Szüleinek köszönheti, hogy kiegyensúlyozott ember

– Tévedés azt hinni, hogy a testi fogyatékosság kikezdi az ember lelkét is. Ha szerető légkör veszi körül, normálisan fejlődik, úgy örül, bánkódik, mint az egészségesek – hangsúlyozta őrsújfalui otthonában Fekete Katalin. Felidézve életének fontos mozzanatait leszögezte: kiegyensúlyozottságát szüleinek köszönheti, akik egyenértékű emberként nevelték, de amikor támaszra volt szüksége, mindig mellé álltak.

– Valamikor a szülőknek nem járt anyagi támogatás az egészségkárosodott gyerek után, 18 évesen az én részleges rokkantnyugdíjam 450 korona volt. Érettségi után elhelyezkedtem, teljes munkaidőben dolgoztam, aztán férjhez mentem, jöttek a gyerekek, s otthon maradtam velük. Fiaim felcseperedése után 1997-től újból munkába álltam. Sajnos, a fokozott terhelés okozta láb- és gerincfájdalmak arra kényszerítettek, hogy belássam, az egészségem fontosabb, mint a keresetem. Állapotom romlásához hozzájárulhatott édesapám betegsége is, 1997-ben agyvérzést kapott, másfél éve magatehetetlen, etetésre, pelenkázásra szorul. Bár a gondozás fő terhe édesanyámra hárul, segítünk egymásnak.

Ki szorul ápolásra?

Noha a család érdeklődött az iránt, milyen feltételt kellene teljesíteni ahhoz, hogy az apa huszonnégy órás ellátásáért némi gondozói díjat fizessen az illetékes hivatal, tudatták velük, hogy a magatehetetlen férj gondozása a feleség kötelessége, s ez érvényes a szülő-gyermek viszonylatban is.

– Ez rendjén van akkor, ha a hozzátartozó fizikailag bírja a gondozást. Kérdés, hogy a 71 éves anyukám meddig lesz képes apu emelgetésére, mert én a csonkolt lábammal, rehabilitációra szorult beteg gerincemmel nem sokat segíthetek neki. Igaz, a férjem, a családos testvéreim rendszeresen besegítenek, de bármi előfordulhat. Akkor is, ha három generáció él egy fedél alatt...

Fekete Katalin nem tagadja, nehezen vált meg a munkahelyétől, részmunkaidős munkalehetőség híján háztartásbeli lett. Amikor tudomására jutott, hogy a parlament által jóváhagyott törvénymódosítás miatt hamarosan megvonják tőle a részleges rokkantsági járadékot, nem tétovázott és levélben kért magyarázatot a magyar képviselőktől.

Aki kiszolgáltatott, az a legkiszolgáltatottabb

– Felháborodtam azon, hogy az egyébként is kiszolgáltatott sorsú emberekre még kiszolgáltatottabb élet vár. A képviselők megváltoztatták a részleges rokkantság odaítélésének alsó határát. Évekkel ezelőtt 33 százalékos fogyatékosság miatt járt a járadék, amit 39-re, majd 40 százalékra emeltek amiatt, mert állítólag sokan visszaéltek a lehetőséggel. A legújabb módosítás után csak azok kapnák, akik károsodása 45 százalékos. Ezzel a döntéssel majd 40-féle diagnózisban szenvedő egyetlen bevételétől esne el. Nemcsak azok, akik lábát térd alatt amputálták, hanem a középfokú skizofréniában, aktív tbc-ben, közepesen súlyos leukémiában, epilepsziában, kétoldalú siketségben szenvedők is. Azt szerettem volna megtudni, mi késztette őket arra, hogy életfeltételeink ismerete nélkül döntsenek?!

Ügyelni a részletekre

A hasonló gondokkal küszködő rokkantak helyzetén nagyot lendített a privigyei bányászok tiltakozó megmozdulása. Ennek tulajdonítható, hogy a parlament átértékelte a részleges rokkantsági nyugdíjak odaítélésnek feltételrendszerét, és a térd alatt amputáltak mégis jogosultak a havi járadékra.

– A részleges rokkantsági járadékhoz szükséges károsodásom eléri a 45 százalékot, tehát megítélik. Nem a saját sorsom féltése késztetett arra, hogy írjak az MKP képviselőinek, azt szeretném elérni, hogy a törvénykészítés, a törvények módosítása közben ügyeljenek a „részletekre”. És arra is, hogy a hivatalok kötelesek legyenek tájékoztatni az egészségkárosultakat mindazokról a támogatásokról, amelyek megkönnyítenék életüket.

Amikor arra kértük, sorolja fel, mire jogosult és mire nem, csak legyintett. Fekete Katalinnak nem jár olyan igazolvány, amely lehetővé tenné a parkolást a rokkantaknak kijelölt helyen. Benzinpénzt sem igényelhet, holott gyalogszerrel a távolságok leküzdése megerőltető, a műanyag protézist ugyanis térd felett rögzíti a lábára.

– Az is talány, ki és mi alapján határozott arról, hogy az egészségbiztosítótól évente 8 pár harisnya illet minket. Meglepő, hogy míg a régi gyapjútartalma 92 százalékos volt, a mostaniban már 50 százaléknyi műanyag fonal található. Nedvszívó képességről tehát szó sincs, pedig azon volna a hangsúly. Nem elégséges az évi 2 gumiharisnya sem, de tehetünk-e valamit a hatalom döntése ellen?

Látogatásunkat követően a 20 parlamenti képviselő közül ketten némi késéssel ugyan, de válaszoltak Fekete Katalin levelére. Bár magyarázatot nem adtak, biztosították őt, hogy mindent megtesznek az egészségkárosultak életfeltételeinek jobbítása érdekében.