Szalatnai Rezső és hagyatéka

Pozsony. Augusztus 26-ig látogatható a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumában a Szalatnai Rezső és hagya-téka című emlékkiállítás, mely a pedagógus, író, irodalom-történész, kritikus, irodalom- és közösségszervező életét, munkásságát, szellemiségét villantja fel dokumentumok és fotográfiák révén, de bemutatja Szalatnai képző-művészeti gyűjteményét is.

Szalatnai Rezső (1904–1977) terjedelmes könyv-, valamint szlovákiai magyar képzőművészek alkotásaiból álló műtárgygyűjteményét halála után lánya örökölte, aki azt 2016-ban végrendeletében a somorjai Bibliotheca Hungarica kutatókönyvtárra, valamint a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumára hagyta. Ebből az örökségből rendezték meg a Brämer-kúriában a Szalatnai Rezső munkásságát feltáró emlékkiállítást azzal a céllal, hogy életműve az emlékezet szerves része maradjon, maradhasson a jövőben is.

A kiállítás két részből áll. Az első teremben Szalatnai élete, pedagógiai és irodalmi tevékenysége tárul fel személyes tárgyai, bélyegzői, igazolványai, oklevelei, könyvei és fotográfiák révén – a korabeli felvételekből digitális albumot is összeállítottak a múzeum munkatársai, ez is a kiállítás részét alkotja. Hogy Szalatnai szellemiségébe is bevezessék a látogatókat, a falakon különféle idézeteket helyeztek el tőle. A másik teremben láthatók a műtárgyak – ezek a múlt század harmincas éveit idéző, a Történeti Múzeumból kölcsönzött bútorokból berendezett-kialakított szalonban kaptak helyet. E teremben kuriózumként Szalatnai hangja is felcsendül a Magyar Rádió 1967-ben rögzített hangfelvételéről. Szalatnai fiatal íróként 1930 nyarán a pozsonyi Sarló folyóirat munkatársaként érkezett Budapestre. Ekkor találkozott és kötött barátságot József Attilával. A Brämer-kúriában a Visszaemlékezések József Attilára című, ’67-es rádióműsor digitalizált változata is meghallgatható.

Szalatnai Rezső élete és munkássága szorosan egybeforrt – jóllehet csak élete kisebb részét töltötte tájainkon – a csehszlovákiai magyarság sorsával. Duba Gyula író a Brämer-kúriabeli megnyitón hangsúlyozta, azért fontos ez a „múltavató kiállítás, mert történelmünket érezzük általa”. Duba a nagyszalatnai születésű Szalatnai Dezső irodalmi munkásságát ismertetve kiemelte: annak a fiatal értelmiségi nemzedéknek (írók, költők és újságírók közösségének) a tagja, amelyet később Győry Dezső nagy lélegzetű önvallomásos költeményében a „láthatatlan gárdának”, majd az „új arcú magyaroknak” nevezett. Duba Gyula Forbáth Imrét is idézte, aki „Fábry mellett az egyetlen értékes és modern esztétának, kritikusnak” nevezte Szalatnait.

1948 tavaszán – már a kommunista fordulat után – korábbi tevékenységének megtorlásától tartva Szalatnai Dezső áttelepült Magyarországra, ám a csehszlovákiai magyarság irodalmát, szellemi életét, művelődését és helyzetét haláláig figyelemmel követte, továbbá a szlovák és a cseh kultúra és irodalom, valamint a magyar–szlovák és a magyar–cseh irodalmi kapcsolatok egyik legfőbb kutatója és segítője maradt.

Ahogy Szalatnai élete és munkássága a huszadik század történelmét láttatja folyamatában, a műalkotások, a képek, amelyek az író egykori szobájának faláról származnak – Tallós Prohászka István, Gwerk Ödön, Staudt Csengeli Mihály, Erdélyi Béla munkái –, a kor látásmódját és színeit, esztétikai és morális üzenetét idézik meg – fogalmazott Duba Gyula.

Szalatnai Rezsőről többet is megtudhatunk a kiállításhoz kapcsolódó Magatartás és irodalom – Szalatnai Rezső és Pozsony című szimpóziumon, amelyet a Több mint szomszéd – Magyar Kulturális Hét rendezvénysorozat részeként tartanak meg a Brämer-kúriában június 6-án.