Szex, avagy az Úr lángja

Ige: „Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem! Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz. Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata. Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álmomban is megnedvesíti ajkamat... Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő... Ott ajándékozlak meg szerelmemmel. A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!” (Énekek éneke 7 7–10, 13, 14)

Hogy kerül a csizma az asztalra – kérdezhetnénk fölháborodva. Hát már a Bibliában is az érzékiség, a kendőzetlen testiség, a szexualitás a téma? Hisz nincs is olyan újság vagy magazin, melyben időről időre ne találnánk egy meztelen testet, vagy legalább egy rafináltan alig öltöztetett dús szépséget. A film világáról vagy a tévéről már nem is beszélve. A különféle valóság- meg kibeszélőshow-k egyenesen azt akarják bebeszélni nekünk, hogy e körül forog a világ, ez a mozgatórugója minden emberi megnyilvánulásnak. Mintha a közgondolkozás átesett volna a ló másik oldalára! A középkor tabuizálta a testiséget, sokszor még a házastársi együttélésben is bűnt vagy szégyellni való alacsonyabb értékű dolgot sejtetve. A mostani kor pedig teljesen „fölszabadította” e tekintetben az embert, s az inga oly mértékben lendült át a másik oldalra, hogy a szabadság egy parttalan, korlátlan szabadossággá változott. Nem csak az erkölcsi értékhatárok mosódtak el vagy váltak teljesen láthatatlanná, hanem a társadalom alapsejtje, a család is egyre bizonytalanabban körvonalazható. Az ilyen helyzetben felnövő gyermekeknél már ne is csodálkozzunk azon, hogy nincs kialakult értékrendjük, anya- vagy apamintájuk. Sem Istent, sem embert nem tisztelnek, a pedagógus meg valahol még hátrább kullog ebben a sorban. Egy művileg gerjesztett sztárvilágot próbálnak utánozni, csak sajnos az ezek által mutatott erkölcs és értékrend sokszor nagyon kificamodott. Pedig a testi vágy, az egy testté levés az Istentől a teremtés rendjében adatott, és nem szégyellni való dolog.

Olvassuk csak el a Biblia közepéről Salamontól az Énekek énekét! (Ez a szóhasználat a zsidó nyelvben a legfelső fok kifejezője. Mintha azt mondaná: az énekek legkülönbje, vagy a legszebb ének. Valószínű, hogy Izraelben akkor használt menyegzői dalok gyűjteménye ez a könyv.) Nyolc rövid fejezete akár néhány perc alatt is végigolvasható. Csodálatos tiszta vágy, koporsónál hatalmasabb, folyamok erejénél erősebb érzés lüktet benne. Lehet, hogy furcsák számunkra a közel háromezer évvel ezelőtti pásztorvilág hasonlatai. Lehet, hogy kedvesünk megmosolyogna, ha orrát toronyhoz, fejét hegyhez, testét búzahalomhoz, melleit őzikékhez vagy szőlőfürthöz hasonlítanánk. Mindenesetre Babits Mihályt egy gyönyörű vers megírására ihlették ezek a hasonlatok. A benne rejtező igazságok pedig ma is érvényesek: a vőlegény és menyasszony vágyódása, egymás keresése, fölismerése, az elrejtett és megőrzött kincsek kölcsönös föltárása, a friss és aszalt gyümölcsök közös élvezete; mind-mind az ember boldogságvágyának beteljesedését mondja el. S végül fölismeri benne azt a szerelmet, amely olyan, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángjai. (Énekek éneke 8, 6) Ha ilyen szép és nemes mindez, akkor hol romlik el mégis? Általában ott, hogy fölcserélődnek a sorrendek és az értékrendek. A vőlegény azt mondja az Énekek énekében: „Mint liliom a tövisek között, olyan kedvesem a leányok között” (2, 2). A férfi meg gyakran olyan, hogy minden tövisen fönnakad, minden bogáncs és bojtorján rátapad, míg végül maga is egy nagy csomó bogáncs lesz, aki már képtelen meglátni a liliomot. A menyasszony azt mondja: „Szerelmesem ragyogó és piros, tízezer közül is kitűnik.” (5, 10) Ám a cseppenként gyűjtögetett élvezetekből, még ha tízezer cseppje volna is, nem az igazi óhajtott boldogság áll elő, csupán az egyre kielégíthetetlenebb éhség növekszik. Az igazi kapcsolat másként épül. Mint egy puzzle részeit, türelemmel, szeretettel és sok munkával kell öszszerakni, ám az összkép mindenért kárpótol. Nemrég egy esküvői igehirdetésben hallottam a következő mondást: „Ha csak boldog akarsz lenni, ne házasodj meg! Csak akkor, ha boldoggá akarod tenni a párodat!” Mert csak akkor tudjuk önzetlenül megajándékozni egymást sok édes gyümölccsel, frissel és a szerelmünknek őrizgetett aszalttal.

A szerző református lelkész