Tánc helyett énekeltek

Kassa. A tánc, pontosabban a népi táncok – amelyeket annak idején Hemerka Olgától, Horváth Ferenctől, Illés Sándortól, Varga Ervintől és a többi koreográfustól tanultak és amelyekkel Szirénfalvától Zselízig számtalanszor elkápráztatták a nézőközönséget – ezúttal kimaradtak a műsorból. Mert akik 40 évvel ezelőtt, a csoport alapítóiként ropták a csárdást, karikázót, verbunkot vagy a hetvenes-nyolcvanas, esetleg későbbi években voltak tagjai a Csemadok kassai szervezete Új Nemzedék Néptáncegyüttesének, már nem találják egykori ráncos csizmájukat… Szerencsére a nótás kedvükön az idő még nem fogott ki. Órákon át énekelték a számukra mindig kedves dalokat úgy, hogy közben egyet sem ismételtek. Sőt, Stecz László, Pásztóné Erős Ildikó, Árvai János, Mihókné Molnár Jolán, Hanesz Pál, Ádám Csaba és a rögtönzött „alkalmi kórus” további tagjai hajnal előtt még több tucatnyi olyan dalt számoltak össze, amelyeknek az eléneklését a következő találkozóra halasztották.

Az egykoron közismert és elismert együttes megalakulásának 40. évfordulóját a tánckarban és éneklőcsoportban kicserélődött több száz tag közül negyvenen ünnepelték meg Kassán a közelmúltban. Szimbolikusra kerekedett a résztvevők száma. Ennyien fogadták, fogadtuk el Szakál László volt vezető invitálását, ennyien jöttek Szlovákia különböző helyeiről és Magyarországról az újabb találkozóra, ennyien gondoltak hálával és tisztelettel az együttes többi volt tagjára, a megélt dal- és táncünnepélyek, valamint más kulturális rendezvények szervezőire, valamint nézőire, és arra, hogy a táncot, éneket szerető kassai fiatalokból talán még a jövőben is lesz Új Nemzedék. (gazdag)