Szabadjeggyel a pályán

Oláh Csaba felvételeFüggetlen térben, független színészekkel, független előadásban. A végeredményt tekintve ugyanazt éli meg most is, mint sok évvel ezelőtt a Bárka égisze alatt született Szentivánéji álomban, amellyel a nyitrai fesztiválon is emlékezetes sikert arattak.

Tizenegy év a Katonában. Sok volt?

Elég volt. Meg jó is és szép is, bár érzésem szerint rám nem figyeltek eléggé. Akárkivel beszéltem, mindenki azt mondta: jobban is kihasználhattak volna.Én úgy láttam: foglalkoztatták eleget.

Mégis voltak nálam jobb pozíciót élvező fiatal színészek! Szabadúszóként azonban senkit semmiért nem okolhatok. Ebben a helyzetben sokkal több van. Több remény és több izgalom. Olyan darabokban tudok elmélyülni, amelyek valóban érdekelnek, mert kíváncsivá tesznek, és az adott kérdésekről gondolok is valamit. Ebből eredően pedig rengeteg ötletem lehet.

Zsámbéki Gábor, a Katona József Színház igazgatója nem marasztalta, amikor közölte vele, hogy menni szeretne? Nyílt csatákra, nyílt terepre.

Én már ezzel nem foglalkozom. ĺgy kellett lennie és kész. Ez olyan „közmegegyezéses” eljövetel volt.

Megérett a helyzet?

Igen. De legalább lehetőségem van kamatoztatni a színészi képességeimet.

Játszhatott a Katonán kívül is. Tévésorozatban, játékfilmekben. Szeret, nem szeret, Balra a Nap nyugszik, Valami Amerika, Magyar vándor.

Csakhogy Zsámbéki Gábornak ez nem nagyon tetszett.

Ezért aztán közölte vele, hogy szeretné lezárni „katonás” korszakát. Könnyen ment?

Én mindig gyorsan váltok, ha már eldöntöm, hogy változtatni fogok.

Semmi kecmec, nyafogás.

Az az igazság: filmes körökben sokkal előbbre tartottam, mint a Katonában. Én tudok háttérben állni, statisztálni viszont már nem szeretnék. A Katonában is eljátszottam jó kis szerepeket, országos ismertségre azonban a tévésorozattal és a filmszerepeimmel tettem szert. Élvezem, hogy szabad vagyok. ĺgy most jobban kihasználhatják a sokféleségemet.

De hogy olyan színész, amilyen, azt a Katonának köszönheti.

Nem! Sokat köszönhetek a Katonának, magamnak viszont sokkal többet. A hőzöngés, a méltatlankodás nem jellemző rám, dolgozni viszont tudok, nagy a teherbírásom. A Katonában is maximálisan teljesítettem, még ha nem is mindig érdemes feladatokban. Tanárokhoz járhattam, Zsámbéki taníttatott. Ösztönösségemhez, vademberségemhez nagyon sokat szívhattam magamba. A kollégáktól is sokat kaptam. Az igényességem, a munkamorálom mellettük alakult ki. De már a saját utamat járom.

És megkapja mindazt, amiért külön útra lépett?

Úgy gondolom, hogy igen. És van egy plusz örömöm is. Nem az árral úszom, hanem a saját erőmből.

Macbethként persze megéri tempózni.

Nekem ilyen állomás volt Claudius is a Hamletben, vagy Hamlet a Rosencratz és Guildensternben, a Mesterember-Szamár a Szentivánéji álomban, vagy a Kormányos A viharban. A Macbeth sokak szerint nagyon pofán talált. Nehéz munka volt. Hosszas egyeztetés a marosvásárhelyi kollégákkal, aztán a próbák a hideg raktárban, se mosdó, se büfé, csak a mostoha körülmények, s bár még most is érés alatt az előadás, halkan elmondhatjuk: szép munka volt, végül is összejött. Sok ötletet hoztam én is, a rendező, Fésős András és a többiek is. Nagy ívre tudtam felfektetni a szerepet.

Azt hittem, ez is majd egy vérgőzös fenevad lesz, de nem.

Közös megállapodás volt a rendezővel, hogy Macbethet sodorja az ár, már nem tud visszalépni, csak előre menni, de nem olyan véreskezű zsarnok, hanem egy érzelmekkel teli, sokat hezitáló-meditáló, színes figura, aki már bánja, hogy gyilkolt, csak nem tud megállni, sodródik tovább, míg a végén teljesen bekattan, és az őrületével rohan a halál felé. III. Richárdot szeretném eljátszani, vagy Stanley Kowalskit A vágy villamosában, de ez sem rajtam múlik. Én nem hívok meg kávézni egy rendezőt csak azért, hogy rám bízzon egy szerepet. Nem teszek ajánlatokat. Ha rám gondol valaki, akkor igen, boldogan pokolra szállok vele.

Ha Stanley Kowalski, akkor Marlon Brando.

Igen, ő a nagy kedvencem. Mindent tudok róla. Évszámokat, történeteket, filmeket. Nagyon elmélyültem az életében. Szeretem az ilyen vad, lázadó, öntörvényű figurákat. A sármja, a játéka is lenyűgöz. Minden, amit magában hordoz. Különleges jelenség volt. Egyedülálló a színészvilágban.

E dalra tanított anyám címmel most jelent meg magyarul az 1994-ben írt önéletrajza. Gondolom, már megvette.

Nem vettem meg. Várom, hogy megkapjam valakitől ajándékba. A barátaim tudják, hogy Brando-fanatikus vagyok. Csak eszébe jutok valakinek a könyvről.

Stanley Kowalski mellé én egy Csehov-szerepet osztanék önre, ha rendező lennék. A medvét.

Szeretem Csehovot. Két darabjában játszottam. Nyunyin voltam a Lakodalomban, Vándorlegény a Cseresznyéskertben. Ami jön, azt játszom. III. Richárdért sem könyörgök az Úrhoz. Ha megkapom, örülni fogok, ha nem, abba sem halok bele.

Ghánát is csak úgy „ajándékba” kapta?

Szeretek utazni, új helyekre járni, segíteni. Ez most minden egyszerre adatott meg. Egy kulturális egyesületet támogató magyar csapat tagjaként márciusban két hetet töltöttem Ghánában. Építőmunkás voltam egy kicsit. Vakoltam. Voltak szakemberek, mellettük gyorsan betanultam. Ghánát semmiféle szinten nem lehet Európához hasonlítani, de kedvesek, szeretetteliek az ottani emberek, a pénz utáni hajsza még nem fertőzte meg őket. Napi megélhetési gondokkal küszködnek, ennek ellenére mégis boldogabbak, mint mi vagyunk.

Most ismét kamera előtt áll. Kivel forgat?

Gyöngyössy Bencével és Kabay Barnával. Ugyanaz a vonal, mint a Meseautó vagy az Egy szoknya, egy nadrág. Csak most: Egy bolond százat csinál.

És ön lesz az az egy, aki...

... nem! Azt a szerepet Gáspár Sándor játssza. Én a barátját alakítom, akit a régi változatban Benkő Gyula formált meg Latabár Kálmán mellett.

Élvezi?

Nagyon. Bár nevettetni mindig nehezebb, mint őrjöngve drámázni.