Szécsi Noémi: Levelek a kertből

Kedves Húgom!

Elmondhatatlanul szerencsések vagyunk mi itt vidéken: mivel nincs kultúra, nincs kultúrharc sem. Nem, nem azt akarom mondani, hogy legyintek arra, amit mondasz, csak egy szót sem értek belőle, nem ismerem a kedves illetőket, így hát hidegen hagy. Zöldségkertész vagyok, nem foglalkozom szépirodalommal. Bár bevallom, fiatal koromban én is írtam verseket, de hogy jobboldali vagy baloldali versek voltak-e, arra már nem emlékszem. Talán a leginkább: szar versek. Arról szóltak, hogy sziget vagyok a hazug társadalom embertengerében, akin átcsaphat ugyan a szennyes áradat, de továbbra is kiemelkedik, rendületlen halomként. Esetleg majd valamelyik nap zöldbabpucolás közben fejben összerakom a folytatást, melyszerint időközben átcsapott felettem egy mocskos nagy hullám, de nem maradtam rendületlen halom, hanem lesüllyedtem az óceán mélyére, mint Atlantisz, és mindennap várom, hogy feltárják a gazdagságomat.

Amúgy érdekel még a kultúra, ne aggódj. Az a könyv, amit tavaly télen olvastam, letehetetlen volt. Arról szólt, hogy a hulladékhegy tetején is teremhet új, nyílhat rajta szép virág. Csak ások egy alacsony gödröt, elrendezem benne a belül rothadó fatörzseket, rászórom a gallyakat, azon meg a jó nyálkás avart egyengetem el, és az egészet befedem a kiásott földdel. Ez aztán évtizedekig termeli a hőt és a tápanyagot, sőt a nedvességet is benntartja.  A könyv utolsó lapjaihoz érve úgy éreztem, egész életemben tévúton jártam a Hügelkultur nélkül, és februárban első dolgom volt építeni egyet. De márciusban szétkapta egy csapat kövér férgek után kutató vaddisznó mindazt, amit a kert aljában összehordtam. Azóta lanyhult a lelkesedésem.

Ennyi értelme van mifelénk a kultúrának. Ennek ellenére azért műveljük: én tehát kertészkedős könyveket olvasok, a szomszédom meg minden este megnéz egy hitleres dokumentumfilmet valamelyik történelmi csatornán. Tízkor kezdődnek, tudom, mert mióta tavaly télen az arcüreggyulladás ráhúzódott a bal fülére, kicsit megsüketült, és bömbölteti, mint az állat. Ilyenek vannak, hogy A náci párt felemelkedése, vagy Hitler titka, vagy A második világháború végnapjai. Amikor mindet levetítették, kezdik elölről az egészet. Laci azt mondja, olyan megnyugtatóan duruzsolja a tévé, hogy Heil Hitler, meg mennek a tömegjelenetek alatt azok a jó kis Wagner-zenék, őt ez teljesen kikapcsolja a nap végén. De Hitler bukását még egyszer se várta ki, a sztálingrádi vereségnél mindig elszundikál. Hogy a Laci fasiszta-e? Nem hinném, hogy Lacinak vannak politikai nézetei, inkább a külsőségek rabja: a múltkor azon filozofált, mikor már megcsapta negyven fokban a sör, hogy a válltöméses Hugo Boss-egyenruha talán még őt is slankítaná. Amit a bukszusdugványokkal meg a gyökereztető hormonnal művel, az viszont egy kicsit mengelei. Hallom, Magyarország nagyszerűen áll, minden szerv csodásan prosperál, gazdagodnak az emberek, és a családoknak sosem volt még ilyen jó. Biccents, ha tényleg így van, és kacsints, ha nem teljesen igaz, majd figyellek. Jó, látom, értem. Kösz, hogy szóltál, mert tudod, mi nyáron nem érünk rá követni a belpolitikát, nem nézünk híradót sem: olyankor még világos van, én akkor szedem le a másnapi piacra a zöldséget. A paradicsom szépen muzsikál. Idén vetettem először marhaszív-paradicsomot és nem is kellett csalódnom benne. Harmincdekás szemek hatalmas fürtökben, hússzín pirosság, enyhe savasság. Viszik, mint a cukrot, mindig abból nem vetek eleget, ami bejön, aminek meg szar az ára, abból meg van rogyásig. Emlékszel, hogy 1997-ben az egész kiterjesztett család, huszonnégy ember, fél évig karfiolt evett? Én ki akartam vágni az egész termést a szemétdombra, mikor kilóját 10 forintért akarták megvenni a felvásárlók, aztán leönteni magam egy liter benzinnel, és égő fáklyaként tiltakozni az árlenyomó multicégek ellen, de Editkém, életem egyetlen társa egy hétig pucolt, aprított, blansírozott, majd a zacskónként lefagyasztott zöldséget hűtőtáskában szállítva osztotta szét a rokonok között.

Látod, ez a szerelem. Nekem megadatott. Neked is hasonló jókat!

Ölel szerető nagybátyád, Lajos