Szépség és lélek betűben, fotóban

Rimabrézó: Levétel a keresztről (14. század vége) De még mielőtt képzeletben valamelyik nyugati nagyvárosba, a tipográfia legújabb csodái, egy szóból is értő nyomdászok és korrekt piaci viszonyok közé helyeznénk őt, álljunk meg egy pillanatra: kinek lenne ez jó? Az ottaniaknak és Méry Gábornak bizonyára, de akkor mi maradna nekünk? Ki adná ki a szebbnél szebb könyveket? Ki indulna úttalan utakon százados álmukat alvó, elfelejtett falvakba, ki emelne állványzatot roskadozó templomokban, hogy nyaktörő magasságokban egyensúlyozva lefényképezhesse a mállott vakolat mögül felsejlő csodát: a középkori freskót, Európához tartozásunk kézzelfogható bizonyítékát? Mert Méry minden kiadványa erről szól: rólunk és Európáról, arról az Európáról; amely bennünk él, a történelmünkben, a hagyományainkban, a gondolkodásmódunkban, az ösztöneinkben. Erről szól idén megjelentetett könyve, a Középkori freskók Gömörben is. Tizenegy templom faldíszítményeit mutatja be csaknem száz, remekbe készült fényképen, Prokopp Mária avatott magyarázó szövege kíséretében. Mind a tizenegy templom azt tanúsítja, hogy tájaink a 14–15. században együtt lélegeztek Európával, annak szerves részeként, a templomokban dolgozó mesterek ugyanazt a nemzetközi formanyelvet beszélték, akár Szent Lászlót, a magyar lovagkirályt, akár az Ó- és Újszövetség alakjait ábrázolták, mint nyugati pályatársaik. És nemcsak Csetneken, a bazilikában, ahol egy befolyásos família bőkezűségének és egy humanista főpap választékos ízlésének köszönhetően népesültek be a falak mesés tájakkal, szentekkel és bibliai alakokkal, hanem Gömör-szerte.

A könyvet lapozgatva Isten háta mögötti porfészkeknek hitt településekről derül ki, hogy templomaik csodás kincseket rejtenek, s ebben a gömöriek egytestvérek a szepességi apró falvakkal. A történelem sűrű levegője csap meg mindenütt: a nagyszerű kezdet, amikor még nem késtünk le semmiről, pulzáló ér voltunk az európai nagy vérkeringésben. A művészettörténész és a fotóművész ideális idegenvezető. Nem sietnek, hagyják, hogy elgyönyörködjünk az apró részletekben is. A középkori művész számára nem létezett kis és nagy feladat; egész falfelületekben gondolkodott, és sokszor épp a helyszűke késztette a legbravúrosabb megoldásra, mint Csetneken, ahol egy gótikus ív csúcsának sávos díszítésébe komponálta bele Jónás és a cethal figuráját. Míg ez kedves naivitásában megmosolyogtató, egy másik freskó, a fehér lovon nyargaló Halál megborzongat. Kiéte templomának falain épp az mosolyogtat meg, amit az egykori művész hátborzongatónak szánt: az elkárhozottak pokolbeli bűnhődése. De az üdvözült apácák menete nagyszerű, pedig csupa finom részletből áll össze. Ez a kötet azok közül való, amelyek bármikor leemelhetők a könyvespolcról, ha szépségre és nyugalomra vágyik az ember.

Ha csak ezt adta volna ki a Méry Ratio, akkor is elismerést érdemelne, de volt az idén két további huszárvágása is. Nem reprint kiadásban, hanem teljesen új köntösben, Erki Edit kitűnő tanulmányával jelentette meg Nemes Mihály méltán híres, évtizedekig csak antikváriumokban és ott is csak ritkán kapható könyvét. Aki már lapozgatta, tudja, hogy nem túlzás: bátran pályázhat az év legszebb könyve címre.

S úgy tűnik, a Méry Ratio minden területen el akarja vinni a pálmát, mert a 2003. évi kalendáriuma is csodaszépre sikeredett, használat után akár minden képe berámázható, dekoratív díszeként bármely helyiségnek. Az egyes lapokon Georg Braun és Franz Hogenberg 1572 és 1617 között megjelent hatkötetes atlaszának, a Civitates orbis terranumnak tizenhárom várost, illetve várat ábrázoló metszete látható. Ezek sorrendben a következők: Nyitra, Érsekújvár, Visegrád, Komárom, Nagyszombat, Pozsony, Várad, Eger, Esztergom, Kassa, Tokaj, Pápa és Buda.

Volt idő, még a kezdetben, amikor sokan féltették Méry Gábort és a Méry Ratiót: képes lesz létezni a hazai piacon, ahol a talmi holmi, a szellemi kacat kapja a legharsányabb reklámot? Mára kiderült, fölösleges a féltés: épp ez a harsányság, ez a szüntelen vásári csinnadratta, a tótágast álló, felpörgő világ késztet egyre több embert arra, hogy olyasmit keressen, amiben szépség és lélek van.