Szentivánéji álom a luxusbárban

Csontos Róbert, Helena Sujecka, Jakub Firewicz és Václav JiráčekSomogyi Tibor felvételeAz – egyszerre magyar, cseh, szlovák, lengyel és angol nyelvű – premier pénteken 20 órakor lesz Pozsonyban, az A4-es nulladik térben (Sznf tér 12.), valamint szombaton és vasárnap este is ugyanitt lép fel a társulat.

Csontos Róbert, a fiatal színész-rendező, aki két évvel ezelőtt indította el szülővárosában, Gútán a Meteorit Nemzetközi Színházi Fesztivált, részben a fesztivál idei évfolyamának is készítette az előadást. „A fesztivál egyik célja ugyanis az, hogy azokkal a profi társulatokkal, amelyekkel együttműködünk, létrehozzunk egy nemzetközi színházi műhelyt, és hosszú távon együtt dolgozzunk -– mondta Csontos Róbert. – A Szentivánéji álom a Meteorit fesztiválon az első ilyen együttműködés. Szeretnénk alapítani egy nemzetközi színházat, amelynek legalább négy-öt országból lennének tagjai, és évadonként két, maximum három bemutatónk lenne.”

Arról, miért esett a választása a Szentivánéji álomra, így vall: „Érdekes, hogy amikor rendezek, mindig klasszikust választok, színészként viszont többnyire kortárs drámákban játszom. Szeretem a kortárs drámákat is, rendezőként azonban sokkal izgalmasabbak számomra a klasszikusok. Amit a görögök, utánuk pedig Shakespeare és kortársai megírtak, abban szerintem minden benne van. Shakespeare-t különösen kedvelem, mert amellett, hogy nagyon izgalmasak a történetei, nagyon maiak is. Biztos vagyok benne, hogy ha Shakespeare a mi korunkban élne, ő sem erdőbe helyezné a Szentivánéji álom cselekményét. Ebben a darabban ugyanis nem a helyszín, hanem az emberek közti kapcsolat a legfontosabb; a céljaik, az, amiért küzdenek, s az előadásban nagyon fontos az egymás iránti vágy. Szerencsére mindig olyan darabot rendezek, amihez éppen kedvem van. Most úgy érzem, a Szentivánéji álommal tudok valamit mondani. Számomra fontos, hogy olyan előadásokat készítsek, amelyek mind a néző gondolataira, mind az érzelmeire hatni tudnak.”

Akár visegrádi Szentivánéji álomnak is nevezhetnénk a produkciót, hiszen szlovák, cseh, lengyel és magyar fiatal színészek játszanak benne, plusz egy amerikai, aki Shakespeare anyanyelvét hozza az előadásba.

Helena Sujecka és Jakub Firewicz a wroclawi színművészeti főiskola hallgatói. Helena Hermiát, Jakub pedig Lysandert alakítja. „Az elején megijedtünk ettől a hatalmas nyelvkavarodástól – árulja el Jakub –, el sem tudtuk képzelni, hogyan lehet egy előadásban több nyelven játszani.” Helena így folytatja: „Róbert azonban győzködött bennünket, hogy nem a nyelven múlik, hanem a játékban való létezés és az energia a lényeg. Néhány nap után rájöttünk, hogy ez tényleg működik.” Amikor az általuk megformált karakterekről faggatom őket, Jakub véleménye szerint az ő Lysandere „diplomatikusan szólva nagyon élő, nagyon mai figura, aki kizárólag a rapzene világában él”. Hermia pedig „egy nagyon rózsaszín agyú lány, akit az ösztönei vezérelnek”. A jellemzést Csontos Róbert egészíti ki: „Ezek a fiatalok, akik a bárba menekülnek, nagyon extravagáns emberek. Nálunk Titánia is egy hatalmas díva, aki élvezi a bár közegét, imád fellépni.“

Václav Jiráček, a prágai DAMU végzős hallgatója Oberont alakítja. A fiatal színész a cseh filmgyártás egyik új csillaga, több filmben is szerepelt már, emellett néhány éve Letí néven színházi társulatot is alapított, többek között Pavlína Štorkovával, aki szintén játszik a Szentivánéji álomban. (A Letí társulatot egyébként tavaly a gútai Meteorit fesztiválon láthatta a közönség.)

„Oberon szerepe az egyetlen a Szentivánéji álomban, amelyet szerettem volna eljátszani, miután újraolvastam a darabot – állítja Václav Jiráček. – Színészi tanulmányaim kezdetén egyébként kijelentettem, hogy nem fogok játszani a Szentivánéji álomban, mert nagyon elcsépelt Shakespeare-darab, amelyet szinte mindenhol előadnak. De Csontos Róbert miatt belementem ebbe a projektbe. Egy morvaországi workshopon találkoztunk, ahová kizárólag a társulatunk kedvéért jött el. Ebben a mostani együttműködésben főként az vonzó számomra, hogy Róbert nagy hangsúlyt helyez a színészek egymásra hangolódására, arra, hogy minél jobban megismerjük egymást. Nagyon érdekesek azok a speciális kapcsolat- és személyiségfejlesztő gyakorlatok, amelyeket a pályafutása során elsajátított, s amelyeket szívesen alkalmaz. Számos olyan dolog vesz körül bennünket, amelyek napjainkban megszűntek számunkra fontosak lenni. A színház az a hely, ahol ezek a sokszor elfeledett vagy a mindennapi életben ignorált dolgok tovább élhetnek. Például az, hogyan tekintünk a másik emberre, hogyan értékeljük, érzékeljük egymást. Noha a Szentivánéji álomban természetfölötti lények vannak, nem hozzuk játékba a természetfelettit, és valamennyi szereplőt mai szemmel nézünk, ami szintén fontos, ha az ember színházat játszik. Ebből a szempontból a Róbert rendezte előadás rokonságot mutat azzal a Hamlet-előadással is, amelyet Prágában a professzorommal, Miroslav Krobottal készítettem. Nekem ez a második nemzetközi színházi projektem. Személyes tapasztalat szempontjából fontosnak tartom, hogy új embereket ismerjek meg, hogy leomoljanak köztünk a gátak, hogy megtudjuk, hogyan élnek a színészek Szlovákiában, Magyarországon, Lengyelországban vagy Németországban.”