SZENT ALBERT ÜNNEPE

Az 1193–1206 között született sváb származású domonkos szerzetes, püspök, tudós, író, filozófus, egyháztanító, polihisztor, a középkor legnagyobb tudós filozófusa 1280-ban halt meg. Ő a tudósok védőszentje.

Fiatalon belépett a dominikánus rendbe. A legenda szerint Albert, aki rossz tanuló volt, egy jelenés során Szűz Máriától kapta meg a tudás adományát. Eljegyezte magát a skolasztika eszméjével, majd annak egyik leghíresebb tudósává vált. Összegyűjtötte az antik, az arab, a zsidó kultúra, filozófia és civilizáció tapasztalatait, és tovább hasznosította azokat a gótika századában. Kiállt az arisztotelészi természettudományos gondolkodásmód mellett, megpróbálta azt a keresztény filozófiába beemelni. Az ő földrajzkönyveit vette alapul Dante az Isteni Színjáték megírásánál, és olyan tanítványai voltak mint Aquinói Szent Tamás vagy Assisi Szent Ferenc. Tehetségének méreteire jellemző, hogy jóval a könyvnyomtatás feltalálása előtt – tehát kézírással – több mint 800 művet írt. Ezekből mintegy negyvenet, nyomtatásban napjainkban is kiadtak. Filozófusként – a skolasztika szellemében – elsőként dolgozta fel részletesen Arisztotelész műveit. Sokoldalú munkásságáért a „doctor universalis” nevet kapta. 1223-ban Páduában belépett a domonkos rendbe, és visszatért Kölnbe. 1228-tól német földön oktatott, majd püspök lett, de később lemondott rangjáról, hogy taníthasson. 1622-ben avatták boldoggá, 1931-ben szentté.