Szécsi Noémi: Levelek a kertből

Kedves Húgom!

Az Isten áldjon meg, ne félj a birstől!

Olyan vagy, mint a nejem, Editke, aki úgy néz rám, mikor leszedem a tizenöt-húsz kiló termést a két fáról és megjelenek a szép sárga almákkal a konyhaajtóban, mintha értékes éveket akarnék elvenni a hátralévő életéből. Mintha cinikus megélhetési politikus lennék, aki csak a száját járatja, alibizik,  és arra hajt, hogy kijusson Brüsszelbe, befogja az élhetetlen ország miatt elégedetlenkedő felesége száját, kimentse oda a kölykeit… Mintha úgy tékozolnám Editke drága idejét, akár az EP-képviselő az adófizetők pénzét. És akkor is csak a szemét forgatja, amikor én magam látok neki, hogy megsüssem a birsekből a pitét.
Mivel te rutinos háziasszony vagy, nem kell mennyiségeket megadnom. Az a lényeg a birstortában, hogy kis szeletekre szelem a birsalmát és megfőzöm cukorral, fahéjjal és szegfűszeggel puhára, majd egy kis karamellizált barnacukros vajban is megforgatom. Aztán pedig almáspite-tésztát gyúrok, nem tudom, megvan-e neked a dédike receptje, de az a fajta tészta, ami puha is meg omlós, van benne sütőpor meg egy kis tejföl (gondolom, azt lehet szójatejszínnel helyettesíteni, ami felétek járja, de kell bele valami, hogy puhítsa). És akkor egy piteformát kibélelek tésztával, elegyengetem rajta a főtt birset, befedem a pitetésztával, megkenem tojással és megszórom egy kis barnacukorral. Nagyon kevés cukrom szokott lenni otthon, úgyhogy nem kerül bele sok, de stratégiai pontokon helyezem el a karamellizálással meg a szórással. A birs pedig nem lesz túl fanyar, mert az édes kompótlében (amit aztán még melegen megiszok) kifő. A végeredmény egy kicsit izgalmasabb ízű almáspite, szép is lesz, mert csinosan összesülnek benne az almaszeletek, amelyek nem szottyadtak és levesesek a vajas-karamellás párolás miatt. A fiaim is utálkoznak a  birsre, de ezt felfalják. A macerát én sem szeretem, amíg felaprítom a kőkemény almákat, de a kompótot, birsalmasajtot meg igen. Mindazonáltal ez a birsalmás pite páratlan, igazán páratlan...

Ám hiába szeletelem fel a süteményt és teszem elé a rózsás kistányérra, Editke ilyenkor is csak dülledt gyíkszemekkel néz rám, hogy na, bumm, most két birsalma elfogyott a hetvenből, de a többi úgyis ránk fog rohadni, és hámozzon birsalmát az, akinek két anyja van.

A szomszéd Józsinak két anyja van. Vagy több. De egészen biztosan nem egyszer született meg.

Időről időre újabb és újabb születésnapokat ünnepel udvarra kitett hangfalakkal, még októberben is. Úgy este nyolckor kezdek el tűnődni a globális felmelegedés hétköznapjainkra gyakorolt kiterjedt hatásáról, mivel ezek egyike, hogy ez a seggfej még október közepén se fagy meg részegen a felbetonozott udvarán, miközben a 90-es évek rockszámaira pogózik vagy a Szerelem első vérig betétdalát üvölti rekedten. Nem ember az ilyen. Fogy a türelmem, egy embertársam életére szeretnék törni. Némi mérlegelés és az internet illetékes oldalaival való konzultáció után arra jutottam, hogy mélységesen frusztrál egy önfeledten szórakozó ember látványa, miután én idén se jutottam el nyaralni, lévén az ökörszív paradicsomból keresett pénzt tetőcserére szórtam el, hogy ne ázzunk be, ha jön a novemberi eső. De az is lehet, hogy a gyomromban, beleimben, lépemben és májamban lüktető Demjén Rózsi akkor sem tesz jót nekem, ha a szerelemről énekel.

Gondolom, nem ültetsz virághagymákat a gangon, pedig most a hagymásoknak jött el az idejük: hóvirágnak, nősziromnak, jácintnak, nárcisznak, meg a sokféle, élénkszínű, fodros- és cirmosszirmú tulipánnak. A bennem a mélyrétegekben bujkáló optimista mindig ellágyult attól, ahogyan tavaszra tavasz, a trágya tél után ezek feldugják a fejüket és rendületlenül virágot bontanak. De én most mégsem tulipánokat ültetek, hanem málnatöveket, mert Editke szerint az irdatlan mennyiségű telibecseszett birsalma helyett inkább málnából lenne egyszer rohadt sok. És én semmi másra nem vágyom, mint a feleségem respektusát kivívni és az ő kedvére tenni. Tekintve a belpolitikai helyzetet, az Európai Unió jövőjét és a világtörténelem jelen, hanyatló szakaszát, rövid és hosszú távon is csak ennek látom értelmét.

Ölel szerető nagybátyád, Lajos