Szemet-színt korrigáló lencsék

A fénytörési rendellenességeknél a törési hibákat keretbe épített üveg- vagy műanyag lencsékkel, közkeletű szóval szemüveggel, illetve újabban egyre gyakrabban, egyre több fiatalnál és az esztétikumra, a tetszetős megjelenésre sokat adó felnőttnél, vagy orvosi tanácsra, a szemét korrigálni leginkább így tudó „betegnél” közvetlenül a szaruhártyára helyezett kis műanyag darabbal (azaz kontaktlencsével) lehet javítani. Mi most ez utóbbiakkal, illetve leginkább a higiéniai kérdésekkel kívánunk foglalkozni.A kontaktlencsék jóval több gondoskodást igényelnek, mint a hagyományos szemüveg. Egyesek ezt tekintik hátrányának, mások pedig azt, hogy az érintkezés (a kontaktus) folytán károsíthatják a szemet, esetenként nem javítják olyan jól a látást, idősebbeknél és ízületi gyulladástól szenvedőknél gondot okozhat a szembe való helyezés. Persze, nem kívánjuk elriasztani az érdeklődőket, csak a fokozottabb körültekintésre szeretnénk felhívni a figyelmet.

Az első generációt jelentő kemény (rigid) kontaktlencsék vékony korongok, amelyek kemény műanyagból készülnek, ezekkel kapcsolatos panasz, hogy a legkisebb szennyeződés is könnyen alákerülhet, ami igen erős, szúró fájdalmat idéz elő. A megszokás is gondot okozhat – bár fájdalom nem jelentkezhet, mert az feltétlenül illesztési hibát jelez –, akár egy hétig is viselni kell, amíg kényelmesnek mondható a látáskorrigálásnak ez a formája. A lencséket naponta fokozatosan, egyre több órán át kell hordani.

Sokan könnyebben kezelhetőnek tartják a lágy lencsét, mert azok nagyobbak, kevésbé valószínű, hogy kiessenek, vagy alattuk por vagy más részecskék (pl. szempillafesték) ragadjanak meg. Ezek már az első viseléskor általában kényelmesebbek, viszont igen lelkiismeretes gondozást igényelnek.

Bármely fajtának a viselése felveti a súlyos, fájdalmas szövődmények, köztük a fertőzésből eredő, s a látás elvesztését is okozható szaruhártyafekélyek kockázatát. Persze, ez a veszély igen nagyban csökkenthető a gyártó és a szemész (kontaktológus orvos) utasításainak és a józan ész diktálta szabályoknak a betartásával.

Minden újrahasználható lencsét fertőtleníteni kell, s ezt az enzimes tisztítás nem helyettesítheti. A súlyos szövődmények rizikója megnő, ha például otthon készített sós oldattal, nyállal, csapvízzel vagy desztillált vízzel tisztítják, illetve ha úszásnál is viselik. Orvosok szerint az egy napig, a több napig hordható vagy az eldobható lencsét sem célszerű éjszakára a szemen tartani.

Az ipar napjainkban folyamatosan kínálja az újdonságokat (például akár a szem színét megváltoztató, ábrákkal díszített lencséket), s mivel technikailag sikerült megoldani, hogy megtalálják a lencse anyagának azt az összetételét, ami igen optimálisan biztosítja, hogy a szaruhártyához kellő mennyiségben jusson oxigén, egyre kevésbé kell aggódni a komplikációktól. Ennek ellenére a legtöbb lencsét naponta ki kell venni, és tisztítani kell. Ma már eldobható – kéthetente vagy naponta cserélhető – típusok is beszerezhetők. Ez utóbbiak használatakor elkerülhető a naponként ismétlődő tisztítással és a tárolással járó gond és nyűg.

Mindenesetre a legáltalánosabb szabály mindenféle lencse hordásánál: ha valaki kényelmetlenségérzetet, túlzott könnyezést, látásromlást, a szem kivörösödését tapasztalja, a lencséket azonnal el kell távolítani. Ha pedig a tünetek nem enyhülnek, feltétlenül mielőbb orvoshoz kell fordulni. (-szab-)