Szerepek és szabályok

Az ember egész életében szerepet játszik. Hogy milyet, az az adott helyzettől, az illető személyiségétől, a társadalomban és a szűkebb közösségben elfoglalt helyétől függ. A szerep alatt ezúttal olyan viselkedést értünk, amilyet az embertől szűkebb vagy tágabb környezete elvár.

Bonyodalom akkor keletkezik, amikor az ember nem tudja vagy nem akarja betölteni szerepét. A család vonatkozásában ilyen eset áll fenn például akkor, amikor a szülőt bíróságnak kell köteleznie a tartásdíj fizetésére, amikor az apa nem él együtt gyermeke vagy gyermekei anyjával, nem akarja vállalni az apa szerepét stb. Néha szerepcserének is tanúi lehetünk. Ha az anya többet keres, mint az apa, s a családban is aktívabb, nagyobb hatással van annak életére, tulajdonképpen a férj, az apa szerepét tölti be.

Sok gondot okoz napjainkban az is, hogy az emberek bizonyos része nem érti, illetve nem akarja tudomásul venni a család és a családtagok helyzetében, életében bekövetkező változásokat. Néha az emberek felnőtt létükre is gyermekként viselkednek. Néha a már felnőtt gyermek is a szüleivel tartatja el magát, képtelen tudomásul venni, hogy kinőtt bizonyos korból. Persze, gyakran megtörténik az is, hogy a szülők nem veszik tudomásul gyermekeik nagykorúvá, felnőtté válását, tehát azt, hogy fiuk vagy lányuk már nem gyermek, és így jogában áll dönteni saját élete felől. Valóban sok konfliktus keletkezik amiatt, hogy a szülő nem tud lemondani eredeti szerepköréről, akaratukat ráerőszakolják felnőtt gyermekeikre. Ennek nemegyszer a család széthullása, az úgynevezett nemzedéki ellentétek kiéleződése a következménye.

AZ APA- ÉS AZ ANYASZEREP

Manapság sokat vitatkoznak az apa szerepéről, és több jele van annak, hogy ez változóban van. Az apa jellemzéséül röviden azt mondhatnánk, hogy olyan férfi, aki mind lelki, mind testi szempontból alkalmas az apa szerepének betöltésére. Elvárjuk (ill. elvárhatjuk) tőle, hogy az élettársához fűződő kapcsolata a tiszteleten, a megértésen, a szereteten alapuljon, és felelősségteljes legyen. Továbbá azt is, hogy gyermekének megbízható védelmezője, gondozója, barátja legyen, elősegítse a megfelelő családi légkör kialakítását, és támogassa gyermekeit abban, hogy jó kapcsolatokat építsenek ki a környező világgal. Az apának tudatában kell lennie annak, mivel tartozik családjának, milyenek a kötelességei a család többi tagjaival szemben.

Az anya meghatározó szerepet tölt be a családban. Ő az egyesítő, az összetartó erő. Nagyon fontos feladat hárul rá a gyermekek érzelmi nevelésében. Sok minden tőle függ a családban, néha még a „lehetetlenre” is képesnek kell lennie. Az utóbbi időben az ő szerepkörében is történtek változások, bizonyos mértékig módosultak jogai és kötelességei. Nagy feladatok hárulnak rá a családi légkör kialakításában, a családi otthon esztétikájának formálásában, a családtagok viselkedésének befolyásolásában. Jórészt olyan feladatok ezek, amelyeket csak nők képesek ellátni.

A gyermeki szerepnek két része van, a kis- és nagykorú. A szülők néha szem elől tévesztik, hogy gyermekeik már felnőttek, de az sem ritka, hogy a gyermekek feledkeznek meg idős szüleikről. A szülőknek törődniük kellene azzal, hogy a gyermek tisztában legyen helyével a családban, tudjon jogairól és kötelességeiről, s hogy ezeket érvényesíthesse és teljesíthesse. A gyermek jogait és feladatait az egész családnak tudomásul kell vennie, tiszteletben kell tartania. Időben kell gondolni arra is, hogy a gyermek boldogulni tudjon az életben, önállóságra, önfegyelemre, feladatainak következetes teljesítésére, tisztelettudó viselkedésre stb. kell nevelni. A szülőknek sosem volna szabad megfeledkezniük arról, hogy a gyermek nem helyettesítheti vagy pótolhatja a partnert, ugyanis az ő szerepe nem ez. Azok a szülők, akik megfeledkeznek a gyermek helyzetéről a családban, veszélyeztetik annak egészséges fejlődését. A gyermeket meg kell tanítani arra, hogy feladatait érdeklődéssel és kedvvel teljesítse. Gyakrabban keletkezik konfliktus az olyan családban, amelynek tagjai nincsenek tisztában helyzetükkel, tehát nem tudják, mit szabad és mit nem. A családi együttélés fontos követelménye, hogy a családtagok ismerjék a közös otthon szabályait, rendjét.

TEKINTÉLY ÉS LAZASÁG

Az életmód gyors változása, a tömegtájékoztató eszközök növekedő hatása s nem utolsósorban a fogyasztói szemlélet jelentős nézetkülönbségekhez vezet a családdal, a családi élet milyenségével kapcsolatban. E nézetkülönbségek alapján akár a családi kötelékek meglazulásáról is beszélhetünk.

Lényegesen megváltozott az apa helyzete. Mivel a család jövedelme már nem kizárólag tőle függ, hiszen a legtöbb családban az anya is állásban van, a család többi tagja már másképpen viszonyul hozzá, mint régen. Az apa nehezen tud belenyugodni, hogy már nem családfő. Az apa mindenben mérvadó szerepe már a múlté, s aki ma is úgy próbál viselkedni, mint nagyapja vagy ükapja, ellenállásba ütközik, helyzete komolytalanná válik. A mai családban az apa tudásával, előnyös tulajdonságaival, példás magaviseletével alapozhatja meg tekintélyét. Persze, más oka is van annak, hogy megváltozott a szülők és a gyermekek kapcsolata. De ennek a változásnak nemcsak előnyei, hanem hátrányai is vannak. Nemrég még nálunk is sokan állították, hogy a család (és még inkább a házasság) válságba jutott. Az aggodalmak azonban alaptalanoknak bizonyultak, jóllehet nem kétséges, bizonyos társadalmi jelenségek alapján arra kell következtetnünk, hogy csökkent a család hatása tagjainak megtartására, és bizonyos vonatkozásokban nagyobbak lettek a nemzedékek közötti különbségek. A szülők másképp gondolkodnak az életről, mint a gyerekek, másképp vélekednek a divatról, a szabad idő kihasználásáról stb.

MINDENT MEGADNI

A „gyermekkultusz” régebben sem volt ismeretlen jelenség, de századunk második felében új vonásokkal gazdagodott. „Ha már nekünk nem lehetett részünk sok jóban, legalább gyermekeink érezzék jól magukat.” A szülők igyekeztek mindent megadni gyermekeiknek, lehetőleg teljesítették minden kívánságukat, és elnézők voltak hibáik, túlzásaik iránt. Hogy a szülők jobb életkörülményeket igyekeznek biztosítani gyermekeik számára, az természetes és társadalmi szempontból is kívánatos törekvés. Nem mellékes azonban, hogy végül is miben jut kifejezésre. A szülők egy része azt gondolta, hogy a „többet adni” csak anyagi javakra vonatkoztatható. Megfeledkeztek arról, hogy az életben más fontos értékek is vannak, amelyek szintén lényegesen befolyásolják gyermekeink életét. Többek közt ez az egyoldalúság idézte elő azt, hogy a fiatalok ma másképp vélekednek az életről, a feladatokról, a kötelességekről. A gyermek túlzott követeléseinek kielégítése nem válik előnyére sem a gyermekeknek, sem a szülőknek.

Gondot okoz az is, hogy a család bizonyos formális vonásai gyorsabban változtak, mint a családon belüli szerepek és magatartásformák. Lényeges változások következtek be az apa, az anya és a nagyszülők szerepében, s ezekre sokan nem voltak felkészülve. A nemzedékek kapcsolatai megváltoztak. Megfigyelhető az is, hogy erősen tartják magukat bizonyos régi helytelen nézetek, s ezek ugyancsak akadályai annak, hogy javuljanak a nemzedékek kapcsolatai. Sokszor az őszinteség hiánya nehezíti meg ezeknek a kapcsolatoknak a javulását. Sok családi konfliktusnak lehetne elejét venni nagyobb őszinteséggel, a családtagok egymás iránti nagyobb bizalmával. Az őszinteség és a kapcsolatok tisztasága – mint minden emberi közösségben – a családban is rendkívül fontos.

Nemcsak azt kell elmondanunk egymásnak, ami tetszik, amit dicséretesnek tartunk, hanem azt is, ami nem nyerte meg tetszésünket, s amin változtatni kell. A szülők természetesen nevelik gyermekeiket, befolyásolják viselkedésüket, magatartásukat. Míg a gyerek kicsi, bátran neveljük, tanítgatjuk. Nehezebb a helyzetünk, ha a gyermek már felnőtt, és akkor kell kifogásolnunk viselkedését.

Nevelnünk azonban nemcsak a kiskorú gyerekeket kell. Elvégre hol lehetnénk őszintébbek, mint a családban, s a gyermek kitől várhat őszinte szót, ha nem a szülőktől. A szülők és a gyermekek kapcsolatai annál erősebbek, minél több bennük az őszinteség. A család élő, fejlődő közösség, hiszen a szülők, a gyerekek, és az életkörülmények is állandóan változnak. A külső és belső nehézségeket együttes erőfeszítéssel kell leküzdeni, az érzelmi kapcsolatokat ápolni kell, s az igényeket öszsze kell hangolni. ĺgy erősödnek a családi kapcsolatok, így válik a család olyan közösségé, amely biztonságot ad a gyermekeknek és a szülőknek is.

A szerző gyakorló pedagógus