú katonatársaival együtt jön meg a háborúból. Harctéri sikereiről keveset tudunk meg, a darab elsősorban a férfi-női kapcsolatokra fókuszál. Hogy Kleon és Kleonik miképpen élik meg Lüszisztraté lázadását, miben értenek egyet vele, és miben nem.”

Kleon harcos katona. Megformálója a harcművészetek gyakorló híve. Komáromban személyi edző irányítja fejlődését.

„Az utóbbi időben sajnos kevesebb időm jutott erre, hiszen én magam is átestem a koronavíruson. A Szeretkezz, ne háborúzz! próbái alatt fertőződtem meg, de a Kaszás Attila-emlékesten még énekeltem a komáromi művelődési házban. Pár nappal utána kezdtem el érezni magamon a tüneteket. Azóta szerencsére teljesen felépültem. Az edzéssorozatom sajnos megszakadt egy kicsit, de amint a helyzet engedi, folytatni fogom. A sport azonban nem maradt ki az életemből. Rengeteget kerékpároztam az elmúlt hónapokban. Nemrég cseréltem le a hegyi bringámat országútira. Most azzal tekerek nem kevés kilométert.”

Tadeusz Slobodzianek drámájában, A mi osztályunkban ő lesz Jakub Katz, a kommunista eszme szimpatizánsa, aki aztán gyorsan ki is ábrándul belőle. Művelt, intelligens fiú, karizmatikus egyéniség. Tagja lesz annak a zsidó csoportosulásnak, amely irritálni kezdi a társadalmat, és a nácik kegyetlenül elbánnak vele. A próbafolyamat három hete leállt, egyelőre senki sem tudja, mikor nyitja meg kapuit a Jókai Színház.

„Eltekintve attól, hogy nem játszhatunk, és nem próbálhatunk, mást szerencsére nem kell a vírus rovására írnom. Szereplőválogatásokra jártam, várom a visszajelzéseket. Szeptemberben, amikor újra felment a függöny a színházban, nagyon elememben éreztem magam. Örültem, hogy végre játszhatok. Nekem ez iszonyatosan hiányzott. A mi osztályunk is olyan anyag, amelyre rápörögtem, beleéltem magam, és most újra semmi. Hála istennek vannak ötleteim, projektjeim. Le tudom foglalni magam. Folyamatosan tanulom Jakub Katz szövegét. Ott akarom tartani a fejemben, hogy amint elhárul a veszély, és folytatni tudjuk a próbákat, én készen álljak. A bizonytalanság az, ami nem jó az egészben. Ha belekezdek valamibe, azt teljes odaadással, a maximális erőbedobással viszem végig. Nemcsak agyban, lélekben is készülök a darabra, az utóbbiban viszont még gátol a helyzet. Egyelőre tanítani sem tudok Dunaszerdahelyen. Az ottani magángimnáziumban drámaszakkört vezetek. Bezártak a középiskolák. Arról sincs pontos információnk, hogy majd ezen a téren miképpen alakulnak a dolgok.”
Mindettől függetlenül van valami, ami négy fal között is kitölti a napjait. Írni kezdett. Hogy mit, arról még nem akar bővebben beszélni. Időt kér. Most még nem szeretné részletezni. Amiről viszont már most boldogan beszámol: novemberben Budapesten próbál a Nemzeti Táncszínházban: Novák Péter rendező-koreográfus hívta meg a Halálra táncoltatott lány című független produkcióba. Pozsonyban ismerkedtek meg, amikor Novák Eszter a Sissit rendezte a Szlovák Nemzeti Színházban. Öccse, Péter volt a darab táncbetéteinek színpadra álmodója. Béhr Mártonnak pedig komponált egy szikrázó szólót, amely az előadás táncos csúcspontja volt.

„Péter olyan színészt keresett a darab főszerepére, akinek komoly néptáncos múltja van, és én jutottam az eszébe. Elmondása szerint rengeteg táncelem tarkítja majd az előadást, aminek nagyon örülök. Profi táncosok vesznek majd körül, de a fontos szerepeket színészek játsszák. Amíg tart az itthoni színházi munkanélküliség, addig gyakorolok. Meg kell mozgatnom magam alaposan, fel kell elevenítenem a tánctudásomat. Természetesen nem otthon, a hetedik emeleten. A szomszédok nem biztos, hogy lelkesen fogadnák. Van több hely is, ahol próbálhatok. Ha minden jól alakul, decemberben lesz a bemutató. Új hely, új közeg, új emberek, új impulzusok. Erre is szükségem van. Ez az, ami most a legnagyobb örömmel, várakozással és izgalommal tölt el.”