Vőlegény lett, varázsfurulyával

Harmadszor dolgozott együtt a Komáromi Jókai Színház fiatal művésze Novák Péterrel. Egyetemista volt még, amikor Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színházban bemutatott Sisiben az ő koreográfiájában táncolt. 2021 őszén már Csoóri Sándor balladájában, a Halálra táncoltatott lányban láthatta őt a budapesti közönség. Most pedig Mozart művének különleges változatában lép színpadra a Nomád Nemzedék Társulat tagjaival.

„Már a pozsonyi Sisi próbái során megvolt köztünk a kölcsönös bizalom – mondja Béhr Márton. – Láttam ugyanis, hogy Péter nagyon komolyan viszonyul a dolgokhoz. Szívós munkát fektet abba, amit látni akar a színpadon. A Halálra táncoltatott lány próbáin is ezt tapasztaltam nála. Mindig olyan emberekkel veszi körbe magát, akiknek fontos az alkotói folyamat, teljes odaadással vesznek részt benne. A Varázsfurulya nem úgy született meg, mint a korábbi mű. Az össz-kép itt is megvolt a fejében, de sok mindent közösen találtunk meg vele és a koreográfussal, Appelshoffer Jánossal. Ez így nekem is nagyon érdekes volt. A Halálra táncoltatott lánynak volt egy alap drámaszerkezete, amelyhez mi alkalmazkodtunk. A Varázsfurulyához azonban nem kaptunk szövegkönyvet, az opera librettójából csak a puszta cselekményt tartottuk szem előtt Sediánszky Nóra dramaturg segítségével. Nagy ecsetvonásokban ugyanaz a történet elevenedik meg nálunk is, mint Schikaneder eredeti szövegkönyvében, de egészen más eszköztárral. Három monológom van a darabban, mind a hármat Péter és Nóra írta. A táncosok is megszólalnak néha, de a legtöbb szövege Taminónak van, ami azért is megtisztelő számomra, mert a szöveget kimondottan nekem írták.”

A néptánc és a népzene már a főiskolai évei előtt is fontos szerephez jutott Béhr Márton életében, de Mozart művei sem állnak távol tőle.

„A népzene és a klasszikus zene kéz a kézben járnak. Egyik a másikból építkezik, méghozzá olyan szinten, hogy amikor zenekarban játszottam, találkoztam is olyan dallamokkal, amelyeket a klasszikus zenéből ismertem. Mozart zenéje először Forman filmjében, az Amadeusban volt rám nagy hatással. Azóta több művét meghallgattam, és a klasszikus zenével is szorosabb kapcsolatba kerültem.”

Hogy miért lett a Varázsfuvolából Varázsfurulya? Novák Péter paraszti környezetbe helyezte a történéseket, ahol a klasszikus zene és a népzene erőteljesen váltakozik, illetve összefolyik, népzenekar és vonósnégyes együtt szolgálja a talpalávalót.

„Egy falusi esküvőn vagyunk, ahol Tamino előtt lepereg a leendő élete, hogy mi vár rá, miután összeházasodik Paminával. Jó lesz ez így vajon? Egyvalakivel leélni az életet? Mennyit kell küzdeni azért, hogy együtt maradhassunk? Komoly kérdései ezek egy párkapcsolatnak, amelyek engem is foglalkoztatnak. Nem is okozott gondot a szereppel való azonosulás. Nagyon jók a szövegek, a filozófiával, bölcsességgel átitatott monológok. Puszta mozgással, tánccal ennyit el sem lehetne mondani. Egyetlen példát említek: amikor válaszút elé kerül az ember, azon töpreng, melyik irányba induljon el, és a szívére vagy az eszére hallgasson? Ezek komplex gondolatok, amelyek szavakban fogalmazódnak meg. A mi Taminónkban az is imponáló, hogy úgy hősszerelmes, hogy igazából mégsem nevezhető annak. Csapongó érzelmű ifjú. Minden felnagyítva jelentkezik nála. Nagy az érzelmi amplitúdója, amivel remek színészi lehetőségeket kínál. Babonák, különböző népi játékok elevenednek meg a színen, miközben a történet egy kapcsolat három érzelmi szakaszát villantja fel az egybezáró élet végtelen tükörjátékában. A beteljesülést, az elhidegülést és az elválást. Tamino és Pamina mint friss szerelmesek nem élik meg mindezt, hiszen ennyi élettapasztalathoz évek kellenek, de mint lehetséges lelki problémák megfogalmazódnak a darabban.”

A koreográfia az erdélyi néptánc egyvelegére épít, nem korlátozódik egyetlen tájegység elemeire.

„A magyar néptánc nagyon színes, rengeteg dialektusból tevődik össze. Én három-négy évig tanultam néptáncot Dunaszerdahelyen, így ennek a gazdag anyagnak csupán nagyon kis szeletét tapasztalhattam meg. Volt mit tanulnom a profi táncosoktól. Szívtam magamba, amit csak tudtam, hogy felzárkózzam hozzájuk.”

Mai környezetben játszódik a darab, de archaikus nyelven. Csokonai Vitéz Mihály költői nyelvezetét is megidézik a szövegek.

„A Pál utcai fiúk komáromi bemutatója után egy nap pihenőt kértem. Nagy volt a hajtás, szusszanni akartam egyet. Másnap már Budapesten próbáltam. De amikor azt hallottam, hogy boka, én még mindig Molnár Ferenc hősére, Bokára gondoltam. Néztem magam elé, és visszakérdeztem, hogy tessék? Pedig akkor már bokáznom kellett volna.”

Azon, hogy színészileg mekkora lehetőség számára a Varázsfurulya, Béhr Márton nem gondolkodik. Azzal sem foglalkozik, hogy fizikailag mennyire kimerítő számára egy ilyen erős felkészülési folyamat. Neki a cél a fontos, teljesíteni a rá mért feladatot.

„Kivételes lehetőség számomra Tamino szerepe. Igyekszem a lehető legjobb tudásom szerint megformálni. Hitelesen szeretném közvetíteni minden gondolatát. Volt már olyan szerepem, amelyet kevésbé szerettem, de azt sem vettem félvállról. Itt most nagy az örömöm. Hálás vagyok ezért a lehetőségért. Két fő hobbim, az országúti kerékpár és a harcművészet mellett nincs olyan mozgásforma, amely igazán kifárasztana. A küzdősport mellett minden eltörpül. Amikor egy színházi próbán másvalaki már majdnem kiköpi a tüdejét, én még könnyedén veszem a levegőt, nem lihegek. Van kondícióm a legkeményebb mozgássorhoz is. Edzésekre járok, erősító gyakorlatokra, amelyeken egymás combját, alkarját, hasfalát ütjük-vágjuk. Ehhez képest egy hosszabb csapássorozat nekem meg sem kottyan!”

A szerző a Vasárnap munkatársa