<p>Ha egy autótól vagy egy mosógéptől elvárjuk, hogy alkatrészei a helyükön legyenek, egy regénnyel szemben szintén jogos elvárás, hogy legyenek benne helyükön a szavak. </p>
Szavak a helyükön
Meg a mondatok, a bekezdések, és úgy egészben, legyen a helyén a szöveg, működjön, működtesse a gondolatainkat. Mégis, ha életünk során elolvasunk egy bizonyos mennyiségű (jó) könyvet, nem feltétlenül támad olyan érzésünk, hogy minden műben minden egyes szó a helyén van. Aki szeretné megvásárolni ezt az érzést, annak a Drága vendelinek című kisregényt tudjuk ajánlani. Szalay Zoltán munkája rókaprémmel borítva 2014 végére jelent meg a Kalligramnál. De mit is rejt ez a sugárútra terített rókaprém? Daniel Wend történetét, aki egy hideg északi országból érkezik a Boroszló nevű város(állam)ba, ahol először egy fuvarozó cégnél, majd egy lapnál, később egy(-két) politikai pártnál kap állást. Daniel Wend a szürke regényhős prototípusa, egy majdnem tulajdonságok nélküli ember. Ami érdekessé teszi, hogy olyan szövegeket képes írni, amelyekkel tömegek mozgathatók. Ezért kell az újságnak, a pártoknak és később a könyvkiadóknak is. Nagy dolgokat terveznek a segítségével, a cél előtt néhány centiméterrel viszont Daniel Wend általában kihúzza a kártyavár alól a papírlapot. A siker és a pénz nem érdekli, csupán alkot (vagy épp nem alkot), mert úgy érzi, ezt kell tennie. Karaktere jó adag rokonságot mutat Michel Houellebecq Térkép és a táj című regényének főhősével, Jed Martinnel. Jed Michelin-térképek fotózásával lett ünnepelt művész, és amikor megunta, hogy milliókat keres vele, abbahagyta. Daniel Wend legsikeresebbnek ígérkező regényét, a Drága vendelineket hasonló közönnyel a megjelenés előtti reklámkampány közepén letagadja. Egyszerűen kijelenti, hogy sosem írt ilyet, többet nem mond. El van intézve, megyünk tovább. Mint amikor Coca Mavrodin ezredes Bodor Ádám Sinistra körzetében kijelenti, hogy nem jöttek meg a tunguznátha elleni vakcinák, mert az évente szokásos járvány idén elmarad. Valaki valahol így döntött. Nincs visszakérdezés. A Drága vendelinek talán legbravúrosabb teljesítménye a narráció. Történetmesélés mesélővel, mint a Fellini-filmekben. Kiáll a figura, és elmondja, most mi következik, mire számítsunk, mire ne. Itt-ott belesző egy saját szálat. A végén pedig maga is a történet részévé válik, amikor kiderül, hogy bár személyesen nem ismerte a főhőst, megírta Daniel Wend életrajzát. A legjobb fajta teákból több leöntéssel is élvezetes ital készíthető, ráadásul minden forrázáskor más-más ízek jelentkeznek. A vendelineket is érdemes újrafogyasztani. Ráadásul nem is drága. Szalay Zoltán: Drága vendelinek. Pesti Kalligram, 2014. 120 oldal.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.