Szórakoztatni szeretné a nézőket

A versenyzés mint olyan már ifjúkorában is jelen volt az életében. Gimnazistaként Debrecenben műugróként gyűjtötte az elismeréseket. Tizenhárom esztendővel ezelőtt zsűritag volt a Megasztárban. Most az ő tánctudását, felkészültségét értékelik jeles partnere, Hegyes Bertalan oldalán, akinek tanítását heteken át lelkesen és alázatosan követte.
 
Évtizedek óta dédelgetett vágyát válthatta most valóra, hiszen már gyerekkorában arról ábrándozott, hogy balerina lesz. Honnan jött az ötlet ott a keleti végeken, Csengerben, ahol még balettiskola sem volt?

De volt egy Duna típusú televíziós készülékünk, amelyet akkoriban, a hatvanas években gyártottak. Mindenki hozzánk járt tévét nézni. Valószínűleg akkor láthattam valamilyen filmet vagy műsort, amelyben lenyűgözött a tánc. Nagyon vékony voltam. Állandóan táncikáltam. Ez aztán annyira felforrósodott bennem, hogy négy-öt éves koromban a keresztanyám Budapesten vett nekem balettcipőt, és elküldte Csengerbe. De ez itt meg is rekedt aztán. Nem volt lehetőség a faluban balettet tanulni. A mozgás azonban később sem maradt ki az életemből. Gimnazista koromban, Debrecenben voltak összejövetelek, sulibulik, ahol táncolni lehetett, de inkább a sport állt nálam az első helyen. Édesapám a DVSC gazdasági igazgatója volt. Vele sokat jártam sportversenyekre, és magam is sportoltam. Nagyon megszerettem a műugrást.
 
Mikor tért aztán vissza a mindennapjaiba a tánc?

Magasabb fokon már a színművészeti főiskolán.

Sok pályatársától hallottam, hogy rendre ellébecolták a mozgásórákat.

Én nagyon szerettem táncórákra járni. Móger Ildikó és Fodor Antal tartották ezeket az órákat. De már Debrecenben, Rencz Antal stúdiójában, az alatt az egy év alatt, amíg oda jártam, Pinczés Istvántól pantomimet tanultam. Ő volt az első profi tanárom ezen a téren. Nagyszerű mozgásművész volt. A színművészetin mindenféle táncstílust tanultunk.
 
Volt köztük olyan, amit nem annyira szeretett, vagy mindenevő volt?

Igyekeztem mindent elsajátítani, amire lehetőségem volt. Iglódi István volt a zenésmesterség-tanárunk. Az ő óráin minden jól jött. A jelenetekben kamatoztatni tudtuk mindazt, amit a mozgásórákon tanultunk.
 
Főiskolásként épp egy olyan filmmel startolt, amely egy tánciskola életébe enged betekintést. Gimnazisták cserélik meghatározott sorrendben a táncpartnereiket. Twisztet szeretnének gyakorolni, de a fájós lábú tánctanár a már lefutott régi táncokat veszi előre. Gádor Panniként a Cha-cha-chában többször is figyelmezteti a partnerét, hogy izzad a tenyere.

Kis szerep volt, de szerettem. Az volt az első film, amelyben táncolhattam. Aztán elkezdődött egy másik, nagyon szép történet. Vasárnaponként a Magyar Állami Operaházba és az Erkel Színházba jártunk balett-előadásokra. Követni kezdtem a hozzám hasonló korú balerinák pályáját. Csodálattal néztem Volf Katalin, Hágai Katalin, később pedig Popova Aleszja remek alakításait. Imádom a tánc szabadságát, a táncosok kifejlett mozgáskultúráját, amellyel rengeteg érzést képesek kifejezni.
 
A Kálmán Imre életéről szóló filmben, Az élet muzsikájában is lehetősége nyílt táncolni egy kicsit. Közös jelenete pedig Lakatos Gabriellával, a legendás balerinával is volt. El tudott lesni tőle egyet s mást?

Óriási élmény volt ilyen különleges művészt megismernem. Van a filmben egy jelenet, amelyben megmutatja, hogyan kell mozogni egy sállal. Ezt már nem fogom elfelejteni soha, olyan varázsosan csinálta.
 
Volt még hasonló nagy találkozása híres táncművészekkel?

A koreográfusok közül, már a Vígszínházban az első nagy találkozásom Imre Zoltánnal volt az Össztáncban, amely egy Oscar-jelölt francia–olasz film, Ettore Scola A bál című alkotása alapján készült, és arról is híres, hogy egyetlen szó sem hangzik el benne. A tánc és a zene segítségével mutat be egymást követő történelmi korszakokat. Ennek a magyar változatát mutattuk be 1994-ben, egy egészen új műfajt teremtve.
 
Ezt követte három évvel később a Fekete Péter, amelyben szerepe szerint szürke verébként kezdett fura kis kalapban, nem éppen előnyös ruhában, vacak okulárében, csúnyácska félcipőben, papírgalacsinokkal becsavart fürtökkel. De a Lesz maga juszt is az enyém című dallal valósággal kivirágzik, miközben akkorát táncol, hogy majd leszakad a csillár. Fergeteges percei voltak ezek egy legendás előadásnak. Akárcsak az Össztánc tangója.

Az Össztáncban sok stílusban és különböző karakterekben táncoltunk. Ez volt a lényeg. Imre Zoltánnal óriási élmény volt együtt dolgozni. Tőle is sokat tanultam. Nagyon nagy hatással volt rám.

És Seregi László?

Ő is. Ibsen Nórája és a tarantella már évekkel később jött. Van egy jelenet a darabban, amikor Nóra a Szicíliai Királyság táncát lejti. Bejárhattam az Operaházba Seregi Lászlóhoz és Kaszás Ildikóhoz, az asszisztenséhez. Öltözőt kaptam, és a próbateremben ilyen nagyságok ültek előttem. Na, kis Kolibri, kezdjük el, mondta Seregi. Ő mindenkinek adott egy nevet. És koreografált nekem egy szép táncot.

Vígszínházi musicalrendezéséhez, a West Side Storyhoz a korábbi táncos lehetőségek, ugye, már mind kapóra jöttek?

Ladányi Andrea volt a darab koreográfusa. Éjszakákon keresztül dolgoztunk az előadáson. Nagyon nagy siker lett, több mint kétszázszor ment. Tonyt Kaszás Attila alakította felejthetetlenül. Csodálatosan énekelt, férj és feleségként ez volt az első közös zenés produkciónk. De amikor A vágy villamosában Blanche szerepét játszottam, a partnereim között ott volt Gordon Zita, Maurice Béjart, a XX. Század Balettje világhírű koreográfusának az egyik legjobb barátnője. Tennessee Williams darabjában ő játszotta mellettem a Halált. De Béjart-ral is volt szerencsém találkozni, amikor a Vígszínházban vendégszerepelt az együttesével. A Bolero teljesen elvarázsolt.

Önálló estje, a tangóra épülő Combok csókja is ezért született meg? A benne megmutatható perzselő érzések miatt?

Találkoztam Buday Lászlóval, a világszínvonalú tangótáncossal, aki óriási hatással volt rám. Ő szerzett tanárt nekem Buenos Airesben, ahol naponta jártam gyakorlatokra.
 
A következő önálló estje már a szving jegyében született meg. Az kihez kötötte?

Bóbis Lászlóhoz, a műfaj egyik legjelesebb képviselőjéhez. A Ping-Szving is szép emlék. Hozzáteszem, annak is több mint húsz éve már. De mindez úgy hangzik, mintha én magam is profi táncos lennék. Sajnos nem vagyok az. A Ping-Szving óta nem csináltam zenés önálló estet. Ezért most nagy küzdelmet folytatok, hogy jó legyen, amit csinálok. A testemnek már fizikailag is elég megterhelő, amit ez a verseny megkíván tőlem. A tartásra, a formára nagyon erősen kell figyelnem. Őszintén mondom, 1 perc 45-50 másodpercet nem akármilyen hőfokon végigcsinálni komoly feladat.
 
Hol, milyen helyzetben érte utol a felkérés, hogy versenyzőként vegyen részt ebben a világszerte nagy nézettségnek örvendő televíziós műsorban, a Dancing with the Stars új évadában?

Prágában rendeztem, amikor felhívtak, hogy volna-e kedvem indulni a többiekkel.
 
Kért egy kis gondolkodási időt, vagy azonnal igent mondott?

Nem kértem. Illetve csak annyit, hogy lemondjak minden mást a műsor érdekében. Külföldi felkéréseket kellett elhalasztanom azért, hogy a verseny idejére semmi mással ne kelljen foglalkoznom. Ha megnézzük, eddig kik vettek részt a műsorban, akkor elmondhatom, én vagyok a legrégebben fiatal tagja az egész eddigi csapatnak. Ez most komoly dolog.
 
Mit tart a legfontosabbnak egy ilyen versenyben?

A magam részéről azt, hogy felkészüljek a következő évekre. Hogy jó állapotban legyen a testem és a lelkem is. Hogy továbbra is friss legyek. Én adni is szeretnék valamit az embereknek. Mindenkinek. Férfiaknak, nőknek. Megmutatni, hogy igen, ebben a korban is lehet, sőt kell is még mozogni, új dolgokat tanulni, fejlődni, továbblépni. Ne hagyjuk el magunkat, hogy hetven-nyolcvan évesen könnyebb legyen az életünk.
 
Példát akar mutatni az idősebb korosztálynak, hogy ők is fittnek, egészségesnek érezzék magukat?

Bevallom, van ebben egyfajta küldetéstudat is a részemről, de szórakoztatni is szeretem a nézőket, és örülök, hogy újra van rá lehetőségem. Én már most érzem, hogy a mozgásom által mennyivel frissebb vagyok, és a kedélyállapotomnak is jót tesz a sok próba. Néztem és követtem korábban is ezt a műsort. Örömmel töltött el az is, hogy Hegyes Berci lesz a partnerem, hiszen láttam, milyen fantasztikus táncos. Vele mindennap, minden egyes próbán jól érzem magam. Még a forgalomban is boldog vagyok, amikor gyakorolni megyek, hogy ilyen fantasztikusan tehetséges, inspiráló táncossal dolgozhatok, aki igazi úriember. Nagyon türelmes, és elképesztően jó módszerrel tanít. Egyébként kimondottan kedves emberekből áll a csapat. Kiváló köztünk a hangulat.
 
A nemrég meggyógyult, korábban eltört csuklója nem gátolja a táncban?

Rengeteget emelget a partnerem. Néha belém nyilall a fájdalom, fizikailag megterhelő a gyakorlás, de kifulladásig csináljuk. Naponta két próbánk van, délelőtt és délután, pár órás szünettel. A végén valósággal sajognak az ízületeim. A szenvedély, a megszállottság, az elhatározás azonban sok mindenen átlendít. Még a kimerültségen is. És mindig nagyon jólesik, hogy sokan írnak, biztatnak, drukkolnak nekem. Már jönnek a visszajelzések a követőimtől. Sokan állnak mögöttem. Remélem, nézni fognak, és elbűvölöm majd a nézőket. Drukkoljanak és szeressenek!

A szerző a Vasárnap munkatársa