SZENT MÁRTON ÜNNEPE

A 316 körül Pannóniában (Sabaria) született későbbi tours-i katolikus püspök 397-ben halt meg. A frank birodalom, Magyarország, az eisenstadti és a szombathelyi püspökség, több német város, valamint a pannonhalmi főapátság patrónusa. Sok templom védőszentje, egészen Erdélyig. Ezenkívül a katonák, a koldusok és számos mesterség védőszentje is.

Pogány római család fia volt. 15 éves korában a római hadseregbe sorozták. Katonaéveiben vitézsége mellett kitűnt jólelkűségével, felebaráti szeretetével, a betegek és a szegények iránti részvétével, egyszerű életmódjával. A legenda szerint Galliában, Ambianum (ma: Amiens) város kapujánál télen egy didergő koldusnak adta köpenye felét. 18 éves korában megkeresztelkedett, 20 éves korában megvált a hadseregtől. A Genovai-öbölben, Gallinaria szigetén remetéskedett. Később Poitiersbe ment, ahol a Ligugé kolostort alapította 360-ban. (Ez volt az első szerzetesi közösség Galliában.) 371-ben vagy 372-ben a nép és a papság tours-i püspökké választotta. Minden évben sorra látogatta a vidék egyházközösségeit, s a felkeresett tanyákat, falvakat kezdetleges egyházközségi hálózatba szervezte. Egyik vidéki egyházkerületében, Candes-ben megbetegedett és ott halt meg. Tours-i sírja híres zarándokhely lett.

Márton napja a gazdasági év zárása. Ekkor jártak le a munkaszerződések. Az adventi idő előtti utolsó ünnepi étkezés a Márton-napi lúd evése volt. Az állat mellcsontjából a tél időjárására következtettek. Ilyenkor megkóstolják az új bort, melynek Márton a „bírája”. Számtalan időjóslás is fűződik a naphoz: Márton olykor fehér lovon jár – tehát felkészülhetünk a havazásra; ha Márton lúdja jégen áll, karácsonykor sárban botorkál, vagy ha jókedvű Márton, kemény lesz a tél.