Szécsi Noémi: Levelek a kertből

Kedves Húgom!

Tragédia. Engem már hetek óta csupán a pesszimizmusba vetett hitem tart életben. Az optimizmusom odakint sír a kertben térdre esve. Bánja, hogy oly sokakat félrevezetett. Lopott, csalt, hazudott, mi pedig álmokat szőttünk, költöttük a pénzt, elvégeztük a felesleges munkát.

Aztán jött ez a little beast from the east hóval, faggyal. Az, hogy mekkora kárral jár nekem a március közepén kifagyott borsót az előző vetőmag minőségében beszerezzem, aztán újra vessem, egy dolog. De sajnálatosan a tekintélyem is meggyengült. Hiába szavalom már a János vitézből észlelés esetén, hogy „piros az ég alja, aligha szél nem lesz”, a nénéd azt az aldis időjárás-állomást bűvöli, a kölykek meg az időjárás-jelentő applikációt a telefonjukon. Egy gúnyos röhögésre se jogosult már az évszázados megfigyeléseken alapuló tudásom. Titokban én is a felhőradart nézem, aztán a színjáték kedvéért kimegyek, az eget kémlelem hosszan, mint egy nyomkereső indián, és végül kinyilatkoztatok. De tudod, fontos nekem, hogy a család előtt kivívjak valami respektust. A nejem önálló nézetekkel rendelkező őstermelő, a fiaim még nem töltötték be a húszat, nem engedhetem, hogy beletaszítsanak a vén hülye szerepébe. (Neked most, drágám, azt kell súgnod a nagybátyád fülébe, hogy „mert nem is vagy az”. Köszönöm.)

A veszteségeimről kérdezel. Nos, a veszteségeim nagyok, főképp mert az álmaim is határtalanok voltak. A legjobb akartam lenni, legalábbis a legjobbak közül való, de szüntelenül arra eszmélek, hogy a körülmények rabjaként vergődöm. Micsoda ország ez, ahol ilyen a tél! Vagy ilyen a nyár. És sosincs tavasz? (Az ősz többnyire kellemes, de az elmúlástól már túl sokszor gondolok magamra.) Fölöslegesen inspirálódunk brit biokertészek tippjeiből, hagyd el, kedvesem. Lenézhetjük őket, hogy sosem lesz olyan édes a paradicsomuk, mint a miénk, még ha százszor megépítik is neki a legszebb üvegház-palotát, de nekik meg hőmérséklet-kilengéseik nincsenek. Itt hagynak minket az unióban, ahol rettentő hőmérséklet-kilengések következnek ránk az elkövetkező években, egymás vállán fogunk sírni, kedvesem.

Nézzünk szembe a realitásokkal és az adottságokkal, a kertészkedés elsősorban erre tanít. De főleg arról a mexikói egérdinnyéről gondolom, hogy keserves csalódással végződik a kaland. Beleszerettél, akartad azt a magot, két dollárért megrendelted (örülök, hogy legalább az indiánbanánról le tudtalak beszélni meg a magról nevelt avokádóról), és most nézegetheted a magoszacskót, hogy egyáltalán hogy nevelsz ki belőle palántát. Felteheted rá ezen a tavaszon az életed, pátyolgathatod a palántatálcán, ráteheted a tescóból szerzett mobilfóliát, mikor kiülteted, de vagy a nap lesz neki kevés, vagy a víz. Két hónap után faképnél hagy a latin szerető, ez nem egy kelet-európai nő ágyásába való, de kísérletezz csak, kisszívem, te még nem hánytál annyi félbemaradt növényt a komposztba, mint én.

Ami engem illet, én elkéstem. Minden reggel ezt érzem, amikor kipattan a szemem: végletesen elkéstem. Irgalom atyja, ne hagyj el, csak március végén tudtam elültetni a hónapos retket, mert korábban egy kapavágást se tudtam volna ejteni a fagyott földbe. Idén se lesz korai termés, a kajszibarackfáimra rá se merek nézni, szégyellem magam előttük, hogy nem tudtam őket megvédeni attól, amitől én egyedül tudtam volna, ha hiszek a saját paranoiámnak, és nem próbálom elhessegetni, ha veszem a fáradságot azon a vasárnapon… 

Téged ki kell ábrándítsalak: a Missouriból beszerzett kínai görögdinnyeretek ősszel több örömet szerzett volna. Olvasd csak rám, ha máshogyan lesz, de olyan gyorsan fel fog magozni, hogy még meg sem nőtt rendesen a feje. De annyi mindenkinek nő meg a feje helyettük is! Az ember csak körbenéz a falujában, a szűkebb pátriájában, vagy bekapcsolja a tévét. Egyetlen dolog nyugtat meg, hogy április havában minden elszórt mag kétszer olyan gyorsan szökken szárba, mint előtte vagy utána bármikor. Igaz, hogy május napsütése meg kétszer annyit ér, de a föld most nedvesebb. Ne hallgass rám, ne hallgass rám soha, szórj el annyi magot, amennyit csak tudsz, higgy a mindenható természetben!

Ölel szerető nagybátyád, Lajos